Fehér ruhások hatalma

Bátor prózakönyvvel kezdett Lipcsey Emőke, aki korábban verseskötettel jelent meg a nagyközönség előtt. Az Ördöghinta című regény egyrészt a prózaírás évszázados hagyományaihoz kapcsolódik, hiszen történeteket mesél el, másrészt viszont a különböző korokban játszódó eseményeket olyanformán gyúrja össze, hogy azok iránya egyfelé mutat. Az író egyébként kétlaki, családjával Svédországban él, ezért ismeri olyan jól az ottani életkörülményeket.
A főhős, Benda Antal történészből lett médiakutató, ráadásul magyar–svéd, édesanyja révén a skandináv államban is otthon van. Benda történetét az író a közelmúltba helyezi, mégpedig a 2001. szeptember 11-i, Amerikát ért terrortámadás utáni időszakra. Az antiterrorista kommandósok, a „fehér ruhások” portyáznak a világban: a határokat figyelmen kívül hagyva hajtják végre akcióikat, embereket tüntetnek el. Könynyen azonosíthatók, hiszen nagyon is valós személyek.
Benda Antal a világ különböző egyetemein ad elő, végül is Göteborgban köt ki, hogy kamasz fiához is közelebb legyen. A fehér ruhások „elrabolják” a professzort. Azzal vádolják meg a tanárt, hogy része volt az egész világot megrázó merényletek megszervezésében. Háborús helyzetet szítanak, anarchiát teremtenek, félelmet keltenek, mert ez áll érdekükben, hogy aztán a „demokrácia” védelmezéséért fellépjenek. A könyv egyik fő vonulata a hatalom kérdése. A „nyugati demokráciákban a hatalom birtokosai elveszítették minden morális legitimitásukat, a hatalmat pedig valójában jó ideje egészen más erők gyakorolják, a demokráciák értékrendje üres szólammá kopott” – állapítja meg a professzor.
Az idő Lipcsey Emőke regényének másik fő témája. A jelenben játszódó történethez kapcsolódnak távoli történelmi korszakok szálai, amelyeket mesterien bont ki a szerző. Minósz király könyvtárosa, Losszaia mesél nekünk, az elbeszélés magában foglalja a knosszoszi labirintus és Ikarosz legendájának részleteit is. „A könyvtárat rendezgetem – mondja Losszaia utolsó megszólalásakor –, apró halakat fogok a tengerből, a palota legfelső teraszán üldögélek, s azt hiszem, a tengerig is ellátok, vagy városokban járok, hol sosem fogok járni, emberekkel találkoztam, kiket sosem fogok ismerni.”
A regényben hangsúlyozottan jelenik meg Henrik szász hercegnek Buda 1686-os visszafoglalása előtt és alatt írt naplója, amelyben időről időre valaki titkos üzeneteket hagy. A félig Zrínyi-ősöktől származó Henrik elkötelezett a magyarok iránt, mégis külső szemlélőként tekint a három részre szakadt ország egységesítési törekvéseire: Lipót császár elvetélt túszul ejtésének kísérletére, Thököly fejedelem kuruc mozgalmára.
Társadalomkritikával fűszerezett politikai krimi, történelmi visszatekintés vagy filozófiai kérdésekkel foglalkozó mű az emberiség által oly gyakran boncolgatott témákról, mint a kizökkent idő és a hatalom viszonya? E könyv mindez együttvéve. A szerző mindvégig fenn tudja tartani az izgalmat, a szövevényes történet már-már letehetetlen. Nem árulok el nagy titkot, ha felfedem: a könyv végére a különböző szálak egybefonódnak. De vajon ki rendezhette így?
(Lipcsey Emőke: Ördöghinta. Kortárs Könyvkiadó, Budapest, 2009. Ára: 2500 forint)