Fecsegés a mélységről

Susan Stroman Tony-díjas koreográfus Contact című táncfantáziája három hosszúra nyúlt, prózával túlfűszerezett táncetűd, amely a tánc nyelvén próbál meg beszélni a kapcsolatok felszínességéről, a társas érintkezés fontosságáról. Kissé felszínesen.

A Contact (Kapcsolat) című musical rendezéséért Susan Stroman megkapta a Broadway legrangosabb elismerését, a Tony-díjat. Ez mindössze tíz éve történt. A Madáchban most bemutatott előadás mégis az első perctől avíttnak tűnik. Talán, mert a portól nem szabadott megtisztítani a produkciót, s itthon kizárólag az eredeti változat szerint vihették színre. A nonreplika előadást Tome’ Cousin rendező, a társkoreográfus Leeanna Smithszel és Katona Vanda balettmesterrel tanította be a magyar művészeknek, akik mindent megtettek azért, hogy élvezhetővé tegyék. Stroman John Weidman szövegírót, az Amerikai Drámaíró Céh elnökét kérte fel, hogy töltse ki párbeszédekkel a táncos részeket. Bár az Orgyilkosok musical librettistájától mellbevágó élményre számítanánk, mégis a prózai részek azok, amelyek miatt az előadás a felszínen evickélő művé válik.
Az első etűd – amely három szereplőjének nem okoz problémát kontaktusba lépni egymással – Jean-Honoré Fragonard festő 1767-re datált rokokó képét, A hintát kelti életre. A Magyar Nemzeti Balett táncosainak – Pazár Krisztina, Bajári Levente és Ádok Zoltán – virtuóz és pajzán játéka, vonzóan erotikus tánca szerethetővé teszi e jelenetet. A második darab, a Nem mozog! az amerikai maffiózók aranykorában játszódik. Története egy visszaélésen alapuló kapcsolatot mutat be, ahol bár a nő és férfi látszólag rendezett viszonyban él együtt, még sincs közöttük valóságos kapcsolat. Itt a maffiafeleség engedelmes alattvalója férjének, amíg az a szobában tartózkodik. Ám ha az egy pillanatra is távozik, a nő nem tud képzeletének gátat szabni, táncával próbál kitörni e világból. Pusztaszeri Kornél férjként nem tud mit kezdeni szerepével a semmitmondó szövegek miatt, míg álmodozó feleségként Ladinek Judit klasszikusbalett-alapú táncokban brillírozik. Az operaházi táncos, Apáti Bence pincérfigurája kitűnő partnere Ladinek Juditnak.
Az utolsó, Contact című opus csupa közhely. A sikeres, mégis végtelenül magányos reklámszakember elhatározza, öngyilkos lesz, de aztán mégis ad magának egy utolsó esélyt. Egy felkapott szvingklubban keres vigasztalást, ahol találkozik egy sárga ruhás, elérhetetlenek tűnő nővel (Keveházi Krisztina). Mikor már mindenki azt reméli, hogy befejeződik az előadás, egyszer csak megjelenik az alvászavarokkal küzdő szomszéd, aki nem is lehet más, mint a titokzatos nő a klubból. Pusztaszeri Kornél a pultos szerepében itt végre lubickolhat. A nemzeti balett és a KFKI Kamarabalett táncosait csak dicsérni lehet, magas fokú technikai felkészültség és erős színészi játék jellemzi őket. Kiváltképp Pazár Krisztina és Bajári Levente remekel a szvinggel. Ám a szövegek mellett a koreográfia sem hagy mély nyomot az emberben, a Contact egyedül a táncosok munkája miatt maradhat emlékezetes előadás.
(Stroman–Weidman: Contact, Madách Színház.)