Sisi gyűrűhintája az ajtófélfán

Ma már nem kell kimenni a Gorenje hűtőládáért, a Mariahilfer Strassét rég nem rabolják le a magyarok, a bevásárlóturizmus helyett Európa egyik kulturális fővárosaként keressük fel Bécset, s jövünk haza élményekkel gazdagon.

Szórok minút, szórok jevró – üti meg a fülünket az Új Hofburg, a bécsi Burg épületegyüttesének karéj alakú palotája előtt. A fiákeres és a két középkorú orosz hölgy megalkudott egymással, a negyvenperces sétakocsikázás negyven eurójukba kerül. A kemény kalapos, ősz úr a lovak közé csap, én pedig megnézem a megállóban a hivatalos árjegyzéket: a negyvenperces városnézés hatvanöt euró lenne, de a jelek szerint olcsóbban meg lehet úszni. Miként sok mást is, ha kicsit felkészül az osztrák fővárosba utazó. Vonattal a négynapos Budapest–Bécs retúr kirándulójegy például 29 euróba kerül, és jó pont a MÁV-nak, hogy az eurót a hó elején még 285 forintnak számolta. Az alig több mint 8000 forintos tikett nagy előnye, hogy a négy nap során korlátlan utazási lehetőséget kínál a bécsi tömegközlekedésre.
Az osztrákok minden követ megmozgatnak, hogy minél több magyar látogasson el hozzájuk. A budapesti utazáskiállításon rendre hatalmas standokat foglalnak el, tonnaszámra nyomják a magyar nyelvű prospektusokat, és az interneten is tengernyi információval árasztanak el bennünket anyanyelvünkön. Így többek között Bécs egyik ötcsillagos látványossága, a Schönbrunni kastély honlapján (www.schoenbrunn.at/hu), ahol arról is értesülünk, hogy a jegyet váltók díjmentesen tizenkét nyelv közül választhatnak idegenvezetést. E sorok írójának – aki alapvetően a rövid pályás gyorskorcsolya vb-re érkezett tudósítani – magyar nyelvű éppen nem jut, az audio-guide készülékeket osztó hölgy azonban szabadkozva azonnal átnyújt egy kifogástalan magyarsággal íródott tárlatkalauzt. Megemlítem, hogy én már egyébként is rendelkezem az audioguide változattal, ezt ugyanis a honlapról bárki letöltheti a mobiltelefonjára, miként tettem én is. Mosoly a válasz. Aki a Schönbrunni kastély látogatását tervezi, annak érdemes a 22,50 euróba kerülő Sisi-jegyet megvásárolnia. Ez nem csak a negyven szobát bemutató grand tourra érvényes, megtekinthetők vele a Hofburgban a császári lakosztályok, az udvari ezüsttár és a Sisi múzeum, továbbá a császári udvar bútorainak gyűjteménye is. A látogató így kap teljes képet Mária Terézia, Ferenc József és Erzsébet császárné életéről. Elámulunk, amikor a császárné és királyné szobájában azt látjuk, hogy az aranyberakásos rokokó ajtófélfából gyűrűhinta lóg. A kora egyik legszebb asszonyának számító Sisi minden nap tornázott, hogy megőrizze karcsúságát. Házi oltára carrarai márványból készült, mahagóni íróasztalán gyermekei képei köszönnek vissza. Egy kisebb szalonban külön vitrinben látható kesztyűje, legyezője, és annak a ruhájának a fényképe, amelyet akkor viselt, amikor 61 éves korában, 1898. szeptember 10-én Genfben egy olasz anarchista reszelővel szíven szúrta.
Azt Schönbrunnban tudjuk meg, hogy a „rebellis magyarokat” nem szívlelő Ferenc József hihetetlen munkabírással rendelkezett. Hajnali négykor kelt, hideg vízzel mosakodott, és a reggeli ima után már öt órakor az íróasztalánál ült. Látjuk a puritán vaságyát, ebben hunyt el 1916-ban, 86 évesen 68 évi uralkodás után. Visszább ugorva az időben, a tükörteremben állva magunk mellé képzelhetjük Mozartot, aki 1762-ben, hatévesen adta első hangversenyét Mária Terézia előtt. Elidőzünk Napóleon szobájában is, ahova a franciák uralkodója kvártélyozta be magát Bécs kétszeri elfoglalásakor. S ha a Carszkoje Szelo híres borostyánszobája le is főzi, a milliomosszoba szintúgy lenyűgöző. A kastély legértékesebb helyiségében – innen a neve – a ritka rózsafából készült falborításba indo-perzsa miniatúrákat építettek be.
Távozáskor a makulátlan öltönyben feszítő ruhatáros – inkább néznénk professzornak – megkér, áruljuk már el neki, hogy mondják magyarul azt, hogy „heavy”. Kíváncsi lenne honfitársaink arckifejezésére, amikor a csomagot elvéve tőlük megjegyzi majd: „nehéz…” – neveti el magát. Mi is jól érezzük magunkat a négy nap során. Hangulatunkon az sem ront, hogy hazautazáskor kellemetlen meglepetés ér: a pályaudvar nem indít vonatokat, mert a viharban leszakadt a felső vezeték, ezért át kell cipekednünk Hütteldorfra. Visszük Sisit is, csokoládétallérokon.