Magyar fegyverpiac. Miközben az oroszok a „magyar” légitársaság révén áttörést könyvelhettek el a civil szektorban, lehet, hogy a katonaiban meg vannak számlálva a napjaik – már ha a magyar politika elfogadja a nyugati gyártók érvelését. Az Eurocopter szerint a Honvédség Mi–8/Mi–17-es szállító helikoptereit a cég Cougarjai válthatnák le, de figyelemmel kísérik a Honvédelmi Minisztérium (HM) kiképzőhelikopter-tenderét, amelyet eddig már többször is visszavontak. A francia–brit–olasz MBDA, az amerikai Raytheon és a német Diehl pedig azt szeretné, hogy a HM az ő légvédelmi rakétáit válassza, ha a közeljövőben kivonja a szovjet Kub-rendszereket. Feltéve, ha addig Budapest nem számolja fel a légvédelmi rakétás fegyvernemet is. Bennfentesek megjegyzik: a VL Mica, az SL AMRAAM, illetve az IRIS–T SL rendszerek közül úgy kellene választani, hogy a döntés kompatibilis legyen a Honvédség Gripen vadász- gépeinek jövőbeni fegyverzetével is. Az MBDA közben sikeres Milan páncéltörő rakétáit ajánlja Magyarországnak az elöregedő szovjet-orosz készletek helyett. Le Bourget-ben kiderült, hogy a brit Chemring Group cégei nyerték azt a tendert, amelyet a HM a Gripen vadászgépek rakéta-megtévesztő tölteteire írt ki; az egyik speciális anyagból készült „csali” szállításáról azonban tovább folynak a tárgyalások, mert az amerikai exportengedélyhez kötött. (Z. G.)
A Malév döntése, hogy 15 Superjetet megvásárol, valamint másik 15-re opciót tart fenn, „független” attól az együttműködéstől, ami a közelmúltban kialakult a magyar nemzeti légitársaság és az Aeroflot között (amely nemrégiben szintén elkötelezte magát az új típus mellett) – nyilatkozta Le Bourget-ben Matrin Gauss vezérigazgató a légiszalon egyik napilapjának, a Flight Dailynek, amely kedden címoldalán, vezető anyagként hozta a hírt. A szándéknyilatkozatból még az év vége előtt fix szerződés lehet, az első gépek 2011 második felében érkezhetnek meg a Malévhoz, amely aztán évente hat gépet kap majd a 95-98 üléses, rövid távú típusból. Gauss szerint „bízunk abban, hogy amire fizetnünk kell értük, rendelkezni fogunk a szükséges finanszírozással”.
A vadászgépeiről híres Szuhoj Superjetje az orosz civil repülőgépipar legkomolyabb kísérlete a Szovjetunió széthullása óta, hogy versenyképes termékkel visszatérjen a hazai, és nem mellékesen a nemzetközi piacra, éppen ezért egy „nyugati” légitársaság megrendelése kulcsfontosságú volt a számukra. Szakértők szerint a döntés politikai-kommunikációs hátterét egyértelműsíti, hogy azt egy jelenleg orosz tulajdonban, csődközeli helyzetben lévő cég hozta meg, amelynek flottája ma mindössze húsz-egynéhány repülőgépből áll.
Az orosz repülőgép-ipari kísérlet sikerének záloga a nyugati partnerek és alvállalkozók nagymérvű bevonása, ami annak az elismerése, hogy a versenyképességre önálló termékkel egyelőre nincs esélyük. A minőségkritikus fedélzeti rendszereknél, fődaraboknál, a hajtóműnél ugyanazokat a neves nyugati cégeket találjuk, amelyek az Airbust a világ vezető kereskedelmi repülőgép-építőjévé tették az elmúlt immár négy évtized alatt (az európai konzorcium a légiszalonon ünnepelte első gépe első repülésének 40. évfordulóját).
Szakértők szerint a fejlesztési kockázat persze így sem elhanyagolható. A Le Bourget-ben kiállított Superjet-prototípus minden- nap szép bemutatókat repült, de azért közelről az avatott szem felfedezhette az orosz repülőgépváz-gyártás gyengéit, például a „huppogós” lemezfelületeket; nemzetközi premier ide vagy oda, a gépet nem sikerült bekárpitozni, s a prototípusokra jellemző csupasz belső térben a kiállítók megtiltották a fotózást.
A párizsi kiállításon a Superjet mellett állt és szintén bemutatót repült az ukrán Antonov An–148-as regionális utasszállító, amely hasonló kategóriájú, és nemrégiben vonalszolgálatba állt a hazai Aerosvit Airlines színeiben. Szemben a Superjettel, ez az ukrán és a posztszovjet ipar terméke, és csak a legszükségesebb nyugati részegységeket tartalmazza – igaz, nem is a világpiac a célja. A két gépet látva többen felsóhajtottak, hogy az egykori szovjet repülőgépipar felaprózódásából, az erő egyesítése helyett a rivalizálásból ismét nem a térség országai húznak hasznot.
