Pusztatorony Ádánd határában

A fegyverneki – múlt szombaton a Magazinban bemutatott – csonka torony után ezúttal a somogyi löszdombok közt megbúvó középkori templomtornyot keresünk fel. Siófoktól öt-hat kilométerre délre, Fejér megye határán fekszik Ádánd. A ma kétezer-háromszáz lakosú település neve – ami az Ádám személynév régies, -d kicsinyítő képzős alakja – 1265-ben szerepel egy levélben, a szomszédjában lévő Elis, Hetye, Kisfalud és Pösze falvakkal együtt. Az Anonymus által is említett honfoglaló Szalók nemzetség birtokai közé tartozott. 1279-ben újra felbukkant Ádánd neve írásban, egyházas helyként azonban a vele határos Hetye ismert a középkorból. Bizonytalan eredetű forrás 1082-es évszámmal említi Hetyét mint nemesi birtokot, 1327-ben András nevű papja már hitelt érdemlő írásban szerepel. Az 1333. és 1334. évi pápai dézsmajegyzék szerint Jakab a plébánosa. (Hetye nevét az akadémiai szótár a hetes számnévből származtatja.) Ádánd 1356-ban vásártartási joggal bíró helység, 1407-ben a – Szalókokkal szegről-végről rokon – Marcali család tulajdona volt. A mohácsi vész, majd Buda elfoglalása (1541) után a török csapatok végigrabolták Somogy külső részét, majd 1557-ben megszállták a Balaton déli partját, katonai támaszpontként használva a Sió torkolatát. Foknál török evezősök állomásoztak, s időnként megütköztek a magyar tengeren a tihanyi és a szigligeti sajkás vitézekkel.
A XVI. század második felében kifosztott, lerombolt Ádánd visszatért lakói 1640-ben a régi településtől nyugatra építették újjá falujukat. Az 1700-as évektől a gróf Csapody, Perneszy és Tallián famíliákat találjuk a község földbirtokosai között, 1747-ben a Talliánok kegyúri támogatásával épült a Szentháromság titulusú barokk katolikus templom. 1812-ben a község visszakapta országos vásártartási jogát. Lakói megélhetését – a kereskedés mellett – a szőlőművelés és a Sió völgyében bőven termő nád, valamint a nagy hírű Csapody-uradalom és -ménes biztosította. 1828-ban Ádánd mezővárosi rangra emelkedett. Ekkor már állt a reformátusok egyháza (1825), a népes izraelita hitközség zsinagógája 1864-re készült el. Ez utóbbi épület az 1945. tavaszi harcokban súlyosan megsérült, 1950-ben lebontották.
Ádánd lakott területétől keletre, az Erzsébetmajor közelében lévő Hetye-dűlőben, szántóföld közepén található az elpusztult falu templomának megmaradt része: a harangtorony. A falubeli lakosok „törökhagyásnak” nevezik, amint sok helyütt az országban a középkori eredetű épületromokat. 1888-ban Szabó István régész végzett ásatást e területen, az Árpád-korra keltezhető emberi csont- és más – kerámia-, vas- és ezüst- – leletek a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárába kerültek. A lapos téglákból épített, forró mészhabarccsal egybeforrasztott fal vastagsága egy méter. A négyzet alaprajzú torony magassága 12 méter, emeletének nyugati oldalán egyszerű, déli oldalán kettős félkörívű ablaknyílás körvonalai figyelhetők meg. Keleti oldalán teljes magasságában kirajzolódik az egykor hozzá csatlakozott hajó dongaboltozatának íve, amely – az ikerablakkal együtt – a XIII. századra datálja a templom építését. Az épület további részei feltáratlanok.
Figyelmet érdemel az Ádánd központjában lévő szép barokk kastély, amelyet gróf Csapody Pál építtetett 1820 és 1827 között. 1945-ben államosították, mezőgazdasági szakiskola- és kollégiumként működött. 1970 után Fekete István íróról nevezték el. Nehéz évtizedek múltával, 2000-ben renoválták, korszerűsítették; legutóbb a Somogy megyei önkormányzat eladási listára tette.