Takarítani kéne már!

Mint mindennek, úgy mondhatni, hogy az érdekérvényesítésnek is van piaca. A munkavállalókat elérte a balliberális kormányzat általános csődje, sztrájkolnak a földi és légi közlekedési vállalatoknál és a közszolgálatban dolgozók, egyelőre. A kilátásba helyezett és a már elindított szakszervezeti akciók különböző eredményeket hoztak. Van, ahol már megszületett a megállapodás a vállalatok vezetése és az érdekképviseletek között, ahol pedig még dübörög a sztrájk, ott nem adták fel ilyen könnyen.
A szakszervezetekre nehezedő nyomás óriási. A reptéri dolgozók legnagyobb megrökönyödésére a nemrég privatizált repülőteret működtető német cég például Görögországból és Hollandiából importál egyre nagyobb számban sztrájktörőket, amihez a Gyurcsány-kormány is segítséget nyújt, nemzetbiztonsági védelemben részesíti a külföldieket. Más esetben a kormány a szakszervezeti vezetőknek a szocialista pártban lévő családi kapcsolatait veti be a megegyezés eléréséhez, hogy az eredeti követelésekkel szemben aprópénzzel szúrják ki a munkavállalók szemét, s utána nagy csinnadrattával bejelentsék, hogy milyen jól jártak a szerencsétlenek.
Az érdekvédelem piacán a piacvezető szakszervezet kétségkívül ma a vasutassztrájkot vezeti. Ha Gaskó István nem tudná, akkor megsúgom neki: jó az irány. S ha – feltételezve, de nem megengedve – eddig a következtetésig netalántán nem jutott volna el közvetlen tapasztalatai folytán, akkor ajánlom figyelmébe a tulajdonosi körénél fogva szocialista pártbefolyás alatt álló Népszabadság cikkeit és az 1873-ban alapított, a szakszervezetek lapjának titulált Népszaváét. Ezekre úgy kell tekintenie, mintha Gyurcsány Ferenc kormányfő utasítására akarnák őt kilőni a vasutassztrájkot hatékonyan megszervező szakszervezet éléről.
A vasutas-szakszervezet követelései magukban hordozzák a rendszerváltás legsúlyosabb igazságtalanságát. Ma már mindenki számára nyilvánvaló, hogy a privatizációval ellentételezés nélkül fosztották meg a közvagyontól a magyarokat, és ma már mindenki tudja, még ha egyelőre nem is vallja be, hogy a balliberális kormányzás csődbe vitte Magyarországot. Gaskóék az egész vasutasság számára részt követelnek a vasút teherszállítási piaca korrupt, a napokban befejeződött magánosításának bevételéből. Szerintük az ebből származó több mint százmilliárd forintból nemcsak a MÁV Cargóét, hanem minden vasúti dolgozót megillet 250 ezer forint. Ami nem irigyelhető tőlük. Ehelyütt hívom fel a vasutasok figyelmét, hogy hamarosan az Andrássy úti székházán is túlad a MÁV, amelyért várhatóan újabb 20-30 milliárd forintos bevétele lesz a vállalatnak. E privatizáció a nemzetnek is üzenet. Az alkotmány 10. paragrafusa szerint a magyar állam tulajdona nemzeti vagyon. A történelmi léptékű, óriási eszmei értéket képviselő épület azonban úgy kerül várhatóan külföldi tulajdonba, hogy a bevétel a jól ismert feneketlen zsákba tűnik el. A 250 ezer forint mindenestül húszmilliárdba kerülne a MÁV-nak, hangzik az egyik ellenérv a mesés fizetésekért dolgozó vállalatvezetéstől. Törvénytelen a magánosítás bevételének ilyen jellegű felhasználása, hangzik cinikusan a másik, ami azért is elfogadhatatlan, mert Magyarországon a nemzeti vagyon kifosztásának gátlástalanságához mindig hozzáigazították a jogszabályokat.
Való igaz, hogy a közszolgáltatásokat igénybe vevők korlátozottak mozgásukban, éppen ebben rejlik a közlekedési dolgozók sztrájkjainak ereje. Az amúgy is egyre csak nyomorodó magyarok még elkeseredettebbekké válnak, akiknek dühét a kormány a hatékonyan fellépő szakszervezetek ellen próbálja hangolni az elitet kiszolgáló, szolgalelkű sajtójával. Elhihetik azonban, hogy a helyzet a sztrájkok nélkül sem javulna. A nagytakarításra nem kéne várni tavaszig.