Csontirongázás

„Ott fekszik a befagyott Balaton. Igazán fekszik – némán és mozdulatlanul. Messze-messze, ameddig a szemed ellát, fehér, halottas szemfedő borítja. A jég, amely eleven vizét betakarja, s a köd, amely fátyolt borít a jégre.” Eötvös Károly kezdi így beszámolóját a múlt század elején Utazás a Balaton körül című könyvében a téli tájról. Azóta is, ha eljön a hideg évszak, befagy a tó; de hogy valami vigaszt is nyújtson az embereknek, megengedi, hogy csúszkáljanak a hátán. És szedi az áldozatait az óvatlanok közül.