Szerdai lapszámunkban bemutattuk Bajnai Gordon miniszterelnök többszörös ciprusi cégigazgatói múltjának egyik – a nyilvánosság előtt eddig nem ismert – állomását. A szigetországi álláshalmozó Bajnai többek között a Wallis European Management Service (WEMS) elnevezésű offshore társaság igazgatója is volt. A WEMS-et 2002-ben alapították, amikor a földközi-tengeri sziget – az Európai Unión kívül eső országként – klasszikus adóparadicsomnak számított. 2003 és 2005 között a magyarországi, MSZP közeli Wallis Zrt.-nek egyfelől magánszemélyek voltak a részvényesei, köztük Bajnai Gordon, másfelől a WEMS offshore cég által is tulajdonolt, Well-Invest 2000 Kft. A magyar Wallisból 2003 és 2005 között a magánszemély részvényesek nem vettek ki osztalékot, ami után így jelentős mértékű osztalékadót kellett volna fizetniük az államnak. A Wallis Zrt. kizárólag a Well-Invest Kft. részére állapított meg osztalékot, három év alatt összesen 3,4 milliárd forintot. A Well-Invest Kft. egyetlen alkalmazottjának gyakorlatilag nemigen volt más feladata, mint hogy a Wallisból érkező milliárdokat továbbterelje a szigetországi adóparadicsomba. A Well-Invest ugyanis a Wallisból érkező nyereséget egy az egyben fizette ki osztalékként a ciprusi offshore cégnek, a WEMS-nek.
*
Felmerült a kérdés: vajon kik állhattak a Bajnai által igazgatott offshore társaság mögött, kik lehettek a láncolat végén hasznot húzó tényleges tulajdonosok? Lapunk valószínűsítette, hogy az adóparadicsomi helyzet haszonélvezői a Wallis Zrt.-t uraló magánszemélyek lehetnek, akár maga a miniszterelnök is. A WEMS tulajdonosi helyzetét firtató kérdésekre Bajnai nem nyilatkozott, Budai Bernadett kormányszóvivő pedig kitérő választ adott. A Magyar Nemzetnek az ügyben érintett Wallis Zrt. azonban írásban elismerte, hogy a cégükből a – Well-Invest 2000 Kft.-n keresztül – milliárdos vagyonhoz hozzájutó ciprusi offshore WEMS egyik tulajdonosa 2005-ig hazánk jelenlegi miniszterelnöke, Bajnai Gordon volt.
Mi is történt tehát? A Wallis Zrt. tulajdonosaként Bajnai Gordon 2003 és 2005 között nem vett ki osztalékot, így nem kellett – az akár 35 százalékot is elérő – osztalékadót fizetnie a magyar államnak. Bajnai ehelyett egyrészt a Wallis részvényeseként, másrészt a Well-Invest Kft. esetében a WEMS képviselőjeként olyan döntéseket hozhatott, amelynek eredményeképpen a wallisos milliárdok a tulajdonában álló és általa vezetett offshore cégben landoltak. A Wallisból eredő hatalmas összeg rá jutó részéhez a ciprusi offshore társaság tulajdonosaként Bajnai így anélkül juthatott hozzá, hogy osztalékadót kellett volna fizetnie a magyar államnak. A Bajnai-féle osztalékutaztatási módszerrel el tudták kerülni, hogy a Wallisban képződött milliárdos nyereséget magánszemélyként itthon vegyék fel, és itthon kelljen megfizetniük a rendkívüli magas közterheket. A végső osztozkodásnál a Wallisból induló vagyon rá eső része azonban ugyanúgy a Wallis tulajdonosánál, Bajnai Gordonnál köthetett ki, mintha az itthoni cégből vette volna ki osztalékként. Egy apró eltérés mégiscsak van: a magyar állam eleshetett több száz millió forint adóbevételtől.
Bajnait mint a ciprusi offshore cég tulajdonosát és cégigazgatót azonban egy percig sem érdekelte, hogy adóelkerülésével aktívan és tudatosan hozzájárulhatott a magyar költségvetés mélybe taszításához. Bajnai Gordon miniszterelnök azonban már jóval érzékenyebb e tekintetben. Súlyos szigorításokat ígér az adóelkerülési technikákkal továbbra is próbálkozó hajdani társainak. Az adótörvények szerint ha egy ügyletet megállapíthatóan adóelkerülési célból hoztak létre, akkor ez a magatartás törvénysértő. Természetesen ennek megállapítása a hatóságok feladata lenne.
