Nem kérünk a neoliberális receptből

Párton kívüli, 88 éves, vasdiplomás mérnök vagyok, így jól ismerem Bokros Lajos múltbeli mesterkedéseit. Az 1994–98 közötti csomagja: Egy: 23 százalékkal csökkentette (a mesterségesen kialakított infláció és az adóemelések révén) a béreket és a nyugdíjakat. Ezt a merényletet 1998-ban az akkori országgyűlés 11 százalékos nyugdíjemeléssel részben korrigálta, 2002-ben pedig a 13. havi nyugdíjjal (8,6 százalékkal) tovább igazította, ám 3,4 százaléknyi ki nem fizetett résszel még most is tartozik az állam a nyugdíjasoknak. Kettő: megvonta a lakosságtól a gyógyászati eljárások és eszközök állami támogatását (emiatt például a fél ország fogatlanná vált).
Három: adóemeléssel sújtotta az ország egész lakosságát (áfával stb.).
Ez volt Bokros Lajos csodamódszere. Ehhez nem kell sok tudás, csak egy kis lelkiismeretlenség. Ebből még egyszer nem kérünk! Éppígy nem kérünk a szűk látókörű, neoliberális Reformbizottság törvényesnek feltüntetett, de súlyosan igazságtalan, népnyúzó javaslataiból sem.
1945-ben sokkal nehezebb helyzetben voltunk: a dunai és a tiszai nagy hídjaink mind le voltak robbantva, vasútjaink nagyon rossz állapotban voltak, vasúti kocsijaink nagy részét elrabolták, országútjainkon csak egyetlen, 200 méter hosszú próbaszakaszon volt aszfaltburkolat, árvízvédelmi gátjaink gyengék voltak (emiatt gyakran volt gátszakadás), vezetékesivóvíz-ellátás, gáz- és szennyvízvezeték-rendszer csak a nagyvárosok belső kerületeiben volt. Villanyvezeték csak a városok belső kerületeiben és néhány nagyobb község belső részén volt, mégis, külső segítség nélkül, sőt súlyos jóvátételt fizetve, szovjet igában raboskodva helyreállítottuk, majd felvirágoztattuk hazánkat. Ebben az időszakban a ma általánosan tapasztalható önzésnek, kapzsiságnak, korrupciónak, harácsolásnak, erőszakosságnak és gonoszságnak a lakosság körében nyoma sem volt (mint 1956-ban sem).
A jelenben is át tudjuk vészelni a mai vészterhes időszakot a neoliberális javaslatok nélkül is, csak okos törvényekkel és hazafias buzgósággal kell hozzálátnunk. Mindenekelőtt a mezőgazdaságunkat kellene korszerűsítenünk.
Lehetőleg magyar termékeket, terményeket, árucikkeket vásároljunk a hagymától a gépkocsiig, még ha ezek valamivel drágábbak is, mint a gyakran megbízhatatlan minőségű importáruk, mert csak így csökkenthetjük a munkanélküliek számát, továbbá így nem az idegen országokat gazdagítjuk, hanem hazánkat. Csak forinthiteleket vegyünk fel, ne a bizonytalan jövőjű idegen valutákban, hogy a kamatokkal hazánkat gazdagítsuk, ne az idegen országokat (ez utóbbit szinte hazaárulásnak tartom). Mindennel a lehető legnagyobb mértékben takarékoskodjunk, megtakarításainkat pedig államkölcsönökbe fektessük, mert ez a legbiztonságosabb, így az országunkat gyarapítjuk, és nem az idegen bankokat.
Budavári Kurt
Budapest