Én nem tudom, hogy lesz-e idén uborkaszezon. Természetesen ezzel a kifejezéssel a belpolitikai élet pangására kívántam utalni, arra, hogy nyaranként általában úgy tűnik, mintha megnyugodnának a kedélyek. A miniszterek és miniszterelnökök nem buknak meg, az MDF-ből kizárandók már kizárattak, a parlamenti ülésterem üresen kong. A pártok mintegy szétszélednek, a közírók és politológusok nem beszélnek forró nyárról, legfeljebb a meteorológusok. A populáció elhagyja szekértáborait, és ha teheti, nyaralni megy, pihenéssel készül a forrónak ígérkező őszre.
Az utolsó nagy politikai esemény már lezajlott, minden párt megkapta kiérdemelt voksait, mindenki az őt megillető helyre került, mert akárhonnan nézzük is, a választók döntését igazságtalannak tekinteni aligha lehet. De a problémák létezők maradtak, s elevenebbek, mint valaha. Aligha vonhatjuk kétségbe, hogy ez a nyár valakiknek az utolsó nyaruk lesz a hatalomban, mert változás készül és érlelődik, s a termés aligha uborka lesz.
Nos, vegyük sorra, mi a teendőjük ilyenkor a politikusoknak.
Bajnai Gordonnal kezdenénk, mint miniszterelnökkel, de ő – saját állítása szerint – nem politikus, sohasem volt és sohasem lesz az. Nem tudni, a válság tart-e az uborkaszezonban némi pihenőt, mert ha nem, akkor szegény Bajnai sem tehet egyebet, minthogy személyesen válságkezel, és a politika kerülésére fordít legtöbb gondot, ami valójában nem éppen könnyű miniszterelnökként és magánemberként sem. Kíváncsi volnék, hogy Gyurcsány Ferenc teremtő képzelete, amit csakis a perpetuum mobiléhez hasonlíthatunk, lefékeződik-e a nyári hőségben. Valószínű, hogy az uborkaszezon túlzottan is alkalmas a gondolkozásra, őnála különösképpen, mivel a tett, mint olyan, immár nem tartozik a kötelességei közé, s így jön annak természetes halála, az okoskodás. Ha pedig egy olyan kaliberű kombinátor, mint ő, okoskodni kezd, abból a végén mindig kisül valami. Vele kapcsolatban azt kell hinnünk, míg teste aktívan pihen, a lelke szárnyal. Egy örökmozgótól mi mást várhatunk?
Az uborkaszezonban minden bizonnyal sokaknak fő a feje. Vagy közösen, vagy külön-külön. Az SZDSZ esetében mindig is „agytrösztről” beszéltünk, sok nagy agy távozott ugyan a pártból, de még mindig maradt néhány kicsi. Pető Iván, Magyar Bálint, Fodor Gábor és Kóka János aligha tekinthető ugyan egységes agytrösztnek, s így fejüket sem együtt törik, bár gondjuk és gondolkodnivalójuk ugyanaz: hogyan lehetne életben tartani ezt a sokat próbált pártot. Az SZDSZ átélt már néhány nehéz, reménytelennek látszó helyzetet, s nem csak átélte, túl is élte. Jómagam több fogadást nyertem olyanokkal szemben, akik a különböző országos választások előtt biztosra vették, hogy a szabad demokraták nem érik el az ötszázalékos küszöböt. Én mindig bíztam csavaros eszükben és gátlástalan lényükben. De most? A megsemmisülést hozó EP-választások után mi lesz? Bizony, van gondolkodnivalójuk, és van mit kieszelniük.
Dávid Ibolya és Herényi Károly „szép idényt zárt”. Az elnök aszszony mindenkor feledni látszott azt a tényt, hogy sokáig stabil népszerűségét az Orbán-kormány igazságügy-minisztereként alapozta meg. Vajon az uborkaszezonban, mondjuk a Balaton átúszása közben átfut-e a fején az a gondolat, hogy imponáló határozottsága és vasakarata nem lépte-e át időnként a politikai képességei által kijelölt határt? Valószínűleg Herényi Károlynak is jót tenne egy kis elmélkedés. Vajon eszébe jut-e az uborkaszezon nyugalmában, hogy miként „szaladt el vele a ló”, hová tűnt egykori jámborsága és szerénysége?
De a legtöbb dolga, tervezni- és tennivalója az uborkaszezonban a Fidesz vezetőinek lesz. Hiszen ez a párt történetének legnagyobb győzelmére és legnehezebb feladatára készül. S hogy eközben szabad-e egy pillanatra is megpihennie, én nem tudom…
Új szintre léphet a migráció elleni küzdelem Görögországban
