Kegyetlen, rossz álom Zalában

Leálló bojler, fűtőtest, hűtőgép, nem működő vízvezeték, elsötétülő televízió-képernyő. Katasztrófafilmbe illő képsorok, amit hetven Zala megyei település lakossága élt át napokon át a múlt heti hóvihar után. Az ott élők szerint a rendkívüli időjárás miatti nélkülözés elviselhetőbb lett volna, ha az áramszolgáltató időben és megfelelően tájékoztat arról, mi történt a megyében a hóvihar következtében.

Verebesnek tetszett az áramszünet. Én élveztem a dolgot, mert soha ennyit nem voltam együtt a gyerekemmel és a feleségemmel. Gyertyafényben társasjátékoztunk, zenéltünk, és cserépkályhával fűtöttünk – így vezette fel Verebes István a közszolgálati televízióban az áramkimaradás botrányát. Igaz, a szombat reggeli Nap-kelte műsorvezetője végül annyit megjegyzett, hogy sokan biztosan nem így élték meg a többnapos áramszünetet. A kínossá váló adásban Patay László, az E.ON Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt. igazgatóságának elnöke úgy magyarázkodott, hogy a kidőlt oszlopok – összesen 177 – korszerűek, de a vezetékekre ráfagyott hó okozta terhelést már nem bírták. Eközben a szombati lapok arról írtak, a Magyar Energia Hivatal vizsgálatot indított, hogy kiderítse, megfelelően járt-e el az áramszolgáltató – amely vis maior esetre hivatkozik – a kárelhárítás során. A Népszabadságban pedig Kapornaky Sándor, Kercaszomor polgármestere azt furcsállotta, hogy a tőlük egy kilométerre levő Szlovéniában ugyanannyi hó esett le, mint náluk, de ott nem ment el az áram. (B. Á.)

Folyamatosan szállingózó hó kísér utunkon, de miután letérünk a sztrádáról, a fehér takaró alá bújt vidéket pásztázva az az érzésünk, mintha egy másik országba érkeznénk. Zala megye centruma felé közeledvén mind zordabb körülmények fogadják az utazót. A megyében hetven település maradt áram nélkül a keddi vihart követően, amely után csak pénteken este tízre állt helyre a rend.
– A hosszú kárelhárítási folyamat oka, hogy nincs már honvédség, nehezen lehetett lánctalpas járművet szerezni a nehéz terepen való haladáshoz – világít rá a bajok egyik forrására Vígh László fideszes országgyűlési képviselő, Felsőrajk polgármestere, akihez százkét település ötvenezer választópolgára tartozik. A politikus azonban az említettnél is nagyobb gondnak tartja, hogy a katasztrófavédelem egyeztetésére nem jöttek el az E.ON képviselői, és a lakosságot napokon keresztül nem tájékoztatták arról, tulajdonképpen miért kell nélkülözniük.
– Nem történt állapotfelmérés sem, többször úgy kapcsolták vissza az áramot, hogy közben derült ki: további szakaszokon sincs villamosság, ezért újból le kellett állítani a szolgáltatást. És mivel nem tájékoztatták megfelelően a lakosságot (nem működtek a televíziók, nem jutott el újság sem a településekre), több községben is lincshangulat alakult ki. Zalában harminc éve nem volt példa hasonló esetre. Történik mindez akkor, amikor kis túlzással naponta járkálunk az űrben – fejezi ki elégedetlenségét Vígh László.
Gellénháza felé együtt indulunk tovább. Sárhidáról a község felé kanyarodva más világ tárul elénk. Ahogy Vígh László mondja, ez itt már „Szibéria”: az úton megfagyott hó és jég nehezíti haladásunkat, derékba tört fák mementói a tomboló hóviharnak; a bokrokra nehezedő jég az útra kényszeríti a cserjék ágait. A fák között jól látható, hogy a hegyháton fut a távvezeték – ha ott kidőlnek a tartóoszlopok, a térdig érő hóban napokig is eltartana a hiba elhárítása.
A községben kétezren nélkülöztek négy napon át, éjjelente teljes sötétségben várták a lakók, mit hoz a holnap. Nem működtek a cirkók, a hűtőgépek, a fagyasztóládák, az idős rászorulóknak nem tudtak meleg ételt főzni, nem volt fűtés, de telefonálni sem lehetett, mert megszűnt a térerő, mivel a mobilszolgáltató átjátszótornya sem jutott elektromos áramhoz. Juni Ildikóék asztalán még ottjártunkkor is elem- és petróleumlámpák, gyertyák jelzik: csak nemrég zökkentek vissza a mindennapi kerékvágásba. Mesélik: két napig víz sem volt otthonukban, mert áram híján a szivattyú nem tudta dombon fekvő utcájukba felpumpálni a vizet, ezért havat kellett olvasztaniuk, azzal mosakodtak, és öblítették le a toalettet.
– Kegyetlen, rossz álom volt ez a négy nap – mondja Juni Ildikó.
Baktüttös előtt is megrázó kép fogad: a falu határában a villanyoszlopokról a vezeték a havon fekszik. A helységnévtábla előtti földeken lánctalpas munkagép húz egy IFA teherautót, hogy el ne akadjon a hóban, sárban. A jármű platóján hatalmas dobra tekercselt vezetéket húznak a munkások. Megtudjuk: a kiskunhalasi Carpatiatrans dolgozói javítják a Mol vezetékét, amely az olajipari cég közeli telepeit látja el árammal. Szerda óta dolgoznak a hiba kijavításán éjjel-nappal, csak aludni térnek haza ideiglenes otthonukba.
– Este tíz órakor ment el az áram. Kinézve az ablakon láttam, amint a kidőlt oszlopok vezetékei összeérve bevilágították a határt. Nem csoda, ami történt, tíz centiméter vastagon fagyott rá az ónos és havas eső a vezetékekre, miközben hatalmas szél fújt, ami vagy kettétörte, vagy egyszerűen kidöntötte az oszlopokat – idézi vissza Varga Béla, akinek a háza mellett dolgoznak a munkások. Elmondja: úgy emlékszik, az E.ON négy éve cserélte ki az oszlopokat és a vezetékeket, nem azzal volt a gond a múlt heti ítéletidőben. – Sok helyen kivágták az erdőt, így ezen a nyílt szakaszon szabadon ráncigálhatta a szél a súly alatt amúgy is meghajló vezetékeket. Úgy vélem, az ehhez hasonló helyeken a föld alá kellene vinnie a cégnek a hálózatot – javasolja a gazda.
Közben egy vasbeton oszlophoz érünk. Jól látható: a pózna legalább két méter mélyen pihent a földben. Az áramkimaradás számos járulékos kárral jár. Az oszlopokat cserélő munkagépek hatalmas barázdákat szántottak kilométer hosszan Varga Béla földjén. – Mi lesz a földemmel, a kárommal? – kérdi a gazda, aki elmondja: különleges búzát vetett, amelyet Ausztriában értékesít, mázsája több mint kétszáz euró. Kár azonban máshol is keletkezhetett, hiszen napokig eltarthat, amíg a lakosság felméri, milyen járulékos veszteség érte otthonát.