A világ napjai

Ö K O T E R R O I R

Ezerkilencszázhetvenkettőben Stockholmban tartották az Ember és bioszféra című konferenciát, június 5-én nyitotta meg az ENSZ. Azóta ez a környezetvédelmi világnap, jó, hogy van, bár ugye minden napnak annak kellene lennie, különösen annak tükrében, hogy hetvenkettő óta mi mindent követett el az ember a bioszféra sérelmére. Az idei világnap egyik legszebb akciója az volt, hogy egyszerre több mint ötven országban, mozikban és tévéken mutatták be Luc Beson és Yann Arthus Bertrand Otthonunk című filmjét, amiben láthatjuk a teremtés tökéletességét, benne a kéz- és lábnyomainkkal. Utóbbiak elég elkeserítők. Rá két napra Magyarországon tornádószerű vihar söpört keresztül, Szabolcsban például 6500 házat tépázott meg, a kár milliárdos nagyságrendű. Namost, Magyarországon elég sok minden végigsöpört már, de legalább a tornádó nem volt eddig a mi keresztünk. Majd lesz. Ez már a globális felmelegedés előszele, deszka, szeg, kalapács legyen mindenkinél, fa alá nem jó állni. Klott gatya dettó, ötven év múlva szicíliai lesz a klíma, lehet menni narancsot szüretelni.
Ez nem a fenntartható, ez a megjósolható fejlődés a szép új világban, ahol szén-dioxid-kvótát is lehet venni a boltban. Van viszont fenntartható utazótáska, és ez jó. A Tudatos Vásárlók Egyesülete szerint gyakran olyan tárgyakat viszünk magunkkal utazásainkra, amikre az égvilágon semmi szükségünk, sőt már eleve meg sem kellett volna vennünk. A lényeg az, hogy a pakk tartalma legyen egészség- és környezetkímélő, és származzon etikus forrásból.
A ruhákkal például az a baj, hogy a legtöbb cég olyan országokban dolgoztat, amelyekben a munkaügyi és környezetvédelmi előírások az ipari forradalom idejét idézik, a fejlődő országokban évente húszezer ember hal meg a pamuttermelés során alkalmazott növényvédő szerektől, és hárommillióan szenvednek folyamatosan a hatásuktól. Aztán még akad a göncben egy kis rákkeltő színezőanyag, némi nehézfém és egy jó adag formaldehid, ami már kis mennyiségben is légzési panaszokat és fejfájást okoz. Mindezt ráadásul csak Indiában naponta vagy százezer gyerek készíti elő, tizenhárom órás műszakban. Úgyhogy aki nem akar egy nudistatelepen dekkolni, az nézzen jól körül, vannak alternatívák. És ha már összeállt a cucc, akkor sem kötelező túl messzire menni, összevissza röpködni, kondenzcsíkokat húzogatni a Jóisten egére, már a szomszéd kertje is sokkal zöldebb.