A szervezők úgy vélik, nyereségesebb lenne a fesztivál, ha minden előadás legalább kétszer menne, erre azonban nincs lehetőség jelenleg, hiszen így is sok mű szerepel a megmérettetésen. Az elmúlt kilenc esztendő alatt egyébként összesen 139 darab került be a versenyprogramba. A díjakat illetően a pálmát a minden évben jelen lévő – most a Gorkij-darab Barbárokkal szereplő budapesti – Katona József Színház viszi el: eddig 25 elismerést kapott. Az ebben az esztendőben távolmaradó kaposvári színház 11, a Radnóti 10, a Krétakör és az Örkény 7-7, a kolozsvári magyar teátrum 6, a Budapesti Kamaraszínház 5 díjat kapott. A rendezők közül Zsótér Sándor vezet, aki eddig háromszor nyerte el a legjobb rendezésért járó elismerést.
Amikor a találkozó a jelenlegi formájában létrejött, a szervezők nem vették át az előzsűrizés régi rendszerét. A hajdani Országos Színházi Találkozókon ugyanis két-három ember válogatott, de úgy, hogy egymás közt előre felosztották a terepet, tehát általában nem közösen nézték meg az előadásokat. Ma már sokan bánják, hogy az OSZT után a POSZT 2001-es Merlin színházbeli alapításkor elvetették azt a javaslatot, amely szerint két-három szakember együttes véleményének kellene meghatároznia, melyik előadás kerülhet be a fesztiválra. Akkor azt a döntést hozták, hogy „külsős”, a hazai kulturális élet egy illusztris személye válogasson. Az előzsűrizés így természetesen óriási leterheltséget jelent annak, aki „külsősként” egy éven keresztül 150-200 előadást kénytelen megnézni. Ezt látva természetesen sokan eleve visszautasították a felkérést, s szinte úgy kellett utána dobni a munkát azoknak, akik végre vállalták a szortírozást (az utóbbi időben Janisch Attila).
A műveket elvileg a színházak jelölik. A válogató csak az ajánlott előadásokat köteles megnézni – de emellett természetesen tetszése szerint bármilyen előadást megtekinthet és meghívhat. A határon túli magyar színházak esetében a válogató, ahogy eddig is, támaszkodik a kisvárdai fesztivál válogatójának javaslataira. A szelektálás végeredménye minden évben elégedetlenséget szül, idén különösen. Mások véleményét is tolmácsolva elmondható: kivételesen torz összeállítás született, vannak, akik opusaikkal szélsőségesen túlreprezentáltak, mint például Horváth Csaba koreográfus-rendező. Nehezen védhető az az álláspont, hogy egy, az előzsűrizést elvállaló ember ízlése lenne a mérvadó a tavaly március óta született művek értékelésekor. Nyilvánvaló, hogy a rostálásnak ez a formája nem sokáig tartható már fenn.
Az ország első számú színházi fesztiváljának számító POSZT két fő támogatója az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM), illetve Pécs városa, amely tavaly 75-75 millió forintot biztosított. Idén az OKM 80 millióval, a város pedig 75 millióval járult hozzá a költségekhez, amelyet a szponzorok több mint hétmillió forintja egészít ki. (Hiller István miniszter két éve ígérte meg, hogy 2010-ig 85 milliósra emelkedik az állami szubvenció.) A szervezők idén 17 milliós bevételre számítanak.
Elmaradt a tájékoztató. A Pécsi Országos Színházi Találkozó és az Oktatási és Kulturális Minisztérium közös sajtótájékoztatóján kívánta Hiller István miniszter bejelenteni, hogy kik lesznek az előadó-művészeti törvény értelmében létrehozandó, javaslattételi jogokkal felruházott Előadó-művészeti Tanács tagjai. A tájékoztató végül váratlanul elmaradt. A Pécsre látogató miniszter lapunk kérdésére elmondta: további egyeztetéseket igényel még a döntés, kik kerülhetnek a bizottságba. A tárcavezető hozzátette: szeretné minél rövidebb idő alatt lezárni a kérdést.
Ismeretes: a jogszabály szerint az Előadó-művészeti Tanácsnak javaslattevő joga lenne a központi költségvetési hozzájárulás keretösszegének felosztására, az adott évadban kiemelkedő művészeti teljesítményt nyújtó színházak külön támogatására. A szakmai vélemény kialakításában segédkező, háromévi mandátummal rendelkező testületnek huszonegy tagja lenne, tizenegyet a nagyobb érdekvédelmi szervezetek ajánlásával neveznének ki, öten a színház, hárman-hárman pedig a tánc és a zene világából, illetve a felsőoktatásból érkeznének. (T. G.–P. T. Gy.)
Az évszázad merénylete
