Mi az SZDSZ kötelessége?

A Népszabadságban publikált gyurcsányi dolgozat sok tekintetben megengedő: ha jól tesszük meg az első lépést, akkor pokoli jó második, harmadik lépésünk is lehet. Összességében életképesnek tartom a javaslatsort, bár sokkal jobban örültem volna, ha nem vesztegetünk el cirka két évet – mondta lapunknak adott interjújában Szanyi Tibor képviselő, az MSZP fenntartható fejlődés munkacsoportjának vezetője és a nemzetközi baloldali agytrösztként szolgáló Policy Network alelnöke.

– Mi az a Policy Network?
– A szervezet magát agytrösztként definiálja, amúgy nagyon erősen nemzetközi jellegű, mi több szorosan kötődik a baloldali állam- és kormányfőket tömörítő, úgynevezett Haladó Kormányzás Konferenciák sorozatához. Ezeken meghívottként persze helyet kapnak az éppen választást vesztett miniszterelnökök is, de a felső vezetés, „az első sor” az éppen regnáló vezetőkből áll. Mivel a Policy Network a konferenciasorozat titkársági feladatait is ellátja, ennek okán a szellemi előkészítés nagyon fajsúlyos tevékenység. Így mindent egybevéve a Policy Network a világon jegyzett jelentős baloldali pártok összefogására épül, s azok szellemi központja. Azt tudni kell, hogy az egész szerveződés 2000-ben Clinton, Schröder és Blair hármas ösztönzésére jött létre.
– Magyarországon ugyan baloldali a kormánypárt, de adódik a kérdés: hazánkból hogyhogy pont Szanyi Tibor a tagja a Policy Network elnökségének és 11 tagú igazgatótanácsának?
– Hogy egy kicsit szerénytelen legyek: nem sokan vagyunk egyszerre igazgatótanácsi tagok és alelnökök. Amúgy, hogy miért pont engem ért ilyen megtiszteltetés, annak nem Magyarország és nem az MSZP a megfejtése. Mivel nincs kifejezetten országképviselet, ezért személyek szerint választanak a két legfontosabb grémiumba. Engem először 2003-ban választottak be az igazgatótanácsba, alelnökké pedig ez év elején tettek meg. A ki-, illetve megválasztást tekintve alighanem a részvételi aktivitás és a teljesítmény a meghatározó. Az biztos, hogy ötletekkel szolgálni szükséges, s én ennek igyekszem megfelelni, különösen a fenntartható fejlődés területén. A Policy Network a globális kihívásokra adható baloldali válaszokat keresi, egy-két éve elsősorban a szociális béke, a klímaváltozás és a fenntartható fejlődés gondolatkörében. Ez egyébként közös felületeket is eredményez egyes jobboldali szellemi műhelyekkel, amit mi magyar fordításban Új politikának nevezünk. Különösen azokat a konzervatív pártokat látjuk megújulásra késznek, amelyeknek erőteljes zöldvonalvezetése is van. Magyarországon a politikai személyiségek közül amúgy Sólyom Lászlót látom ilyen szempontból etalonnak. Mindannyiunknak szembesülnünk kell egyébként azzal az „aprósággal”, hogy az ideológiai értékek helyét átvették a természeti értékek.
– Nemzetközi baloldali körökben élvezett elfogadottságának fényében mennyire veszik komolyan a javaslatait a több mint érdektagolt MSZP-ben?
– Szűk három évvel ezelőtt a pártomban talán a legradikálisabb szószólója voltam a fekete- és szürkegazdaság elleni küzdelemnek, olyannyira, hogy le is tettem egy tervezetet az asztalra, és mostanra beérett a vetés: a kérdés hosszú távú kezelésének stratégiája immár a kormányprogram egyik alapját jelenti.
– A kormány ugyanakkor messze az elvárható szint alatt támogatja uniós pénzek révén a megújuló energiaforrások fokozott felhasználását.
– Kétségtelen, hogy nem volt teljes egészében szerencsés döntés, ahogy az EU-s forrásokkal elkezdtünk sáfárkodni. Ez például egy kicsit kudarcos terület a számomra, ugyanis szinte sehol nem vették a javaslataimat figyelembe. A kormány valóban dönthetett volna úgy, hogy az uniós pénzek jelentékeny hányadát a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos és hasonló technológiai fejlesztésekre fordítja. Ehhez képest erre egészen elhanyagolható összeg jut.
– Mi dönt ebben, a különböző lobbik érdekérvényesítő képessége?
– Igen. Politikai, regionális, helyi és ágazati lobbik „jóvoltából” állt össze a mostani rendszer. Így nem tud egy karakteres és hatékony fejlődési irány kibontakozni. A sok döcögés és kudarc utáni lassú eszmélés, valamint a parlamentben megalakult és szeptemberben felálló Fenntartható Fejlődés Nemzeti Tanácsa azonban némi bizakodásra ad okot. Arra számítok, hogy már az ősszel az új kormányzati adócsomaggal kapcsolatban komoly véleményt fog kifejteni a tanács, hiszen nagyon nem mindegy, hogy az adórendszerünk a fenntarthatóság szempontjából mit jelent.
– Ön szerint mit?
– A mostani kormányzati adójavaslatok egy hosszú út első lépéseként értékelhetők. Még nem látom azokat a fenntarthatósági szempontokat, amelyeket sok országban már igényként megfogalmaznak. A Népszabadságban publikált gyurcsányi dolgozat sok tekintetben megengedő: ha jól tesszük meg az első lépést, akkor pokoli jó második, harmadik lépésünk is lehet. Összességében életképesnek tartom a javaslatsort, bár sokkal jobban örültem volna, ha nem vesztegetünk el cirka két évet. Talán nem mellékes, hogy Gyurcsány Ferenc is belátta, hogy az általa évekig követett harmadik út mostanra kimerítette a tartalékait, így arról le kell lépni.
– A szabad demokraták vajon megszavazzák a költségvetést?
– Hiába lett ellenzéki párt az SZDSZ, kutya kötelessége megszavazni, ugyanis ez a költségvetés egy millimétert nem fog letérni a konvergenciaprogram által kijelölt pályáról, amelyet szocialisták és szabad demokraták még közösen fektettünk le. Az SZDSZ-nek nyilván meg kell mutatnia, hogy van ellenzéki karaktere, amire lehetősége lesz módosító javaslatok révén. Mindenesetre ez a részükről elsősorban nem tartalmi, hanem politikai döntés lesz, ami határoz a kormány sorsáról; és mindebben szerintem nem elsősorban a közvélemény-kutatásokra fognak támaszkodni, hiszen a támogatottságban a látszat és a valóság sokszor két különböző dolog.
– Az MSZP Hiller István alelnök vezetésével most munkálkodik az ideológiai-politikai programján. Mi erről a véleménye?
– A frakcióbeli fenntartható fejlődés munkacsoportja részéről a következő napokban-hetekben Hiller ígérete szerint elsődleges véleményt mondhatunk. A programtervezet legnagyobb erényének már most azt tartom, hogy áthatja a zöldgondolat, így esélyt látok arra, hogy reményeim szerint meghaladva a néhol neoliberális elemekkel átszőtt szocialista-szociáldemokrata vonalvezetést, egyre inkább érvényre jutassuk a Policy Network berkeiben is preferált Új politikát, amely elsősorban a baloldali és a konzervatív értékeket elegyíti, a liberálisok igényeit pedig ugyan figyelembe veszi, de azokkal csínján bánik. Én ebben a folyamatban, ahogy eddig is, alternatívaképző szerepet szeretnék játszani.