Gulya András

Ő az az ember, aki kétmilliárd forintért úgy közvetített két állami cég között, hogy senki sem ismeri. Nem lobbizhatott, mert az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szerint erre nincs engedélye. Nem adhatott tanácsot, mert színét sem látták a 102 milliárd forintért eladott MÁV Cargo háza táján. Nem segíthetett az osztrák vevőnek „üzleti stratégiát alkotni”, mert a közös konzorciumot alkotó GYSEV-nél sem hallottak róla soha, noha elvileg az ő megbízásukra is dolgozott. Nem tornázhatta le az osztrák fél érdekeinek megfelelően a vételárat sem, mivel az amúgy is húszmilliárd forinttal volt magasabb, mint a második legjobb ajánlat. Tárgyalásokat sem folytathatott az érintettekkel: egyrészt, ugye, nem ismerik, másrészt még az sem tisztázott, hogy milyen minőségében nem tárgyalhatott. Garamhegyi Ábel államtitkár egyszer ugyan megtört a bizonyítékok (iWiW-es honlap) súlya alatt, és egyetlen találkozót el is ismert Gulyával, itt viszont – állítása szerint – csak mint tolmács volt jelen. Emberünk „jogi koncepciót sem dolgozhatott ki” ügyfeleinek: az állítólagos közreműködésével tető alá hozott szerződést ugyanis azonnal elbuktatta az unió versenyhivatala, és csak a GYSEV kiakolbólintása után, hosszas jogi procedúra után engedélyezte az ügyletet.
Nem marad más hátra, mint amit Draskovics Tibor tárcájának hivatalnokai aprólékos vizsgálat után kiderítettek: eszerint Gulya András többek között „aggodalmakat oszlatott el, és médiaarculatot tervezett”. Előbbire az érintett szerint – kapaszkodjanak! – a Rába-szennyezés miatt elmérgesedett osztrák–magyar viszony, illetve a schengeni határnyitás utáni feszültségek miatt volt égető szükség. Nos, ezek után a másik vállalásról, vagyis a médiaarculatról végképp csak sejtéseink lehetnek.
Egy biztos: intézőemberünk kétségkívül kiváló médiakapcsolatokkal rendelkezett, iWiW-es barátkozós oldalán – számos szabad demokrata és szocialista politikuson és államtitkárokon kívül – ugyanis szép számmal akadnak balliberális újságírók is. Ha tehát a sikerdíjszerződésben vállalt médiaarculat azt jelentette, hogy a magyar sajtó java gyanús egységben hallgat az egy évvel ezelőtt, osztrák részről megszellőztetett ügyről, akkor ez az egy pont, ahol el kell ismerni Gulya bravúros teljesítményét. A mai napig ugyanis lapunkon és a Gulya „jó hírnevének” megsértéséért azóta már beperelt Heti Válaszon kívül érdemben alig foglalkozott tényfeltáró cikk a kéttocsiknyi skandalummal.
A rejtélyt fokozza, hogy a vizsgálat során meghallgatott Gulya és édesanyja maguk is azt állították: nem is értik, miért pont rájuk és a kis Geuronetre esett az osztrákok választása. Nos, ez az a kérdés, amit viszont a sikerdíjszerződést egyedüliként aláíró Gustav Poschalko, a vásárló fél Rail Cargo Austria egyik vezére frappánsan megválaszolt: szerinte ugyanis Gulyáék olyan szolgáltatást kínáltak, amelyet máshol nem kaphattak meg.
A befolyással való üzérkedésben vizsgálódó Nemzeti Nyomozó Iroda tavaly április óta nem talált gyanúsítottat, a nyomozást ugyanis valószínűleg nehezíti, hogy egyáltalán nem ismeri Gulya Andrást Heiczinger István, a MÁV vezérigazgatója, Kovács Imre, a MÁV Cargo korábbi vezére és Székely Csaba, a GYSEV vezetője sem. Mindenesetre, a bomba üzlet előtt néhány hónappal bejegyzett minibété Fillér utcai telephelyén – értsd: többlakásos társasház – most csengethet a postás, és hozhatja a milliárdokat. Apropó. A Cargo profitot termelő vállalat volt, a MÁV pedig évente százmilliárdos nagyságrendben kap állami támogatást.