Kockázatelemzők felfegyverkezve, álarcban

Ahogy egy nagyvállalatnak is megvannak a működési költségei, a terrorszervezetek hasonlóképp racionalizálják költségvetésüket. Pénzbe kerül a robbanóanyag, a szállítás, a szobafoglalások, a terroristák napi költségei is terhelik a „cég” büdzséjét. De vajon honnan jön a pénz ezekhez a szervezetekhez,   és ki foglalkozik a felelős gazdálkodással?

Testszkennerek Európa repülőterein? Az Európai Parlament fenntartásait hangoztatva elsöprő többséggel megszavazta tegnap azt a határozatot, amely szerint az Európai Uniónak sürgősen meg kell vizsgálnia: nem sérti-e az emberi jogokat, illetve vannak-e egészségügyi kockázatai azoknak a testszkennereknek, amelyeknek használatát engedélyezné Európa repülőterein az Európai Bizottság. A készülékek által használt elektromágneses sugarak segítségével olyan háromdimenziós felvételek készíthetők, amelyeken az utasok meztelenül jelennek meg. A szkennert jelenleg Amszterdam egyik repülőterén tesztelik. (MN)

Talán nem is olyan meglepő, hogy egy terrorszervezet gyakorlatilag vállalkozásként működik, épp azért, mert ugyanolyan gondokkal küzd, mint a legális cégek. Társadalombiztosítási járulékot valószínűleg nem fizetnek gyilkosaik után, hacsak nem adnak nekik fedőfoglalkozást, de a költségeiket ugyanúgy kikalkulálják. A témáról a minap a Corvinus Egyetemen tartott előadáson Herencsár Lajos szakértő rámutatott, egy nagy terrorszervezet ugyanúgy szekciókra van bontva, mint egy nagyvállalat, így van gazdasági elemzőosztály, stratégiai tervezőcsoport vagy médiarészleg. Az ott dolgozók pedig hűvös fejű profik egy igazán sikeres terrorcsoport esetén, akiktől távol áll a fejjel falnak rohanás. Herencsár szerint a kezdeti időkben a fegyvereseket felhasználni kívánó államok fizettek a szervezeteknek, amelyek akár ideológiai ellentét esetén is elvállalták a piszkos munkát, hiszen szükségük volt a pénzre, ma már sokkal kifinomultabbak a módszerek. Véleménye szerint alapítványokon keresztül jutnak pénzhez a harcosok, olykor jótékonysági szervezeteknek álcázva magukat, de akár legális vállalkozásokat is vezetnek, amelynek hasznát a terrorcsoport működésére fordítják. Persze a bűnözés továbbra is egybefonódik a terroristákkal, így a fegyver- vagy kábítószer-kereskedelem környékén sokkal valószínűbb a felbukkanása egy-egy ilyen erőszakos csoportnak, mint a gyermekruhabizniszben.
Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő nagyjából 1500 milliárd dollárra becsülte azt az összeget, amelyet a terrorizmus évente megmozgat, ez pedig már valóban komoly tétel. Hangsúlyozta, hogy szeptember 11. előtt alábecsültük, azóta pedig túlbecsüljük a terrorizmust, ám úgy vélte, a nemzetközi terrorizmus megszüntetése lehetetlen. Tálas Péter biztonsági szakértő ugyanakkor rámutatott, hogy a terrorizmus komoly hasznot is hajtott bizonyos területen, így említhetők például a „terrorizmus ellenes háború” alatt az amerikai védelmi költségvetésnek juttatott hatalmas összegek vagy – mondta kis malíciával – a biztonságpolitikai szakértők „nagy biznisze”.
Magyarország a szakértők szerint kevésbé van veszélyben egyes nyugati államokhoz képest, mivel nem tekinthető célországnak. Nógrádi György rámutatott, azzal, hogy hazánk elismerte Koszovó függetlenségét, komoly rizikót vállalt, hiszen a szomszédos országok saját nemzeti érdekeiket védve egységfrontba tömörültek ellenünk. „Koszovót csak a világ országainak egynegyede ismerte el, mégpedig komoly amerikai nyomás hatására” – mondta Nógrádi. Herencsár Lajos felhívta a figyelmet, hogy a terrorfenyegetések elhárítása a titkosszolgálatok feladata, s a jelenlegi helyzetben a magyar szolgálatok nem alkalmasak ennek végrehajtására. Tálas Péter ugyanakkor úgy vélte, a terroristák célja a médiába való bekerülés, ezért minket nem fenyeget túlzottan egy veszélyes akció. „Ha én terrorista lennék, biztos nem hajtanék végre akciót egy olyan országban, ahol nincs a CNN-nek és a BBC-nek állandó stúdiója, és a fővárosának nevét össze lehet keverni egy másik országéval” – világított rá a dilemmára Tálas Péter.