Az első áldozatok

A cigányság létét fenyegeti a jobboldal! Szinte naponta hallhatunk ilyen vagy ehhez hasonló mondatokat a magukat liberálisnak, vagy elkötelezett baloldalinak nevező, a cigányság felemelkedését zászlajukra tűző politikusoktól. Módszerük sikeres: ma már valóban pánikhangulat uralkodik a romatelepeken, és mindenki attól retteg, hogy mikor csapnak le rájuk a fasiszták. Ugyan a mai napig sem bizonyítja semmi, hogy szélsőjobboldaliak lennének a Molotov-koktélos gyilkosok, de hála a szocialista, álellenzéki szabad demokrata, valamint a feddhetetlen életű roma jogvédők kommunikációs offenzívájának, mostanra sikerült minden romával elhitetni: a jobboldaliak azok, akik az életükre törnek. A cigányság számára tehát nincs más út: megkérdőjelezhetetlenül bízni a baráti baloldalban.
De kik is a cigányság ellenségei? A kisebbségi ombudsman szerint például azok a polgármesterek, akik közmunkához kötnék a szociális segély folyósítását. Kállai Ernő szalonrasszistának bélyegezte őket, pusztán azért, mert az elöljárók a dolgozni akarás minimális szándékát várták volna a havi apanázsért cserébe. Kirekesztő a Fidesz is, amely óvodába, iskolába járáshoz kötné a családi pótlék folyósítását, ami pedig minden gyermek után alanyi jogon jár. Ugyan előfordul, hogy a szülő kenyér és tej helyett pálinkára költi a pénzt, gyermeke pedig iszonyú kínok között éhen hal, ám nem lehet vita, az alanyi jog el nem vehető, aki mást mond, az kirekesztő. Az oktatás a cigányság felemelkedésének egyetlen járható útja, az országban tomboló gazdasági válság pedig tovább erősíti ezt a tételt, és mindennél sürgősebbé teszi a leszakadt rétegek képzését. Ez ma már mindenki számára nyilvánvaló tény. A kommunikáció szintjén persze tudja ezt a baloldal is, amely másról sem beszél, mint esélyegyenlőséget javító milliárdos programokról, az oktatásban létező szegregáció felszámolásáról. A verbális propaganda olyan erős, hogy sokan azt hiszik, a programok gőzerővel működnek.
De mi a valóság? Szűcs Erika szociális miniszter a napokban zárolt újabb négymilliárd forintot az oktatási pénzekből. Az elvonás szinte kivétel nélkül olyan programokat érint, amelyek a hátrányos helyzetű fiatalok képzését hivatottak segíteni. Többéves sikertörténet után a szocialisták jóvoltából most annak az Arany János szakképzési programnak a léte került veszélybe, amelyet még az Orbán-kormány indított, és a szegény körülmények között élő, képzetlen szülők gyerekeinek szakmaszerzését támogatja. Tavaly Hiller István és kebelbarátja, Gyurcsány Ferenc hatalmas csinnadrattával harangozta be a Nemzeti tehetség programot, amelynek részeként ötvenezer közoktatásban tanuló és húszezer rászoruló felsőoktatási hallgató tanulmányainak támogatását ígérték. A Szűcs Erika-féle zárolás most éppen ezeknek a programoknak a megszüntetésére irányul. Azaz még el sem kezdődött a brutális megszorítás, a komoly fájdalmakat okozó Bajnai-csomag csak most készül a baloldal boszorkánykonyhájában, a cigányság jövőképét azonban már az előszele is romba dönti. Vajon ki a cigányság igazi ellensége: az, aki motiválttá tenné a romákat a tanulásban, hogy később – képzettség birtokában – nekik is esélyük nyíljon a munkába állásra, vagy pedig az, aki a másikat rasszistának kiáltja ki, miközben egyik kezével ellehetetleníti az összes, a cigányság felemelkedését célzó programot, a másikkal pedig előkészíti azt a csomagot, amely gyakorlatilag az éhhalál küszöbére sodorja a segélyen élőket?
Egy mindenesetre már bizonyos: a mindenkit el- és befogadó balliberális oldal úgy készítette elő a megszorításokat, hogy azok elsőként a cigányságtól vegyék el az esélyt.