A Magyar Rádió észrevételei

A Magyar Nemzetben június 4-én megjelent Balra tolódó Krónika című cikkükkel kapcsolatosan a Magyar Rádiónak az alábbi megjegyzései vannak.
A Statisztikai és Elemző Csoport nem „adja ki” – mint a cikk első bekezdésében olvasható – a műsorok elemzéséről és értékeléséről szóló munkáját. Azok a menedzsment számára készülnek, megvitatásuk után jutnak el az érintett szerkesztőség(ek)hez, szintén vita tárgyaként. Az abban foglaltak tehát vitathatók, sőt, az is a cél, hogy a műsorelemzések megvitatása során derülhessen fény a műsorok erényeire, de a hibáira is: megfelelő-e a műsorok pozicionálása, kiegyensúlyozottak-e, pontosak, aktuálisak, érdekesek, teljesítik-e a közszolgálatiság kritériumait stb.
A csoport nem ad ki „direktívákat”, mint az a cikkben szerepel, legfeljebb javaslatokat tehet, amelyek természetesen vitathatók a szerkesztők, az újságírók részéről is. Az ajánlások nem kötelező érvényűek. Tehát szó sincs arról, hogy a csoport meghatározná, mi az, amit „ki lehet mondani a közszolgálati magyar rádióban”.
Az utolsó közcím így hangzik, idézőjel nélkül: Az elemzés elfogult. A kérdés az, a Magyar Nemzet, ha ezt a minősítést emeli ki az egyik reagáló levélből, miért idéz a cikk első részében magából az elemzésből – érzékelhetően nem vitatott állításokat –, ha az elemzést elfogultnak tartja a közcímben.
A cikk leadje szerint a belső elemzés felháborította a munkatársakat. A cikk viszont az érintett több tucat munkatárs közül csak kettő reagálásából idéz. A cikk címe: Balra tolódó Krónika. Az elemzés ilyet nem állít, mivel a „tolódás” valamihez képest történhet meg, márpedig ez az első ilyen jellegű Krónika-elemzés. A kormányzati túlsúly pedig csak a déli Krónikák esetében figyelhető meg, nem a Krónikák összességében.
A cikk a vezetői összefoglalóból csak azokat a mondatokat emeli ki, amelyek saját értelmezési keretüket erősítik (s így torz képet mutatnak a Krónikákról általában). A következő lényegi megállapítások kimaradtak:
„A DK-kban arányaiban kevesebb fideszes, vagy egyéb ellenzéki politikus szólal meg, a különbség az Esti Krónikák esetében kisebb. Ennek oka lehet az időpont: a déli műsorban még nem tudják elérni, megszólaltatni, véleményük kifejtésére bírni a fideszes és ellenzéki politikusokat.”
A lap nem idézi ezt a lényeges megállapítást sem, ami azt hangsúlyozza, összességében a Krónikák kiegyensúlyozottak:
„A Krónikák egészében véve kiegyensúlyozottak, egyedül a leghallgatottabb DK esetében mutatható ki a kormányzat felé történő elmozdulás – az Esti Krónikákban tapasztalt arányokhoz képest – az MSZP-s és SZDSZ-es megszólalók többi párthoz képest tapasztalt felülreprezentáltsága miatt.”
A cikk így idéz: „Az országos politikus szereplők megjelenése párthovatartozás tekintetében kiegyensúlyozott volt”, és hozzáteszi, „de a grafikon mást mutat”. Ám a grafikon már nem jelenik meg a cikkben, de idézi, hogy ötvenhárom százalékban szerepeltek MSZP-sek. Viszont az 53 százalék vs. 47 százalék, ahogy az elemzés írta: „nagyjából kiegyensúlyozott”. Az SZDSZ a vizsgált időszakban inkább ellenzéki pártként volt számon tartva, az érvényes jogszabályok alapján mindenképp.
A cikk e témakörben sem veszi figyelembe az Esti Krónikákra, illetve az összes Krónikára vonatkozó adatokat.
A hivatkozott forrásokra vonatkozó megállapítások és a Magyar Nemzet által készített grafikon a forrásokról általuk válogatott adatokat tartalmaz, és nem említi az összes forrásmegjelölést sem, a Krónikák 197 esetben hivatkoztak 87 különböző forrásra. Ha a Népszabadságot nem is, a Népszavát és a kohaszat.lap.hu-t önkényesen emelik ki a táblázatban. S azt a látszatot keltik, mintha a Népszabadság és a Népszava számottevően lennének jelen forrásként – noha a kettő összesen 11-szer említődik meg a 197-ből. Különösen nem tekinthető ez valamiféle túlsúly alapjának, ha figyelembe vesszük, az 1413 híregység közül csak 197-nél jeleztek forrást a szerkesztők. Az összes híregység 0,77 százalékában volt tehát forrás a két napilap valamelyike, a kohaszat.lap.hu pedig nyilván a hír megismétlése miatt jelent meg háromszor.
A cikk kiemeli azokat a magyarázatokat is, amelyek az „egyensúly felborulását” indokolják, de mivel a szövegben ez nem a politikus szereplők megjelenését bemutató rész után következik, hanem a források után, így úgy tűnhet, mintha az elemzés is a forrásokra vonatkoztatva tette volna ezeket a megállapításokat.
Az elemzés nem állítja, hogy a Felvidék, Délvidék kifejezések „bűnös magyar szavak”, hanem azt, hogy „mellőzésüket javasoljuk a hírműsorokban”, továbbá kiemelte, hogy „a felvidéki, illetve délvidéki jelzőt ugyan az adott közösségek is használják, de elsősorban ünnepi-szakrális vonatkozásban, kevésbé a mindennapokban (ez főleg érvényes a vajdasági magyarokra). Azaz egyes műsorokban használhatók e kifejezések, de semmiképpen sem a mai, politikai élet (pártok, események) stb. vonatkozásában.” Tehát a hírműsorokban javasolja, magyarán, hogy pl. a hírekben ne felvidéki, illetve délvidéki magyar pártokról, hanem szlovákiai, illetve vajdasági/szerbiai magyar pártokról szóljanak.
A Magyar Nemzet cikke éppen azt az érvelést hagyja figyelmen kívül, amely magában a Magyar Nemzetben jelent meg Kiss Gy. Csaba tollából 2006. június 23-án, ti. „én sem történelmi összefüggésben, sem mai kérdésekről szólva nem használom a Felvidék kifejezést. Valamikor, még a kommunizmus alatt állapodtunk meg Käfer Istvánnal, a magyar–szlovák irodalmi kapcsolatok kutatójával, hogy mi nem élünk ezzel a kifejezéssel. Azóta is következetesen tartjuk magunkat ehhez. Az elhatározásnak több oka volt. Mindketten elkötelezett hívei vagyunk a magyar–szlovák megértésnek, jól tudjuk, hogy az elmúlt másfél száz év alatt mind a két nacionalizmus (hol az egyik, hol a másik volt kedvezőbb helyzetben) megpróbálta céljait a másik rovására elérni, és bizonyos, különbözőképpen értelmezett kulcsszavak gyakran nehezítik a közös nevezőre jutást. A mi Felvidék szavunk pedig ezek közé tartozik.”

A szerző kommunikációs vezető, Magyar Rádió

Maradjunk a tényeknél: a Magyar Rádió készített egy belső felmérést, amelyből kiderült: a leghallgatottabb hírműsorukban, a Déli Krónikában baloldali túlsúly van. A Magyar Nemzet (köz)címadási gyakorlatát lehet vitatni, de attól még a tény tény marad: az adófizetők pénzéből finanszírozott közrádióban a legértékesebb műsoridőben a szocialista és liberális politikusokat (utóbbiakat „természetesen” az ellenzékhez sorolják) többször engedik mikrofonhoz, mint az ellenzéket. A rádió szerint ennek oka „az időpont: a déli műsorban még nem tudják elérni, megszólaltatni, véleményük kifejtésére bírni a fideszes és ellenzéki politikusokat”. Ezek szerint az MSZP és az SZDSZ politikusai már kora hajnalban felkelnek, majd előzékenyen betelefonálnak a Krónika szerkesztőségébe, kérve azt, hogy még időben nyilatkozhassanak. Ellenben a Fidesz és az ellenzék politikusai szándékosan késő délutánig alszanak, hogy a Krónika szerkesztői még véletlenül se tudják őket „megszólaltatni, véleményük kifejtésére bírni”. Ez több mint komolytalan indoklás a baloldali túlsúly alátámasztására.
Ami a forrásokat illeti: a mi grafikánk a Magyar Rádió által összeállított TOP 20 hírforrás táblázata alapján készült. Ami a Felvidék és Délvidék szavakat illeti: mindenhol, így a Magyar Nemzetben is jelenhetnek meg pró és kontra érvek a szóhasználatot illetően, de ne vitassuk el a határon túl élő magyarok azon jogát, hogy eldöntsék: ők a felvidéki/délvidéki kifejezést szeretnék a szlovákiai/vajdasági helyett.
Lukács Csaba