Elhunyt ifjabb Ocskay Gábor

Borzalmas hír rázta meg tegnap hajnalban a magyar sportéletet. Ifjabb Ocskay Gábor, az Alba Volán 187-szeres válogatott jégkorongozója elhunyt. A 34 éves játékos kedd éjszaka menyasszonya budapesti lakásán rosszul lett, s bár háromszor is megpróbálták újraéleszteni, a szíve végleg leállt. A kiváló hokis a szombaton kivívott magyar bajnoki cím után egyhetes pihenőjét töltötte, hogy majd pályafutása eddigi legfontosabb eseményére, az A csoportos világbajnokságra ismét csúcsformába hozza magát. Nem csak a válogatott, az egész magyar sport szegényebb lett egy minden szempontból példaképnek állítható egyéniséggel.

A halál nem válogat, Ocskay Gábor esete mégis egészen megdöbbentő. Szombaton még meccset játszott, az éjszakát átmulatta csapattársaival, hétfőn délben banketten vett részt, majd megkezdte a várva várt pihenőt. Kedd este felautózott barátnőjéhez Budapestre. Csak kevesen érezhették magukat nála boldogabbnak és elégedettebbnek azon az estén. Ekkor lett rosszul. Barátnője azonnal mentőt hívott, a segítség perceken belül megérkezett, háromszor is megpróbálták újraéleszteni, de nem sikerült. Édesapja, aki rögvest hozzá sietett, már csak holtan ölelhette magához.
A székesfehérvári jégcsarnok bejáratánál reggel elhelyezték gyászkeretbe foglalt arcképét, egymás után gyúltak a mécsesek, a csapattársak pedig összegyűltek, hogy közösen emlékezzenek és próbáljanak egymásba lelket önteni. Délután kettőkor sajtótájékoztatót tartottak, ám a halál okát még nem jelenthették be, noha a kiváló játékost állítólag már délelőtt felboncolták. Nem is a magyarázatra várva, sokkal inkább kegyeletüket leróni érkeztek az újságírók, barátok és szurkolók.
Tóth István, az Alba Volán vezérigazgatója nehezen találta a szavakat, de amit mondott, azzal tökéletesen egyetérthetünk. Ugyan Ocskay Gábor halála után sem áll meg az élet, de már soha többé nem lehet olyan, mint előtte. Gondolatait azzal zárta, a székesfehérvári önkormányzatnál kezdeményezik, hogy a csarnokot Ocskay Gáborról nevezzék el.
Meggyötörten szólásra emelkedett az édesapa is:
– Jó, hogy ilyen sokan vagytok itt, de ilyen szomorú okból még sohasem gyűltünk össze. Gábor mindig nagy küzdő volt, az életéért is harcolt, ameddig csak lehetett, de ezúttal alulmaradt. Kegyeleti okokból mindenkit arra kérek, ne próbáljon meg a család egyik tagjától sem nyilatkozatot kérni, szeretnénk Gábort meghitten végső nyugalomba helyezni. A temetés időpontjáról természetesen értesítést adunk. Végül mindenkinek azt kívánom, soha ne kelljen átélnie azt, hogy saját fia a karjaiban hal meg.
Olykor kegyetlen az élet. S igen, nem csak a pillanat, az élet maga. Utólag mindig könnyen okoskodik az ember, de Ocskay Gábor nem bírhatta ezt a tempót. 2004-ben szívritmuszavar miatt négy hónapot kihagyott. Igaz, azt is a rá jellemző állhatatossággal tette. Megszabták neki, legfeljebb százhúszig mehet fel a pulzusszáma, hát ő így edzett heteken át. S természetesen készült a visszatérésre. Alapos a gyanú, akkor is folytatja a játékot, ha azt mondják neki, kockáztatja az egészségét. De hát a vizsgálatokat azzal zárták le, hogy minden a legnagyobb rendben van.
Látszatra rendben is volt. Azóta négy évet húzott le panaszmentesen. S bár túl a harmincon bizonyára túlhaladt teljesítőképessége csúcsán, egyre keményebb idényeket hagyott maga mögött. A Volán 2007 őszén benevezett az osztrák bajnokságba is, ami abban az évben harminchat mérkőzést jelentett, az idén már ötvennégyet. Ezenfelül természetesen játszott felkészülési, válogatott és magyar bajnoki találkozókon. Amikor szombaton röviden szót váltottunk, megjegyezte, több mint nyolcvan meccset játszott ebben az idényben. Persze, hogy fáradt volt. A szíve pedig, ami egyszer már jelzett, nem bírta ezt a terhelést.
Fehér Miklós, Dárdai Balázs, Bánka Kristóf, Kolonics György, Ocskay Gábor. Egyre terebélyesebb az a lista, amely a fiatalon, szívhalál következtében elhunyt sportolók neveit tartalmazza. A sport természetesen általában mindenki számára egészséges. De vannak esetek, amikor egyben veszélyes üzem.
Tudni kell megállni, s még inkább megálljt parancsolni. Sajnos, Ocskay Gábor is csak a túlvilágról üzeni ezt nekünk.

Döbbent reagálások. Kangyal Balázs, a válogatott csapatkapitánya: „Gyakran beszélgettünk Gáborral, kedden fél órát. Aztán este fél tizenegykor hívtam, hogy boldog névnapot kívánjak neki, de már nem vette fel. Küldtem neki egy SMS-t. Szerdán találkoztunk volna. Szörnyű, felfoghatatlan, ami történt. Olykor panaszkodott, hogy fáradt, de a szezon kimerítő, hosszú, ezen senki sem csodálkozott.”
Tokaji Viktor válogatott hátvéd, aki egy hónappal ezelőtt éppen Ocskaytól vette át a Volán csapatkapitányi posztját: „Döbbenet! Szombaton még bajnoki címet szerzünk, most meg elveszítjük a legjobb játékosunkat, egy igazi barátot, aki mindig mindenben segített.”
Vas János, Ocskay válogatottbeli csapattársa: „Szörnyű dolog történt éjszaka. Ilyenkor nem a jégkorong jut eszembe, nem is tudok erre gondolni. A családjának szeretném részvétemet kifejezni.”
Énekes Lajos, az Alba Volán megbízott vezetőedzője: „Az öszszes játékosunk átesik időszakos orvosi vizsgálatokon, Gábor negyedévente-félévente külön szívellenőrzésre is járt. Legutóbb januárban volt ilyenen. Egyszerűen nem térek magamhoz…”
Pat Cortina, a magyar jégkorong-válogatott szövetségi kapitánya: „Hihetetlen! Nem tudom felfogni, mi történt! Amióta ismerem, csupa szív játékos volt, aki mindig a csapatot tartotta az elsőnek. Hétfőn kezdjük a munkát, a vb-felkészülést, de sajnos Gábor nélkül. Érte hajtunk igazán, a világbajnokságra most nem gondol senki.”
Studniczky Ferenc, a Magyar Jégkorongszövetség (MJSZ) elnöke: „Szóhoz sem tudok jutni, amióta meghallottam a hírt. A szövetség vezetősége szerda délelőtt öszszeül, s ezt követően majd közleményben tájékoztatjuk a közvéleményt a kialakult helyzetről.”
Kovács Csaba, az MJSZ alelnöke, akinek fia, ifjabb Kovács Csaba a válogatottban és az Alba Volánban is csapattársa volt az elhunyt sportolónak: „Borzalom, ami történt. Apaként is át tudom érezni ezt a szörnyűséget. Gábor vágya teljesült azzal, hogy a válogatott a világ élvonalában szerepelhet, de a csapatnak már sajnos nélküle kell megvívnia a vb csatáit.”