Talmácsi Gábor és új csapata, a Scot Racing tegnapi sajtótájékoztatóján ahhoz hasonló érzésünk lehetett, mintha olyasvalakit hallgatnánk, aki eddig csak Trabantot vezetett, most viszont beült egy Mercedesbe, és onnan esze ágában sincs kiszállni. A 250 kcm-be idén fellépett, de itt csak három futamot teljesített motoros csillogó szemekkel mesélt az elmúlt öt napjáról és arról, hogy a Balatonring Teammel történt szakítása után miként is sikerült csatlakoznia a gyorsaságimotor-sport csúcskategóriáját jelentő MotoGP mezőnyéhez. Azt azonban még előtte menedzsere, Stefano Favaro árulta el, hogy a Katalán Nagydíj helyszínén, Barcelonában csütörtök reggel kilenctől este kilencig tárgyaltak a Scot Racinggel. Ám az csak pénteken délben, az első szabadedzés előtt másfél órával dőlt el, hogy a Honda is áldását adja a frigyre, és honfitársunk felülhet a 800 kcm-es gépre.
„Amikor kiderült, hogy indulhatok, nem tagadom, elpityeredtem, mert mindig is arról álmodtam, hogy egyszer majd a királykategóriában szerepelek. Annyi időm volt, hogy megebédeljek, utána bementem a boxba, megismerkedtem a szerelőkkel, akik tíz perc alatt elmondták, mi hogyan működik. Mindez sokkoló hatású volt, mert az új motorom meglehetősen bonyolult elektronikával van ellátva, és még most sem minden világos rajta a számomra. Akkor már azt is nagy sikerélményként éltem meg, hogy egyáltalán ki tudtam jönni a boxból. A következő percekben pedig úgy éreztem, mintha egy torpedón vagy űrhajóban ülnék. Nem gondoltam volna, hogy egy motorban ennyi erő lehet, és eleinte nem is mertem teljes gázt adni...” – vallotta be Talmácsi, aki gyors debütálása során nem vallott szégyent, sőt.
„Egy idő után sikerült olyan köröket mennem, hogy ezekkel mindenkit megleptem. A MotoGP újoncai az első tesztelésükön általában körönként hat-nyolc másodpercet kapnak a leggyorsabbaktól, nekem pedig elsőre sikerült ötön belül maradnom. A következő edzéseken tovább gyorsultam, és a végén már csak két és fél másodpercre voltam a legjobbaktól. Ez jó alap, amire lehet építkezni, ám nem szabad türelmetlennek lennem, mert úgymond még meg kell tanulnom a motort. Egy szörnyre ültem rá, de ahogy telt-múlt az idő, egyre jobban megbarátkoztam vele, és most már mondhatom, hogy remekül érzem magam rajta” – tette hozzá világbajnokunk, aki a vasárnapi futamon a papírforma szerint utolsó lett, a mezőnytől jócskán lemaradva – az utolsó előtti bő fél percet vert rá –; a történtek alapján azonban remélhetjük, hogy ez már a következő futamon, június 27-én Assenben sem lesz így.
Kérdésünkre ugyanis, hogy mikor érheti utol a mezőnyt, Talmácsi maga is bizakodóan válaszolt: „A következő futamon szeretnék harcban lenni a mezőny végével, és remélem, hogy már nem én leszek az utolsó. A Katalán Nagydíjat követő másnapi tesztelés lelkileg nagyon megerősített, mert egy bolyban tudtam motorozni Sete Gibernauval, aki néhány éve még Valentino Rossi (a MotoGP hatszoros világbajnoka, a pontverseny jelenlegi éllovasa – a szerk.) nagy vetélytársa volt. Az biztos, hogy lépésről lépésre kell haladnom. Magam sem tudom megjósolni, hogy idén meddig juthatok, de hiszem, lesznek érdekes eredményeim” – fogalmazott sejtelmesen Talmácsi, más vonatkozásban viszont nem kertelt: „Nem akarom lebecsülni a 125 és a 250 kcm-t, és az előbbiben elért eredményeimet sem kicsinyíteni, de a MotoGP teljesen más világ, és most megtapasztaltam, hogy ez az igazi motorozás. Ha vissza kellene mennem a 125-be vagy a 250-be, azt mondanám, hogy nem megyek, akkor inkább nem ülök motorra” – szögezte le Talmácsi Gábor, akinek a szerződése erre az évre szól, plusz a következő idényre opciót tartalmaz.
S most a médiajogok körül sincs vita, mint a Balatonring Teammel kötött rövid életű házasságban…
katona
Lövöldözésben sérült meg több katona az amerikai hadsereg bázisán
