A madaras gárda végnapjai

Magyar Bálint valóban mindent megtervezett, csak egyvalamivel nem számolt: a családok erejével. Ez a közösség az a bizonyos porszem a gépezetben. Mert hiába szüntette meg az iskolák nevelő szerepét a madaras gárda, a szülők továbbra is igyekeztek értékeket mutatni a gyereküknek

Ami az oktatásban nyolc éve folyik, az nem jó szándékú átalakítás, hanem tudatos rombolás, amelynek célja a szándékos népbutítás. Cél, hogy a jelenlegi hatalmi elit újratermelhesse önmagát anélkül, hogy bármilyen nekik nem tetsző személyt a hatalom közelébe engedjen. A fiacskák és az unokaöcsök nem fogják majd számon kérni az eltüntetett milliárdokat, a népiskolákban sikeresen birkává nevelt „proletariátus” pedig tátott szájjal figyeli a tőlük elzártan nevelt új értelmiséget, és buzgón ikszel a nevük mellé, hisz ilyen snájdig világfikat még sosem látott.
A tudatos ámokfutásra rámutató szakemberekre hamar rásütötték a szégyenbélyeget a hatalmasok: ha valaki felemelte a szavát az esztelen, erőszakos cigányintegráció ellen, máris rasszista és kirekesztő volt. Ha ágált az osztályzatok vagy a buktatás megszüntetése miatt, szűk látókörű gyereknyúzónak nevezték. Ha felemelte a szavát a tanárok tekintélyét romboló intézkedések ellen, demokráciaellenesnek titulálták, ha pedig az érettségi nevetségessé tételét említette, haladásellenes őskövületként könyvelték el.
A bizonyítékokkal azonban már nehéz mit kezdeni: a Bors nevű bulvárlap szerint ugyanis hosszú hetekre kivonta magát a forgalomból Gyurcsány Ferenc. A nagy reformer azonban nem a Bahamákon piheni ki ámokfutásának fáradalmait. Gyurcsány Münchenben tölti többhetes szabadságát, mert két kisebbik gyermeke tavaly szeptembertől – hazájától több mint ezer kilométerre – Bajorországba jár iskolába. Félreértés ne essék, a Gyurcsány gyerekek nem valamely híres európai egyetemre mentek. Anna és Tamás csupán 12, illetve 11 évesek, vagyis hatodik és ötödik osztályos általános iskolások. A nagy reformer tehát már a legalapvetőbb ismeretek megszerzését sem bízza az integrált, összevont hazai iskolákra, ha a saját gyerekeiről van szó. Vajon miért nem? Talán attól fél, hogy az erkölcstől sikeresen megtisztított kiskamaszok az ő fiát ütik fejbe vascsővel? Ne adj’ isten attól tart, hogy valamelyik magatartás-zavaros, ám fejlődése érdekében a többi gyerek közé berakott nagydarab kamasz az ő kislányának parancsolja azt, hogy nyalja le a cipőtalpáról a sarat? Ugyan, miniszterelnök úr, nincs mitől tartani, ezek csak gyerekcsínyek. Ha nekünk nem hisz, kérdezze meg a dologról Kolompár Orbánt, a cigányság első emberét.
Magyar Bálint akkurátusan előkészített és megvalósított mindent, hogy a népbutítás sikeres legyen. A közoktatást szétrombolta, majd az átlagmagyart benyomta népiskolába, butuljon minél jobban. A szabad demokraták gyerekeinek persze – az integráció jegyében – külön helyük volt: várták őket a liberális kemény mag alapította alapítványi iskolák, ott termelődik a szellemi utánpótlás. Oda aztán a nép gyereke be nem kerül, cirka másfél millió a tandíj. Ám most úgy tűnik, mindennek vége. Magyar nem érti, mikor és hol került porszem a gépezetbe, amikor ő annyira flottul végezte a piszkos munkát.
Hiába tiltotta meg a buktatást, sőt azt is, hogy a tanárok maguk válasszák ki, milyen tankönyvből tanítsanak. Hiába vezették be a liberális drogtörvényt 2002 decemberében, amely két éven keresztül, az Alkotmánybíróság megsemmisítő határozatáig érvényben is volt. A jogszabály „felvilágosító kezelések vállalása esetén” mentesítette a 21 évesnél fiatalabb drogdílereket a büntetés alól abban az esetben is, ha iskolában vagy iskola környékén árultak kábítószert kiskorúaknak. Nem volt büntetőjogi következménye a 18 év alattiak kábítószer-fogyasztásnak és az iskolán belüli csoportos drogozásnak sem. A magyar diákok tehát két éven keresztül szemrebbenés nélkül szívhatták a marihuánás cigarettát az iskolaudvaron, a tanároknak pedig arra sem volt joguk, hogy ejnye-bejnyét mondjanak rá. 2006-ban aztán jött Hiller István, és sokan azt hittük, véget ér a liberális őrület. Azonban hamar kiderült, hogy a szocialisták üdvöskéje csak báb Magyar kezében, aki igyekszik minél szolgaibban végrehajtani elődje hagyatékát.
Ám most mégis minden összedől, Magyar Bálint pedig nem akarja elhinni, hogy vége. Hiába a butítás, már csak hetek vagy hónapok kérdése, hogy a pártjával együtt végre eltűnjön a süllyesztőben. Ám csendes agónia helyett fékevesztetten tombol. Az utolsó pillanatig hiszi, hogy még megfordíthatják az állást, csak még nagyobb sebességre kell járatni a butító fegyvert. Magyar ezért árasztja el a köz- és a felsőoktatást alapjaiban felforgató, a hagyományos iskolai rendszernek végső döfést adó, az utolsó oktatási vagyont is külföldi kézre játszó törvényjavaslatokkal a parlamentet. Nem kérdéses, hogy a baloldal oktatási frontján Bajnai miniszterelnökké emelése óta ő a főnök, a szocialisták az előre hozott választások elkerülése érdekében Magyar Bálint bármelyik torzszüleményére igent mondanak.
Magyar tehát gőzerőre kapcsolt. Néhány héttel ezelőtt állt elő a nemzetközi jellegű felsőoktatási intézmények létrehozásáról szóló törvényjavaslattal. A külföldi intézmények letelepedése önmagában is óriási veszélyt jelent a hazai iskolákra, mert elszipkázhatják a hallgatókat, és a magyar intézmények tucatjai mennek csődbe. Az indítvány közvetve lehetővé teszi, hogy a külföldi intézmények is részesülhessenek államilag támogatott férőhelyekben, sőt külföldiek is tanulhassanak a magyar állam pénzén. Ha a külföldi hallgatók száma jelentősen megnő Magyarországon, azzal a hazai diákok ezrei szorulhatnak ki az ingyenes képzésből. A javaslat ennél sötétebb érdekeket is kiszolgál: információink szerint több hazai iskola – főként az éppen Magyar Bálint által rájuk kényszerített, magántőkések által nyújtott PPP-s hitelek egekbe szökött törlesztőrészletei miatt – a csőd szélére került. Az SZDSZ által beeresztett külföldi tőke ezeket az intézményeket akarja felvásárolni fillérekért.
Magyar a napokban újabb döbbenetes indítvánnyal borzolta a kedélyeket: a politikus minden államilag finanszírozott diákot költségtérítés fizetésére kötelezne, aki akár egyetlen félévvel is túllépi a minimális képzési időt. Egy orvostanhallgatónak így például évente két és fél millió forintot kellene fizetnie. Az indítvány elfogadását követően a diákok ezrei lennének kénytelenek félbehagyni tanulmányaikat, az ingyenes képzésre járó fiatalok jó része ugyanis képtelen kifizetni a tandíjat. Egy nappal később látott napvilágot az újabb javaslat, amelynek olvastán már a mérsékelten gondolkodókban is felvetődött, hogy vajon minden rendben van-e Magyar Bálint elmeállapotával. Az ötletfenomén megszüntetné az első hat évfolyamon a tantárgyakat, és 13 éves korig csupán készségeket fejlesztene. A gyerek hetedikben találkozna először a matematika tantárggyal és vélhetően osztályzatokkal is. A politikus megtiltaná a tanároknak, hogy házi feladatot adjanak a hétvégére és a tanítási szünetre, valamint fokozatosan felszámolná azokat a nyolc évfolyamos gimnáziumokat, amelyeknek diákjai produkálják messze a legjobb tanulmányi eredményeket az országban.
Magyar valóban mindent megtervezett, csak egyvalamivel nem számolt: a családok erejével. Ez a közösség az a bizonyos porszem a gépezetben. Mert hiába szüntette meg az iskolák nevelő szerepét a madaras gárda, a szülők továbbra is igyekeztek értékeket mutatni a gyereküknek. Sok családban akkor is felléptek a gyerek drogozása ellen, amikor a törvények lehetővé tették, hogy a csemete az iskola udvarán füvezzen, és annak ellenére is számon kérik az iskolában tanultakat, hogy a gyerek akkor sem bukhat meg, ha nem tud olvasni.
A madaras gárda végnapjait éli. Ha most el is tűnnek egy időre, az elmúlt húsz év emlékét egy percre sem szabad elfelejteni. A madarasok ugyanis várni fogják azt a pillanatot, amikor visszatérhetnek.