Hanti Krisztina, a legfiatalabb irodalomtörténész-nemzedék egyik legmarkánsabb képviselője ma Szentmártoni János József Attila-díjas költő szerkesztői-kiadói munkacsoportjában tevékenykedik, holnap pedig előadást tart többek között az irodalmi értékrendről és a pályakezdésről.
Lapunk kérdésére a fiatal irodalmár elmondta, hogy szerinte a kritikusnak az is missziója, hogy értékrendet teremtsen, abban az értelemben, hogy eldöntse egy műről, megfelel-e a maga teremtette esztétikai mércének, valódi, vagy hamis értéket képvisel, magyarán: jó-e az adott mű, vagy rossz.
Ezt a minőség-ellenőrző miszsziót érzése szerint sokkal erőteljesebben kellene vállalnia a kritikusnak napjainkban, amikor rengeteg silány mű is a piacra kerül, amiért bizonyos értelemben felelős az esztétikai kérdésekben óvatoskodóvá, köntörfalazóvá vált mismásoló kritika is. Ugyanakkor a kánonalakulásban az esztéta, az irodalomtörténész, a kritikus semmiképpen sem lehet kizárólagos, nem jelentheti ki sem azt, hogy csak a népi, de azt sem, hogy csak a posztmodern irodalom tekinthető egyedül üdvözítőnek. El kell ismernie, hogy nincs egyetlen örökérvényű kánon, sokféle kánon létezik. Mint ahogy az sem hiteles magatartás, ha a kritikus úgy dönt, hogy kizárólag a szakmának ír. A nyitás egyik eszköze lehet például, hogy az irodalmárok győzzék le idegenkedésüket az új típusú fórumok, elsősorban az internet iránt. Hanti Krisztina céljának tekinti, hogy az olvasó felé tekintve teremtsen kollektív értékrendet.
A konferencia másik fő témájáról, a pályakezdésről Hanti Krisztinának is az a véleménye, hogy a tehetség a legjobb gyógyír és ellenszer a nehézségekre. Elismeri, hogy a XXI. század nem mondható éppen irodalomcentrikusnak, de ahogy az olimpikonoknak, a művészeknek is meg kell szenvedniük a valódi teljesítményért és a sikerért.
origo.hu
Kihúzták az ötös lottót
