A cigányság kerékkötői

Borovszky Tímea, az Oktatási és Kulturális Minisztérium esélyegyenlőségi főigazgatója – saját szavaival élve – egy pitiáner ügy miatt került az érdeklődés középpontjába, ám jelen állás szerint úgy tűnik, ez a semmiség éppen elég lehet ahhoz, hogy leleplezze a roma értelmiséget átszövő rokoni-baráti céghálózatot. Nem lehet ugyanis kizárni, hogy éppen a cigány hivatalnokok és jogvédők egy csapata csapolta meg a roma társadalom felzárkóztatására szánt pénzt.
A botrány februárban robbant ki, amikor pénzhiány miatt leállt a hátrányos helyzetű egyetemi hallgatók felzárkóztatását segítő mentorprogram. Nem sokkal ezután Nagy Attila programigazgató bűnszervezetben elkövetett csalással vádolta meg Borovszkyt. A tárcánál kénytelen-kelletlen belső vizsgálatot rendeltek el, és fegyelmi eljárást indítottak, amelyek végeztével Hiller István felfüggesztette a főigazgatót, és feljelentést tett a rendőrségen. Addig sokan azt hitték, Borovszky ártatlan, és csak bosszúból rágalmazzák. Ha azonban Hiller arra kényszerül, hogy hivatalvezetőjére ráküldje a rendőrséget, mert ő nem tudja tisztára mosni, akkor bizony igen kevéssé valószínű, hogy a főigazgatónőnek ne lenne vaj a füle mögött.
A feljelentés előtt Borovszky még csak Nagy Attilát támadta, azóta azonban mindenkinek odavág, még a főnökének is. Úgy érzi, a valóságban nagyobb horderejű ügy van a háttérben, ami túlmutat rajta. (A felfüggesztett hivatalvezető gondolatait legtökéletesebben az Index keddi, Boszorkányüldözés az oktatási tárcánál című cikke foglalja össze. Az aláírás nélkül megjelent írás annyira egybecseng Borovszky mondataival, hogy akár ő is írhatta volna, vagy legalábbis valamely, a szavakkal jól bánó kollégája.)
Nézzük a tényeket: Borovszky cége, a Res Judicata Bt. a Hiller-tárca háttérintézményétől, az Educatio Kht.-től kapott tavaly hárommillió forintot esélyegyenlőségi szakértésre. Minisztériumi munkatársa, Kadét Ernő a tárcánál betöltött állása mellett a Kállai Mária Egyesülettel, a Kadét-ÉP Terv Kft.-vel és az OPRE Bt.-vel jutott többmilliós megbízásokhoz, utóbbi cégben érdekelt volt harmadik kollégájuk, Bernáth Gábor is. Borovszky helyettese, Sárközi Gábor a Romaversitas Alapítványban érdekelt, annak oktatási szakértője. Tény, hogy 2007 végén az alapítvány az oktatási tárca javaslatára rendkívüli kormánydöntéssel 22 millió forintos támogatást kapott. Az alapítvány igazgatója Daróczi Gábor, Daróczi Dávid kormányszóvivő rokona. Daróczi Dávid rokoni viszonyban áll Mohácsi Viktóriával is, aki mellesleg a már említett OKM-munkatárs, Bernáth Gábor volt felesége.
Fenti megbízások papírokkal bizonyítható tények, amelyekhez nem volt szükség magas rangú minisztériumi tisztviselők szivárogtatására. Elegendő volt a Google-keresőt használni, illetve átlapozgatni az Educatio Kht.-től elkért és rendelkezésünkre bocsátott ötmillió forint alatti szerződések listáját. Az integráció ellehetetlenítéséről pedig annyit: kinek állna ez érdekében? Mohácsi Viktóriának, akinek pártja évek óta a cigányság felemelésével kampányol? Az MSZP-nek, amely adófizetők milliárdjait öli – sajnos eredménytelenül és ésszerűtlenül – a programba?
Persze nem kizárt, hogy valaki át akar gázolni Borovszkyn és csapatán, ám ennek valószínűleg nem célja az integráció ellehetetlenítése. Talán valakinek nem jutott a tortából, ezért borította ki a bilit. A lényeg azonban nem az, miért került napvilágra az ügy, hanem az, hogy mi történt a cigányok felzárkóztatására fordított milliárdokkal. Ahogy a napról napra duzzadó cégpolipot elnézzük, egyre ijesztőbb a kép: a cigány értelmiség krémje kerül látókörbe az ügyben.
Itt az ideje, hogy a cigányság végre feltegye magának a kérdést: elképzelhető, hogy mégsem a többségi társadalom a felemelkedésük gátja? Lehet, hogy maguk között kell keresniük a cigányság legnagyobb kerékkötőit?