Több tízezren a Könyvhéten. A rendezvényre 356 könyv jelent meg, a legkeresettebbnek a regények bizonyultak, de a kortárs líra gazdag kínálata is széles közönséget vonzott. Zentai Péter László, az MKKE igazgatója szerint az idei volt az elmúlt húsz évben a legsikeresebb, a válság ellenére sem csökkent a vásárlókedv. Azonban számos kiadó kerülhet nehéz helyzetbe a terjesztői árrés növelése miatt. Zentai Péter László a nyugat-európai differenciált árréssel dolgozó modellt tartja követendőnek, de mint mondta, a probléma összetett, csak számos tárgyalást követően születhet az összes fél számára elfogadható eredmény. (B. B.)
S vele a „giccsadó” eltörlésének híre, ami azt jelenti, hogy jövőre az értékes kötetek árbevételéből már nem kell kulturális járulékot fizetni. Igaz, a pornófilmek, a porcelánkutyák és a lakodalmas rock után sem.
A Vörösmarty tér június eleji birtokbavételéért idén kemény tárgyalásokat kellett folytatniuk a könyveseknek a kávéházakkal, amelyekkel a főváros korábban már leszerződött. Szomorú üzenet ez a magyar kultúrának balliberális politikusaink részéről. Azért a 142 pavilonnal kitelepülő kiadók és az olvasók kedvét teljesen nem szeghették akkor sem, ha akadt olyan szépirodalmi kiadó, amely csak a Deák Ferenc utca legvégén kaphatott helyet a magyar könyv ünnepén, s azok sem lehettek túl boldogok, akiket a divatáruüzletekkel zsúfolt Vörösmarty téri üvegpalota ajtajából lehetett megközelíteni.
Az olvasó azért nem lett hűtlen a könyvekhez és a könyvesekhez, az esős idő ellenére több tízezren látogattak ki a Vörösmarty térre. Sokan könyvheti térképekkel keresték meg kedvenceiket, kígyózó sorok vártak dedikálásokra, tömeg ünnepelte Kányádi Sándort, aki egyszerre lett nyolcvanéves a könyvhéttel.
A fentebb már említett – több hónapja tartó – árrésvita a könyvhéten új fordulatot vett: hetvenöt író szignálta azt a nyílt levelet, amelyben önmérsékletre szólították fel az 50-60 százalékot is követelő három nagy terjesztőhálózatot.
Megkérdeztük néhány kiadó vezetőit a napernyők, pavilonok árnyékában, hogyan tudják átvészelni a gazdasági válsággal is súlyosbított nehéz hónapokat. Mint kiderült, a maga módján mindenki próbál több lábon állni: ki különféle tanfolyamokból él, ki kiadó- és bolttulajdonos létére fordításokat vállal más kiadóknak, vagy antikvár részleg beindításától várja a talpon maradást. A körbetartozások csökkentek, de még mindenki tudna több hónapos kiegyenlítetlen számlát mutatni.
Ürmös Attila, aki a Filagória könyvesbolt tulajdonosa, s egyben egy kis pszichológiai kiadó vezetője, elmondta, hogy mivel a nagy árréssel eladható kötetekért a könyvpalotákba mennek a vásárlók, ahol kedvezményt kapnak, ezért ők inkább a kevesebb bevételt hozó könyveket árusítják, mivel a nagy terjesztők ezeket a könyveket többnyire nem is veszik át, vagy ha átveszik, nem a legfeltűnőbb helyekre teszik ki. Általánosságban úgy látja, olyanok döntenek a terjesztők esetében a könyvek forgalmazásáról, akiket a pénzen kívül semmi nem érdekel, képzettségük, műveltségük gyakran nem megfelelő.
A Magyar Napló Kiadó idén mindössze nyolc kötettel jelentkezett a könyvhéten. Igaz, ebből a megszokott négy Az év versei, Az év novellái, Az év esszéi és Az év műfordításai. Mint mondták, a szerény termés oka a támogatások idén csökkent összege. Pedig számos fiatal költő, író kötete vár náluk kiadásra, s ők is érzik, hogy a magyar lírában, éppúgy, mint a prózában, friss, biztató szelek fújdogálnak, már ami az alkotásokat illeti. Abban mindenki egyetértett, hogy a közszolgálati médiának kötelessége lenne, hogy a kortárs magyar irodalmat bemutassa, népszerűsítse, a fiatal, egy-két kötetes alkotókat is megszólaltassa.
A kulturális minisztérium tervei szerint a jövő évben 1-1,1 milliárd forinttal támogatnák az olvasáskultúrát a Nemzeti Kulturális Alapon keresztül, a Márai-program az írók, kiadók, könyvtárak és olvasók támogatását egyaránt megcélozza. Bár a programot már két éve kidolgozták, a legtöbb kis kiadóban erről semmit sem tudtak, pedig őket és szerzőik helyzetét is segítené, ha jövőre valóban megvalósulhatna.
