Hajszálon múlott, hogy Hajdu Jánost most nem dicsőítik tömegek, vagy éppen nem kívánják a pokolra. Történt ugyanis, hogy a zárai meccs lefújása előtt nem egészen húsz másodperccel, egygólos hátránynál Harsányi Gergő ziccerben vihette a horvát kapura a labdát, ám a játékvezetők viszszafújták az akciót, mert a magyar szövetségi kapitány már időt kért. A jobbszélső ezt nem hallotta, így lőtt, de Alilovic kapus védett. Ha Hajdu akaratlanul is gólt – és továbbjutást érő pontot – vett volna el a saját csapatától, a szurkolói fórumok statáriális bírái nyílt színen koncolják fel; így persze inkább esélyt adott, és ha azzal él a gárda, mára új edzőlegenda születik.
Maradt a köztes megoldás:
26-25-ös vereség, pontegyenlőség a szlovákokkal, és – a csütörtöki, békéscsabai görög vendégfellépés után – ki-ki meccs ellenük vasárnap idegenben, Galgócon. Hajduban pedig kételyek viaskodnak reményekkel, amelyekről szinte kérdés nélkül, monológ formájában adott számot: „Elhatároztam, hogy amint elveszítik a horvátok a labdát, leteszem az időkérő kártyát. Így is történt. Ettől még a fejemet verném a falba, ha bemegy Harsányi ziccere, de természetesen így sem örülök. Mert ez a mérkőzés a fiúknak erőt, bizakodást adhat, hiszen komoly tartás kellett hozzá, hogy négy-öt gólos hátrányból visszajöttek, az edzőt viszont az egygólos vereség megöli. Én is éppen azon marcangolom magamat, mikor mit kellett volna másképpen csinálnom. Ráadásul most nézem a szlovák–görög mérkőzést, amelyet a hazaiak úgy nyertek meg egy góllal, hogy döntetlen állásnál, tíz-egynéhány másodperccel a vége előtt Stranovsky a jobbszélről, jó tíz méterről óriási potyagólt gurított, igen, gurított a kapuba, Stochl pedig ezután még megfogott egy százszázalékos helyzetet. A szlovákok folyamatosan a sorsot kísértik, de ha tovább tart a szerencséjük, kijutnak az Eb-re. Ha viszont megszakad ez a sorozatuk, jöhetünk mi.”
Imre Vilmos női kapitány, a Dunaferr-fiúk trénere ez utóbbi verziót valószínűsíti. A vasárnapi nyíregyházi vb-selejtező kapcsán – lásd lentebb – ugyanis természetesen szót ejtettünk a férfiak további esélyeiről is, és Imre így taksálta azokat: „Fordult a kocka, most már a szlovákokon van a teher, és szerintem meg is remegnek. Tudják ők, nem olyan jók, hogy három egymást követő tétmérkőzést megússzanak vereség nélkül velünk szemben, és a januári vb döntetlenje után Szombathelyen is apróságokon múlt, hogy végül nyertek egy góllal.”
A mieinket bezzeg kétszer egy gól választja el a biztos Eb-részvételtől. De Zára után talán nem csak földrajzi értelemben indultak meg felfelé.
Sorsolásra várva. Női válogatottunk a szlovákok feletti kettős győzelemmel – Simonyban 22-21-re, Nyíregyházán 33-22-re nyert csapatunk – szerezte meg a részvételi jogot a december 5–20. közötti kínai világbajnokságra, így gondolatban máris megkezdhette a felkészülést a július 15-i, bázeli sorsolásra. A huszonnégyes vb-mezőny majdnem teljes: a címvédő Oroszország mellett Európát tíz (Magyarország, Norvégia, Spanyolország, Németország, Románia, Franciaország, Dánia, Ukrajna, Svédország, Ausztria), Ázsiát a rendező Kínán túl négy (Koreai Köztársaság, Japán, Thaiföld, Kazahsztán), Afrikát ugyancsak négy (Angola, Elefántcsontpart, Kongó, Tunézia) nemzet képviseli, Óceániából Ausztrália kvalifikációja szinte automatizmus, Amerikából a június végi selejtező első három helyezettje jut ki, Brazília mellett két pofozógép.
Mivel négy hatos csoportot alakítanak ki, a kiemelésnél minden valószínűség szerint hat kalapot különítenek majd el. Ha a kasztokat az előző vb-sorrend alapján állapítják meg, a 2007-ben Franciaországban nyolcadik magyar válogatott épp befér még a második kalap aljába, hiszen a két évvel ezelőtti negyeddöntő mind a nyolc résztvevője érdekelt Kínában is.
Együttesünk decemberben első ízben szerepel majd Európán kívüli vb-n, mert az elmúlt bő fél évszázadban mindössze egyszer rendezték más kontinensen a világbajnokságot, de Magyarország 1990-ben nem jutott ki a Koreai Köztársaságba.
biciklibaleset
Versenybiciklivel hajtott a vesztébe a közel 90 éves áldozat
