Kodály és a koreai himnusz

Vajon a magyarok mikor hallhatták először a Koreai Köztársaság, vagy ahogy ma is sokan emlegetik, Dél-Korea nemzeti himnuszát? Talán a Szöulban rendezett olimpiai játékokon 1988-ban, amelyen a magyar sportolók is sikerrel szerepeltek? És vajon a dél-koreaiak mikor hallhatták a magyar nemzeti himnuszt? A második kérdésre nem tudok válaszolni. Az elsővel kapcsolatban azonban az újabb kutatások érdekes adatokat tártak fel. Egy Magyarországon dolgozó újságíró, Kwon Hyuck Chang, a Yonhap Hírügynökség budapesti tudósítója 2006-ban kiderítette és dokumentumokkal bizonyította, hogy Ahn Eak-tae (An Ikthe) koreai zeneszerző, a koreai nemzeti himnusz megalkotója 1938–1940 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt.
Ez a koreaiak számára azért is fontos, mert – bár tudtak arról, hogy Ahn Európában is tanult – a magyarországi stúdiumokról szóló bizonyító dokumentumok addig nem voltak ismertek. A Zeneakadémia irattárában azonban megtalálták Ahn Eak-tae nyomait. Akkoriban „anyakönyv”-ben jegyezték fel a diákok adatait. Ebben rögzítették, hogy Phenjanban (ma a Koreai Népköztársaság – Észak-Korea – fővárosa) született. A japán megszállás miatt kényszerűen Japánt jelölte meg születési helynek országként, de zárójelben feltüntette Koreát is. Tanulmányi értesítője szerint az alábbi tanároknál tanult: zeneszerzés: dr. Kodály Zoltán, gordonka: Schiffer Adolf, kamarazene: Weiner Leó, karnagyképző: Unger Ernő.
Van olyan ország, ahol egy népszerű zenemű adta az alapot a nemzeti himnusz megszületésének, van, ahol egy megzenésített verset választottak himnusznak. Arra is akad példa, hogy a nép körében elterjedt és kiválasztott kompozíció lett az adott ország nemzeti himnusza (például Franciaországban a Marseillaise, Ausztráliában 1977-ig a Waltzing Matilda). A XIX. század elején, a reformkorban Kölcsey Ferenc Himnusz című versének megzenésítésére pályázatot hirdettek. A győztes Erkel Ferenc zenéjével lett magyar nemzeti himnusszá a költemény. Koreában az 1900-as évek elején sötét korszak következett azután, hogy a japánok elfoglalták az országot. A nemzet függetlenséget akart, és olyan dalok születtek, amelyek „szeretik az országot”. Koreaiul ezeket E-guk-gának nevezik. Sok ilyen született, és számosnak a szerzője máig ismeretlen. A mai koreai himnusz szövegét kezdetben az Auld Lang Syne dallamára énekelték. Az eredeti skót nyelvű szöveget nemzeti költőjük, Robert Burns jegyzi.
Ahn Eak-tae 1935 végén komponálta a saját E-guk-gáját, tehát az „országot szerető” művét, megtartva az addigi koreai szöveget. A vezető motívumra alapozva később szimfónia született, amelynek a Koreai fantázia címet adta. Néhány évvel később Budapesten a koreai tanítvány bizonyára bemutatta művét zeneszerzéstanárának, Kodály Zoltánnak. Először a japánok által megszállt Korea ideiglenes, emigráns kormánya választotta nemzeti himnusznak Ahn Eak-tae művét Sanghajban. 1948-ban a kettéosztott ország déli részén megalakult Koreai Köztársaság szentesítette a korábbi döntést, azóta a nemzeti himnusz Ahn zenéje, de a szöveg szerzője máig ismeretlen. Ironikus, hogy a zeneszerző erről csak évekkel később értesült. Ő maga 1955-ben látogatott haza először, 1965-ben Spanyolországban hunyt el.
Aligha lehet eldönteni, hogy Ahn Eak-tae magyarországi tanulmányai vajon hozzájárultak-e az én országom himnuszának kialakulásához. Biztos vagyok abban, hogy a mindig szigorú Kodály Zoltán jóváhagyását is megkapta Ahn. Azt is szeretném tudni, hogy a kedves olvasó mire gondol, amikor összehasonlítja a magyar és a koreai himnusz kezdő sorait. „Isten, áldd meg a magyart, / Jó kedvvel, bőséggel. / Nyújts feléje védő kart, / Ha küzd ellenséggel.” Az én országom himnuszának nincs hivatalos magyar fordítása. Fogadják ezt: „Isten óvja meg országunkat, / Amíg a Keleti-tengerben lesz víz, / És amíg áll Pekdu hegye. / Éljen Korea!”

A szerző az Eötvös Loránd Tudományegyetem PhD hallgatója