Wayne McGregor két éve a londoni Royal Ballet állandó koreográfusa. Saját társulata, a Random Dance 1992-ben alakult, s egészen más utakat kutat, mint ami a Covent Gardenben megszokott. Szuperagy és szupersztár – ezek Wayne McGregor koreográfus állandó jelzői a brit lapokban. Nagy szavak, ám a Random Dance legutóbbi előadását, az Entitást látva a Trafóban, nem hatnak túlzásként.
Az Entitás a harmadik koreográfia a Random új tánctudományi együttműködéseinek sorában – olvasható a darab ismertetőjében. Az AtaXia egy mozgáskoordinációs zavar vizsgálatán alapult, míg az Amu a szív anatómiájával foglalkozó tudósok bevonásával készült. Az Entitás születését is egy kutatási projekt előzte meg, amelybe a pszichológia, a neurológia, a robotika szakértői kapcsolódtak be. Hát persze – fakad ki önkéntelen a már sok művészi hitvallásnak álcázott hablatyot olvasott szkeptikusból, s jópofa gegnek véli, hogy McGregor agykutatókkal együttműködve San Diegóban épp olyan szoftveren dolgozik, amely koreográfusként lesz majd képes gondolkodni.
Ám a kétely már az első percekben elhagyja a nézőt, a színpadon ugyanis igazolódnak a meghökkentő állítások. Tíz rendkívüli képességű, virtuóz balettművész – négy nő és hat férfi – mint gépek és élőlények, a testek olyan analízisét mutatja be, hogy hisszük, a matematika, a neurobiológia és a tánc egy tőről fakad. A mozdulatok a klasszikus balettre alapoznak, ám a táncosok szólói, váratlan, lágy és erőszakos találkozásai, súrlódásai, ütközései extrém felépítményekké válnak – egy-egy pillanatra megmutatva az ember esendőségét és esetlegességét. A forgások, a kicsavart mozdulatok, a fémhideg, bizarr „élő gépek” kettősei, váratlan súlypontáthelyezései, néha látszólag kontrollálatlan reflexei izgalmas laboratóriummá változtatják a színpadot. Az energikus tánc közben, a katapultszerű építményen mozgó videovásznon algoritmusok, mikroszkopikus nagyításban embertestek képei peregnek, a parkettre olykor matematikai modelleket vetítenek, amelyek bevonódnak a táncba. Mindez nyugtalanító harmóniában és a táncosok belső metronómjának köszönhető tökéletes együttműködésében, vonósnégyes és elektronikus rock hangjaira. Az Entitás történet nélküli, tömény tánc, lélegzetelállító darab.
Béjart szerint az egyensúly az egyensúlytalanságok egymásra rakódása, a bizonytalan mozdulatokból egyensúly jöhet létre, az élet az egyensúly nélküli mozgásokból születik. McGregor koreográfiája részben e tétel bizonyítása.
(Random Dance Company: Entitás. Koreográfia: Wayne McGregor. Trafó, október 3.)
origo.hu
„Telefonozott az úszómester” – megszólalt a Palatinus tragédia szemtanúja
