Zuschlag János rabszíjon

Nyolc fiatalember egymással szorosan együttműködve,
a vád szerint bűnszervezet tagjaként vett részt a pénzszerzésben. A később politikai, mozgalmi célokra költött összegeket maffiamódszerrel vonta ki az államkasszából. A tennivalókat megbeszélték, a szerepeket egymás között elosztották. További nyolc személy segítőként, közreműködőként csatlakozott hozzájuk

Tegnap immár bizonyossá vált: elkezdődött az őszi politikai szezon. Erre nem abból következtethetünk, hogy a parlament bizonyos adóügyekről tárgyalt, előrevetítve, hogy az országnak a jövő esztendőben is szüksége lenne költségvetési törvényre. Egyelőre nem tudni, hogy a kisebbségi kormánynak sikerül-e maga mellé állítania annyi képviselőt, hogy e meghatározóan fontos pénzügyi jogszabályokat elfogadják. Számára kedvező esetben a kabinet a helyén marad.
A szezonra sajnálatosan más jel utal. Konkrétan az, hogy tegnap Kecskeméten kezdetét vette a Zuschlag-per tárgyalása. Az ügy névadó, elsőrendű vádlottja bilincsben érkezett a bíróságra. Az MSZP egykori üdvöskéje, a volt honatya, a párt korábbi megyei ügyvezetője, városi és megyei képviselője immár egy esztendeje ül előzetes letartóztatásban. Párt- és vádlott-társa, Katus Ferenc szintén rabságban tölti idejét. Az igazságszolgáltatás csupán Zuschlag volt személyi titkárának, Lados Istvánnak adott módot arra, hogy házi őrizetben várja meg a büntetőeljárás végét.
Kivételes esetről van szó, ezt mindenki tudja. A szocialisták kiváltképpen, hiszen ők egyszer már kénytelenek voltak átélni és végigaszszisztálni egy hasonló bűnpert: a Tocsik-ügyet. Tocsik Mártát annak idején nem egyébbel vádolták, mint azzal, hogy közreműködésével az MSZP és az SZDSZ több mint 300 millió forint összegben részesült az állam és az önkormányzatok javaiból. Ehhez akkor, 1995-ben és 1996-ban két gazdasági társaságot, az Arány és az Utilitas Rt.-t használták fel. Kőszeg Ferenc, a liberális párt egykori alapítója és képviselője nemrégiben erősítette meg az Élet és Irodalomban közölt cikkében, hogy a hajdani ügylet nem a vádlottak padján helyet foglaló emberek vétke és felelőssége volt elsősorban, hanem a két akkori kormánypárt vezető embereié.
Az 1998-as választásokon kellő súllyal nyomott a latban a Tocsik-ügy. Az állami vagyon lenyúlása, lerablása, a két kormánypárt aljas, tisztességtelen eljárása. Az a tény, hogy miközben a közvagyont, például az energiavállalatokat rohamléptekben privatizálták, az ország lakóit a Bokros-csomag sújtotta. A vezető gazdasági és politikai réteg ráadásul szinte élvezettel hajtotta végre a sanyargató intézkedéseket. A Horn-kormány végül is megbukott. Ami a Horn-kabinetnek a Tocsik-ügy volt, a Gyurcsány-kormánynak most az a Zuschlag-ügy. A két eset között kísérteties a hasonlóság. Az MSZP feltörekvő, fiatal korosztálya úgy próbálta a szárnyait bontogatni, az országos főhatalom különböző posztjait megszerezni, ahogyan azt a régi elvtársak tették. Korrupt módon, kéz kezet mos alapon. A Gyurcsány Ferenc által vezetett ifjúsági és sportminisztérium pályázatok útján juttatott részükre állami támogatást. Az ifjú kommunisták mozgalma és a közhatalom közé azonban ezúttal nem gazdasági társaságokat, hanem civil szervezeteket iktattak be. Az álalapítványok és álegyesületek – a száz oldal terjedelmű vádirat szerint – mintegy 75 millió forinttal részesültek a közpénzből. A juttatásokkal nem tudnak elszámolni.
Ami ezt az ügyet mégis megkülönbözteti a Tocsik-pertől, az az, hogy nyolc fiatalember egymással szorosan együttműködve, a vád szerint bűnszervezet tagjaként vett részt a pénzszerzésben. A később politikai, mozgalmi célokra költött összegeket maffiamódszerrel vonta ki az államkasszából. A tennivalókat megbeszélték, a szerepeket egymás között elosztották. További nyolc személy segítőként, közreműködőként csatlakozott hozzájuk. A bűnszervezet tagjaként, folytatólagosan elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalásért alapesetben öttől tíz évig terjedő szabadságvesztés járhat. Ezúttal minősített esetről, bűnszervezetről van szó, ami a büntetési tétel megduplázására ad módot. Az ügy jelen szakaszában, a bizonyítási eljárás kezdetén annyit mindenképpen elmondhatunk: az utóbbi idők legsúlyosabb esetéről van szó. Mégpedig azért, mert az önmagában egyébként nem túlságosan nagy összegű csalást átitatta a politika, s keretbe foglalta a maffiamódszer.
Azt már a Horn-kormány idején az egyik MSZP-s miniszter, Katona Béla megállapította, hogy az alvilág utat talált a politikához. Módszereit tekintve mindenképpen. Ahol a közügyek intézése ilyen homályos, aljas és átláthatatlan körülmények között történik, ott az egyszerű polgár nem sok jóra számíthat. Az állami vagyon, a közszolgáltatások kiárusítása jelenleg is gyors ütemben folytatódik. A kormánypárt igyekszik mindent pénzzé tenni, csendestársa, a magát ellenzéknek nevező SZDSZ ott próbál újabb pozíciókhoz jutni, ahol csak lehet. A titkosszolgálat országgyűlési képviselőket hallgat le, gazdasági szereplők megfigyelésével foglalkozik, politikai pártok pozícióinak elosztásánál segédkezik. Hovatovább a képviselői szavazatok is áruként funkcionálnak: adásvétel tárgyát képezhetik. Ilyen körülmények között a leghelyesebb az volna, ha a kormányfő visszaadná megbízatását. Mivel azonban erre a lelkileg és fizikailag egyaránt labilis állapotú miniszterelnök várhatóan sosem szánja rá magát, a szocialista kisebbségnek kellene úgy döntenie: itt az ideje az előre hozott választásnak. A politikai agóniát lehet még egy ideig húzni, ám ezzel nem csupán az országnak ártanak, hanem immár maguknak is. A Zuschlag-ügy egyértelműen figyelmezteti őket erre.
S akkor nézzük konkrétan a bűnügyi krónikát! A Bács-Kiskun Megyei Bíróság egyelőre húsz tárgyalási napot jelölt meg: a büntetőtanács december elejéig a 16 vádlott kihallgatását tervezi. Karácsonyig akkor is lesz programjuk a szocialista politikusoknak és párthíveknek, ha nem járnak el a kecskeméti tárgyalásokra. A sajtó nyilván tudósítani fog a történésekről. Mi következik a vádirat tegnapi ismertetése után? Nehéz megjósolni. Zuschlag János a vádemelésig általános semmitmondásra szorítkozott. Csupán általánosságban ismerte el jogi és politikai felelősségét. Nincs kizárva azonban, hogy a következő időkben beszélni fog. A bírósági tárgyalás közvetlensége ugyanis a nyomozás idején természetszerűen nem érvényesülhetett. Most majd, például a hatóságnál önként jelentkező Lados István egykori személyi titkár vallomását hallva, Zuschlag is indíttatást érezhet, hogy megszólaljon. Miért kellene a hajdani ifjú szocialistának egyedül elvinnie a balhét, magára vállalnia az ügy összes ódiumát? Elviselnie az idegőrlő, hosszadalmas büntetőeljárást, majd pedig a súlyos börtönéveket.
Ráadásul mindezt úgy, hogy a pénz fölött hajdan diszponáló első számú vezetők, Gyurcsány Ferenc akkori miniszter és Szilvásy György közigazgatási államtitkár jelenleg is kormányzati pozíciót tölt be. Előfordulhat tehát, hogy nemcsak Lados, de Zuschlag is vallomást tesz majd. Sőt az sem zárható ki, hogy Gyurcsányt és Szilvásyt is nyilvánosan kihallgatják tanúként, noha a vádhatóság ezt eddig nem indítványozta. Az ügyészség kétszáz tanú beidézését tartotta szükségesnek, úgy tudni azonban, hogy Zuschlag a vádhatóság által javasolt Ujhelyi István, Arató Gergely volt és jelenlegi államtitkárok mellett a miniszterelnök vallomását is hallani szeretné a tárgyalóteremben.
Félre tehát a látványkormányzás kirakatelemeivel: a fasiszta veszély emlegetésével és a mondvacsinált kémtörténetekkel! Törődjünk a tényekkel, kövessük a politika természetéről sokkal többet eláruló tárgyalótermi híreket.