Nemzetközivé lett a Fradi

Végletes hírek és találgatások láttak napvilágot a közelmúltban a Ferencváros futballcsapatáról – az egyik póluson 800 millió forintos éves költségvetés és Kánaán, a másikon ingatlanpanama és üres erszény, szélnek eresztett keret –, ezért a tegnapi szezonnyitó edzést csaknem akkora érdeklődés kísérte, mint tíz-húsz esztendővel ezelőtt. Csakhogy akkoriban a sok ismerős arcnak szólt a kíváncsiság, ezúttal viszont a még több ismeretlennek.

Három kezdőcsapatra való futballista vagy legalábbis futballistajelölt, harminckét mezőnyjátékos és három kapus aszalódott a déli hőségben a hátsó füvesen. Az adat Bobby Davison edzőtől származik – mi magunk azért nem vállalkoztunk a számolásra, mert joggal tarthattunk tőle, hogy a minap betoppant erőnléti edzőt labdarúgónak nézzük, vagy fordítva –, és kérdésünkre, amely szerint lehet-e egyáltalán ennyi emberrel értékelhető szakmai munkát végezni, azt felelte: „Ilyenkor még lehet, sőt az első két hétben ez a normális. És ez még nem is a teljes létszám, mert szerdára várunk két jamaicai fiút. Aztán persze szűkíteni kell a keretet, de csak addig, hogy minden poszton verseny legyen a csapatba kerülésért. Tavaly ez is nagyon
hiányzott.” És hogy most ki, mi
hiányzik még? Terry Robinson szerint két csatár feltétlenül, de egyikük legyen erős, tankszerű, mert kicsi, jól cselező, ügyes gyerekek már vannak. Az FTC Zrt. igazgatótanácsának elnöke olyan nyugodt magabiztossággal és derűvel osztja az igét, hogy hazai futballtapasztalatainkkal és -logikánkkal akár profi szemfényvesztőnek is hihetnénk, de brit szakemberről lévén szó e félmondatot egyelőre tekintsük saját görcseink termékének. Robinson ugyanis magától értetődő természetességgel mondja: „Kínában halott egyesületet vettünk át, és két év alatt a szuperliga élmezőnyébe vittük. Bobbynak most össze kell raknia a csapatot, hogy azonnal jusson fel az élvonalba, a második lépcsőben pedig akadémiává kell alakítanunk az utánpótlásbázisunkat, hogy ne minden épkézláb 14-15 éves gyerek az MTK-nál kössön ki Magyarországon.”
A mintegy száz szurkoló, aki annak idején megszokhatta, hogy ha nyáron két újonc érkezik, akkor az egyikük mondjuk Pölöskei, a másikuk pedig Szántó, ezúttal nem is kísérletezik nevek megtippelésével vagy megtanulásával. Az igazán avatott szemlélők azért felismerik James Ashmore-t, a 22 éves középpályást, aki a március 25-i Fradi–
Sheffield United meccs legjobbja volt, valamint Liban Abdit, az ébenfekete, amúgy norvég nemzetiségű, cérnavékony lábú húszéves csatárt, aki azon a barátságos partin az egyetlen gólt fejelte. Most pedig teli szájjal vigyorog, löki a szokásos légiós kliséket – imád itt lenni, kedvesen fogadták, gyönyörű a város, klassz, meleg az idő –, de egy eredeti szöveget is elereszt: „Persze, hogy emlékszem, az volt az első sheffieldi gólom, azzal győztünk, de most már azt mondom, ha július 14-én visszajönnek az angolok, majd jól megverjük őket.”
Többek között a már tegnap is látott két húszéves trinidadi szélvész, Bartholomew és Downing segédletével, míg a szintén beharangozott Cresswell csak jövő héten jön, az amerikai Carlos Diaz és a nigériai Nonso Anidi pedig tesztelés alatt áll.
Aki nem jön túlzott izgalomba e nevek hallatán, az persze ne érezze magát kellemetlenül. A szituációt pontosan jellemzi Lipcsei Péter is, aki elárulta, nem fordult még elő vele, hogy tíz-tizenkét soha nem látott társsal kezdte volna a szezont, miközben Terry Robinson úgy fogalmazott: „Nézze Ashmore-t, igazán kiváló játékos, nagyot fog lendíteni a csapaton, de ettől még az is igaz, hogy Sheffieldben nem kapott szerződési ajánlatot, mert nem volt rá szükség. Hát ezért nagyon hasznos mindenki számára ez a hálózat, amelynek a Ferencváros is
része lett.”
A legtöbb dicséretet, méltatást azonban Mark Pease erőnléti edző zsebelte be, Davison például nem kis öniróniával taglalta: „Az angol és a magyar futball között a fizikális képességekben a legnagyobb a különbség, ennek a mérséklésében Marknak óriási szerepe lesz. Nagyon érti a szakmáját, ezért az elképzelhető, hogy futballozni nem tud majd a csapat, de hogy minden ellenfelénél fittebb lesz, azt garantálom.”
Más egyébre egyelőre úgy sincs garancia, minden elképzelhető. Csak az nem, hogy e kaleidoszkópszerű Fradi ingerszegény, feledhető évadot produkáljon. Sőt megkockáztatom: a Ferencváros számára a 2008/2009-es szezon különleges és feledhetetlen lesz. Azt persze nem sejtem még, milyen előjellel.