Magyar ördög

Olyan régen győzött már a nyugati demokrácia a világ minden más eszmerendszere felett, olyan stabil a kontinens egysége, annyira kellemesen ringanak az aranyló búzamezők a tavaszi szél lágy érintésétől, hogy senki sem gondolhatta, hogy valóban baj van. Európa egységes, erős és dinamikusan fejlődik, a néhány picinyke probléma inkább csak színesíti a kontinens életét, de gondot nem okozhat, vélhetik Brüsszelben. Pedig baj van, mégpedig óriási.
Szlovákia rossz útra tért. Állami politikája alapjává tette a magyarellenességet, Robert Fico miniszterelnök pedig álságosan koalíciós partnerére, Ján Slotára és a Szlovák Nemzeti Pártra (SNS) mutogat, ha a visszataszító kijelentésekre rákérdez valaki. Úgy tűnhet, a szlovák közbeszéd alapján, hogy Szlovákia minden baját az ott élő magyarok okozzák, akik ötödik hadoszlopot képeznek az országban. A szlovák állampolgárságú magyarokat azzal vádolják, hogy Magyarország érdekeit képviselik, aláássák Szlovákia stabilitását, erőszakosan el akarják szakítani az ország déli részét. Gyanúsak és veszélyesek. Másodrendű állampolgárok. Kevesebbek, mint a tiszta vérű szlovákok.
A Fico-kormány tudja, mennyit nyerhet a mostani diplomáciai viharral. A gazdaság nagyon szépen fejlődik, de a társadalmat Pozsonyból, központilag radikalizálják. Falra festik a magyar ördögöt, majd természetesnek tartják, hogy a szlovák fiatalok a magyarokat utasítják el leginkább, megszabnák, hogy az utcán az államnyelvet használják a magyarok is, s ehhez illeszkedően szlovák nyelven jelölik a magyaroknak nyomtatott tankönyvekben a földrajzi neveket. Ilyet a Ceausescu-rendszer késői időszakában mertek csak megtenni, de az nem egy európai uniós tagország, egy nyugati, stabil demokrácia volt, hanem egy kommunista-nacionalista diktatúra. A magyar ördögtől félni kell, mert elviszi a gyerekeket, s lám, még a szlovák parlamentbe is betették patás lábukat. A jövőt a Smer és az SNS jelenti, szavazzatok rájuk, szlovák hazafiak!
Persze minden éremnek két oldala van, így ennek a szlovák ördögűzésnek is. Ha Slota és Fico nem riogatna az ország kettészakításával, és nem ütné minden fórumon Magyarországot, valószínűleg egyre kevésbé foglalkozna bárki is a felvidéki magyarság különállásával. Az ott élő magyarok és szlovákok akár boldogan is élhetnének egymás mellett, ha nem élesztgetné folyamatosan a tüzet a szlovák politikai elit. Látni kell, hogy az egész szlovák politika egy platformra helyezkedik, ha olyan szörnyű szót hallanak, mint az autonómia. Ezt Slotától Dzurindáig mindenki elutasította, mintha legalábbis fegyveres határmódosításról lenne szó. Itt nincs pártérdek, csak rosszul felfogott nemzeti érdek, a szlovákok győzelme a magyarok felett.
Magyarország feladata itt egyértelmű, hiszen az alkotmányban is le van fektetve a felvidéki magyarok védelme. Az unió semmit sem fog megoldani, mivel jószerivel azt sem tudják, mi fán terem a kisebbségi probléma, amely az ő szemükben a menekültüggyel van egy polcon. Tárgyalni kell, de minthogy a galibát nem Magyarország okozta, semmi joga nincs a magyar diplomáciának Canossát járni Pozsonyba. A Fico-kormánnyal gyakorlatilag mindenfajta politikai együttműködés elképzelhetetlen, hiszen nem adhat mást, csak mi lényege. Ami pedig a szimbólumokat illeti, a Mária Valéria híd 2001-es átadásakor még a nemzet békés újraegyesítéséről beszéltünk, akkori miniszterelnökök, Orbán Viktor és Mikulás Dzurinda közösen adták át a forgalomnak. Ma a szlovák fél aggódik a tervezett Ipoly-híd miatt, mert fenyegetést érez dél felől. Bizony, sok víz lefolyt azóta a határfolyón!
A Dunán.