Élet a Monarchia romjain

Nem Kiss Gy. Csaba könyvében olvastam, hanem élőben hallottam Bécsben, a Collegium Hungaricumban az ezredfordulón klasszikus írónk, Szabó Magda elbeszélésében, miután „megmutatta” nekem az ő „Bécsét” – amint azt a harmincas évek vége felé megélte. „Volt egy pillanat, amikor én is meghökkentem egy kicsit a dolgon. Kint voltunk Schönbrunnban, ahol éppen valamilyen Erzsébet királyné kiállítás volt akkor. Amikor megláttuk a királyné szépséges arcát a plakáton, egyszerre szólaltunk meg. Gerhard azt mondta, hogy die Kaiserin, és én ugyanabban a pillanatban, hogy die Königin. És az volt az egyetlen olyan pillanat, amikor nagyon komoly lettem. Elgondolkoztam, hogy ha ez a házasság létrejön, és nekem gyerekem születik, az osztrák igazságot fogja tudni vagy a magyar igazságot. A magyarságtudat nyugtalanított engem, hogy ennek a gyereknek a történelmi oktatás más igazságot fog rögzíteni, ha Ausztriában él. Márpedig hol legyen, mikor az apja fogja örökölni a vegyészeti gyárat, amit jelenleg az ő apja vezet, és ami miatt Gerhardnak kémikusnak kellett lennie, hogy legyen, aki átveszi ezt a vegyi üzemet. Na, akkor megijedtem.”
Kiss Gy. Csaba könyve hasonló történetek gyűjteménye. Ha van kollégánk, aki szinte diákkora óta arra „szakosodott”, hogy felmérje a Monarchia romjait, és a romok közül felépíthető közös világot elősegítse, akkor ő az. Német szakos, aki ismeri a nyelv „osztrák” változatát. Lengyel szakos, aki hozzátanulta a többi szláv nyelv sajátos változatát. És hát tud magyarul, mert annak született. Boldogan megélhetett volna itt, a Kárpát-medencében nyolc évszázadon át. De hát sorsa kivetette a huszadik századba, amelyben megörököltük a felvilágosodás kora utáni nemzeti öntudatosodást, amely az egymás mellett élő népeket végzetesen egymás ellen fordította. Róka fogta csuka. A nemzeti törekvések éppúgy uszítottak, mint a nemzeti igényeket egymás ellen kijátszó centralizáló kormányzati törekvések. Még a magyarság legszebb ünnepe, az 1848-as forradalom is a széthúzás alkalmává rögzülhetett. Így váltunk e tájon kiszolgáltatottakká. Minden nagyhatalmi politika játékszereivé.
Mi, akik itt egymás mellett kell hogy éljünk. Megismerve és kiegészítve egymást. Ahogy ez az összekapcsolódás ezekben a tárcatörténetekben olyannyira felvilágosító erővel elénk tárul.
Nincs szörnyűbb, mint a kötet címadó példázatának ijesztő sivársága. Mert mi is az a „morva himnusz”? A semmi. A lövészárkok őrjítő némasága a harcok szünetében. Amikor még Csehszlovákia egyetlen állam volt két himnusszal, akkor írta ezt Jan Skácel cseh költő: „Nincs olyan nemzet a világon, amelynek ilyen intelligens himnusza volna, mint a miénk, morváké, akik például a szlovákoktól eltérően nem vagyunk nemzet. És mégis csak kevés polgára ismeri a földgolyónak a morva himnuszt. Sőt minden morva sem ismeri. Én ismerem és tisztelettel éneklem igen gyakran is. A szépséges morva haza (amely nem ország) himnuszát nem játssza el a világ legkitűnőbb zenekara sem. Nem tudja. Merthogy a morva himnusz – csönd. Elmondom, miben áll. A morva himnusz a szünet. A szünet a Hol vagy, hazám és a Zeng az ég a Tátra fölött között. Ennek a himnusznak nincs szövege. Semmit sem állít, nem hirdet, és nem figyelmeztet semmire. Se nem szomorú, se nem vidám. Abszolút csöndből van, a csönd pedig szép erő és termékeny dolog. És így mialatt más nemzetek vigyázzban állnak, dicsőítik országuk szépségét, és más országok szépsége fölé helyezik; mi, morvák szintén vigyázzban állunk a csehek és szlovákok tiszteletére, ám várjuk a mi szünetünket. Azután hallgatunk és gondolunk mindenfélét. Többnyire valami szépet, de nem kiabáljuk hangosan világgá, meghagyjuk magunknak. Ebben a csöndben a magunkét gondoljuk. És senkinek nem mondjuk meg, mit.”
Ilyen történetekből áll össze ez a könyv. És közben bemutat egy embert, magát a szerzőt, aki otthonosan akar élni ismét ezen a földön. Mint azelőtt évszázadokig éltek az itt lakók. Ősei. És ő mindent meg is tesz azért, hogy ez megvalósulhasson. Politikus, író, művelődéstörténész. Mindegyiknek kiváló. Példásan érdeklődik, ismerkedik és közvetít az itt élők között. Kemény őszinteséggel. Erre tette fel az életét.
(Kiss Gy. Csaba: A morva himnusz. Ráció Kiadó, Budapest, 2009. Ára: 2100 forint)