Felelősök és gyermektragédiák

Azonnali kormányzati és társadalmi összefogást sürget a gyermekvédelem hatékonyabb működéséért a Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat igazgatója. A héten zajló gyermekvédelmi napok egyik szervezője, Molnár László szerint mindenki felelős a borzalmas gyermeksorsokért, aki homokba dugja a fejét, és nem segít. A gyermekvédelmi szakembereknek, az orvosoknak, a rendőröknek és a pedagógusoknak együtt kellene működniük, ehhez azonban az illetékes minisztériumok hatékony fellépésére, intézkedéstervére és iránymutatására lenne szükség.

Gyermekvédelmi nap. A gyerekek életét veszélyeztető helyzetekről, az állami gondoskodás problémáiról, illetve a gondozott gyerekek felnőtté válásának, társadalomba való beilleszkedésének nehézségeiről beszélnek elismert szakemberek a gyermekvédelmi napok keretében, amelyet a héten, május 5. és 10. között tartanak a pesterzsébeti Csili Művelődési Központban. Szombaton a Gyerekparlamentben a gondozásba vett gyerekek fejthetik ki a nyilvánosság előtt, milyen sérelmek érik őket. Emellett a család nélkül felnőtt fiatalok színházi találkozójára és képzőművészeti kiállítására is sor kerül a művelődési központban. Minden egyes ember, aki elmegy megnézni a fiatalokat, vagyis érdeklődést mutat irántuk, motivációt és erőt jelent, és ezáltal esélyt ad a gyerekeknek arra, hogy súlyos hátrányaik ellenére ambiciózus, dolgozni akaró, családszerető ember váljon belőlük.

Mindenkinek ökölbe szorul a keze, amikor gyermekhalálról hall, hát még ha belegondol, hogy csak egy kis odafigyelés kellett volna a megmentéséhez – jelentette ki lapunknak Molnár László, a Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat igazgatója. Hozzátette: elképesztő, hogy egy gyermek Magyarországon szülői erőszak következtében leli halálát, vagy éhen hal, vagy egyéb brutális cselekedeteknek van kitéve éveken keresztül.
A szakember leszögezte: bár a gyermekhalálokért csak a szülőket terheli a büntetőjogi felelősség, az erkölcsi felelősség mindenkié, aki a családdal kapcsolatban volt, mégsem tesz semmit. Ilyen esetben hibás a védőnő, aki nem jelentette, hogy veszélyben van a gyerek, felelősség terheli a körzeti orvost, de még a család szomszédjait is, akik sok esetben látják a borzalmakat, mégsem jelentik azt a hatóságnak.
A dolog azonban nem oldható meg azzal, ha kiterjesztik a büntetőjogi felelősséget a gyerekekkel foglalkozó szakemberekre is, nekik ugyanis sok esetben nincsenek meg a feltételeik arra, hogy egyáltalán meglátogassák a gyermeket.
A héten tartandó gyermekvédelmi napok keretében elemzik többek között annak a kutatásnak az eredményeit, amely Pest megyében vizsgálta a gyerekek helyzetét, és drámai eredményeket hozott. Bár a laikus nem gondolná, hogy Magyarország egyik legfejlettebb régiójában is sok gyerek van életveszélyben, a felmérés erre mutatott rá. Molnár szerint a legrosszabb a helyzet az úgynevezett tanyavilágban, ahol az egyes porták sokszor több kilométerre vannak egymástól. Az ilyen nyomortanyákon gyerekek élnek úgy, hogy a hatóságok nem is tudnak a létezésükről, a szülők ugyanis nem jelentették le őket, sok esetben papírjaik sincsenek. A szakember leszögezte: előfordul, hogy a védőnő nem is tud róla, hogy az adott házban gyerek van, de még gyakoribb, hogy egyszerűen nem mer a ház közelébe menni. Képzeljék a törékeny, biciklivel közlekedő asszonyt, amikor megpróbál bejutni egy olyan portára, ahol megvadult kutyák és agresszív családfő várja. Általában csak a kapuig jut. Ilyen esetekben rendőröknek kellene kivinniük a szakembert a házhoz, és mindvégig biztosítaniuk a testi épségét, erről azonban a gyakorlatban szó sincs, hiszen a felek kötelező együttműködését, annak konkrét eseteit nem írja elő semmilyen jogszabály – fejtette ki az igazgató.
Molnár rámutatott: a kormányzat azonnali fellépésére lenne szükség a további tragédiák csökkentése érdekében. Össze kellene fognia az oktatási, az egészségügyi és a szociális miniszternek, és olyan tervet kellene kidolgoznia, amely konkrét előírásokat tartalmaz az ágazatban dolgozók együttműködésére – emelte ki a szakember. Szerinte sokkal több energiát és pénzt kellene költeni a megelőzésre. – Hosszú távon ez nemcsak az érintett gyermekeknek jelentene jobb sorsot, hanem még az államnak is megtakarítást hozna. Azzal, hogy nem próbáljuk meg az érintett családokat szocializálni és integrálni a társadalomba, hanem hagyjuk megtörténni a dolgokat, rengeteg pénzt is pazarol a rendszer. A gyermekét súlyosan elhanyagoló vagy brutális szülők az eset után a börtönbe, a lelkileg és fizikailag sérült gyerekek pedig állami gondozásba kerülnek. Mindannyiuk ellátása évente súlyos milliókat emészt fel – érvelt Molnár László.
A kormányzati és hatósági cselekvés mellett a civil társadalomnak is ki kellene nyitnia végre a szemét – hívta fel a figyelmet. Úgy véli, abban is prevenció segíthetne, hogy a szomszédok, ismerősök ne szemléljék közönyösen a gyerekek szenvedéseit, hanem azok észlelése esetén azonnal értesítsék a hatóságokat. – A megfelelő tájékoztatás esetén talán a jövőben nem fordulna elő olyan iszonyatos eset, mint amikor a jószágokat oltó állatorvos az ólban az állatok között egy hároméves gyermeket talált – idézte fel. Kiderült, a gyerek gyakorlatilag ott nevelkedett, és csak a jószágoknak köszönheti, hogy életben maradt. A család háza nem tanyavilágban, hanem egy településen állt. A szomszédoknak három év alatt látniuk kellett, hogy egy gyerek él az udvarban, mégsem szólt senki, hogy megmentse a kicsi életét. A legfrissebb eset két napja történt: egy asszony Balkányon megszülte, majd az emésztőgödörbe dobta a gyermekét. A férj azt mondta, nem tudta, hogy a felesége terhes. Ez nyilvánvaló képtelenség, ahogy az is, hogy a rokonoknak, közeli ismerősöknek nem tűnik fel az állapotosság, egyes csecsemőgyilkosságokra mégis évekkel később derül fény, mert senki sem szól, hogy a szomszédasszonynak egy hete még hatalmas volt a hasa, amely hirtelen leapadt, gyerek még sincs sehol.