A pörgős

Így nevezik ma azok a celebek magukat, akik szentül hiszik, az élet az, ha reggeltől estig a színen vannak. Folyvást csinálnak valamit. Megnyitnak, bezárnak, jönnek, mennek, nyilatkoznak, mindenről véleményük van. Vagy csak beszélnek bele a világba, hogy hallassák a hangjukat. Mert híresek, okosak, amit mondanak, annak üzenete van. Azt meg kell hallani, arra oda kell figyelni. Ez csak akkor kellemetlen, ha mindez kényszerképzet, mert már sem okos nem vagy, sem jelentősége nincs annak, amit mondasz. Hacsak. Hacsak nincs ordító ellentét a személyed köré kiépített nimbusz és a valóság között.
Demszky Gáborról van szó. A mi fővárosunk hajdani vőlegényéről, a lendületben a város Gabijáról, a megöregedő yuppi Gabeszról, aki bolond lenne azon a Budapesten lakni, ahol ő a főpolgármester. Demszky Gábor, akinek a liberális demokrata ellenzéki imidzsét oly hatékonyan építgették, festegették és renoválgatták évekig. Hogy folt ne essen ezen a makulátlan toleráns, vérbeli demokrata arcképen. Átlagember csak bámult, amikor Demszky ruhadarabokat, stencilgépet ajándékozott a múzeumoknak, hogy megörökítsék demokratikusan ellenálló múltját. Már akkor tudhatott valamit, mert ez az ember vagy soha nem volt demokrata, vagy eltévedt az útvesztőben, és galagonya helyett csattanó maszlagot evett.
Azon még csak-csak jót röhögtek a népek, hogy esernyővel ugráltak előtte, nehogy tojás freccsenjen a kabátjára, de az kioltotta a nevetést, hogy a felöltő gazdája magából kifordulva rángatózott, ordított és üvöltözött március 15-én. Pusztán, mert nem tetszett sem a személye, sem a mondókája a közönségnek. Nem fogta fel, hogy nem a csürhe ment direkt bosszantani őt, hanem valahol kicsordult a dilettáns városvezető iránt érzett tehetetlen harag. Demszky húsz év alatt egy liberális, mocskos, lakhatatlan és élhetetlen várost produkált Budapestből. Ezt ő győzelemnek, mások, akik elmenekültek innen, arcátlan merényletnek tartják. Az utóbbi időben a főpolgármester teljesen kivetkőzött magából. Vagy sohasem volt liberális, vagy nem tudja, mit jelent a fogalom.
Demszky Gábor azonnal megszűnik toleráns, mások véleményét elfogadó demokrata lenni, mihelyst szembetalálkozik azzal a szörnyű ténnyel, hogy más embereknek más az értékrendjük. A liberális demokrácia védelmezője különösen merev a véleménynyilvánítás szabadsága tekintetében. Ő, aki ezért nyilván az életét adta volna azelőtt, egyszerűen betiltaná a Hír Televíziót. Az állampárti időkben az ilyen Demszky-félék a Beszélőben álmodoztak a többszólamú sajtó- és szólásszabadságról. Most meg vagy menekülnek előlük, vagy bojkottálják a nekik nem tetsző médiumokat. Hogy van ez? A Hír TV egy betiltandó propagandacsatorna? Javaslom Tarlós Istvánnak, nyílt színen követelje az ATV betiltását.
Mi történt Demszky Gáborral? Talán csak nem az a baj, hogy repedés támadt a tökéletesen kifényezett arcképén? Hogy nem csak a fizetett lakájok kérdezik tocsogós semmitmondására várva? Hogy a megnyitom-felavatom-átvágom Demszky mára édeskevés. Talán a metróberuházással kellene kezdeni a húsz év leltárát, majd tételesen elsorolni a főváros lezüllesztésének történetét. A BKV adósságától a horvátországi Demszky-villa történetéig, a közművek idegen kézbe adásától a fővárosi balliberális gazdasági holdudvar budai ingatlanjaiig mindent.
De ne az ATV-n.