Ellentmondó állítások. Az egészségügyi miniszter szerint van, a Magyar Kórházszövetség elnöke szerint nincs kiugró teljesítménynövekedés az új kórház-finanszírozás bevezetése óta. Abban egyetértenek, hogy a betegek száma nőtt. Az OEP korábban nem fizetett azokért a beavatkozásokért, amelyeket az intézmények a betegellátási számon felül végeztek. Az új rendszerben a finanszírozási összeg 70 százalékát megkapják az intézmények, a fennmaradó részt azonban a kórházak összteljesítménye alapján osztják szét közöttük. (MN)
Az ágazat négyezer főt meghaladó szakdolgozóhiányát eddig a nyugdíjasok munkában tartásával kompenzálták. Mi várható a rendelet életbe lépése után?
– Felmérésünk szerint az érintettek 70 százaléka inkább a nyugdíjat választaná, hiszen az csaknem egyösszegű a fizetéssel. A szakdolgozók tömeges kilépésével előfordulhat, hogy egy-egy kórház képtelen lesz biztosítani a minimális szakdolgozói gárdát. Ebben az esetben az illetékes hatóságok bezárják az érintett osztályt, orvosaik elveszítik a munkájukat, és veszélybe kerül a biztonságos betegellátás.
– Hány dolgozót veszíthet így jövőre az ágazat?
– A nyugdíjas dolgozók száma intézményenként változó. Bizonyos kórházakban egyetlen nyugdíjas korú kollégát sem alkalmaznak, ám egyes intézményekben 80-90-en is tevékenykednek, ami a dolgozói létszám 7-8 százalékát teszi ki. Akad olyan osztály is, ahol az alkalmazottak 50 százalékát érinti a rendelkezés. Az egyébként is komoly hiánnyal küzdő terület nem tud elviselni további erőforrás-csökkentést.
– Nem segített a hiányszakmákra kiírt képzési támogatás?
– Önmagában segít, de rossz az a rendszer, amely több száz millió forintot költ képzésekre, miközben mesterségesen távolítja el a még megtartható munkaerőt.
– Büszkén hangoztatta tavaly a szocialista-liberális vezetés, hogy bevezette a közmunkaprogramot. Ennek keretében munkanélkülieket vonnának be az egészségügybe. Így megszűnhet a jelentős ápolóhiány?
– Mit sem ér az a rendszer, amely egyik intézkedésével kioltja a másikat. A lépés enyhítheti a helyzetet, ám akiket most „beiskoláztak”, képzéstől függően fél vagy két és fél év múlva jelenhetnek meg önálló munkavégzésre alkalmas szakemberként a munkaerőpiacon. A jövőre életbe lépő rendelet ráadásul 700-800 főt érint, amely a képzésben részt vevők duplája.
– Melyek a legveszélyeztetettebb területek az ágazaton belül?
– Kritikus a helyzet a radiológiai asszisztenseknél, a műtősöknél és a három műszakos ápolói területen. A műtős szakasszisztensek közül például négyszer többen vonulnak nyugdíjba a következő tíz évben, mint ahányan az utánpótlást biztosítják. Ha a rendelet választásra ösztönöz, amelynek következtében az 58 és 60 év közötti korosztály elhagyja a pályát, annak a lehetőségét szüntetik meg, hogy munkát vállaljanak az egészségügyben.
– Mit kellene tennie a kormánynak, hogy ne veszélyeztessék még jobban a biztonságos betegellátást?
– Az intézmények jelene és jövője múlik azon, hogy lesz-e elég szakdolgozó a pályán, így azonnali tárgyalásokra van szükség. A felmérés eredményét ismerve társszervezeteinkkel együtt hamarosan az Egészségügyi Minisztériumhoz fordulunk. Együtt kívánunk fellépni a Magyar Kórházszövetséggel, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületével és a Magyar Orvosi Kamarával, hiszen nemcsak a szakdolgozókat érinti a rendelet, hanem a kórházak fenntarthatóságát is.
– Mire szólítják fel az egészségügyi tárcát?
– Elsősorban arra kérjük Székely Tamás minisztert, hogy gondolja át az egészségügyi ágazatban tapasztalható, egyébként is kritikus emberi erőforráshelyzetet, és kezdeményezzen tárgyalásokat a Pénzügyminisztériummal. Meg kell állapodni a humánerőforrás megtarthatóságáról és a fenntarthatóságról annak érdekében, hogy a jövőre elinduló rendelkezések alól valamiféle megkülönböztetésben részesüljön az egészségügyi ágazat.
– Mely intézkedések nyújthatnának hosszú évekre megoldást az ágazatban?
– A társadalmi elismerés és megbecsülés formalizált eszköze a fizetés, így elengedhetetlen a bérek emelése. Évekkel ezelőtt a kormány eltörölte a veszélyességi pótlékot, most megszüntette a 13. havi fizetést, megadóztatja a kafetéria-rendszert. Vagyis számos olyan járulékos juttatást megvon, amelyek hiányában újabb dolgozókat veszíthetünk, és utánpótlásra sem számíthatunk. Tisztában vagyunk az ország nehéz anyagi helyzetével, ám a vezetőségnek figyelembe kell vennie, hogy ha ezek a gesztusértékű beruházások eltűnnek a rendszerből, rengeteg szakdolgozót veszítünk. Távozásukkal pedig olyan helyzet alakul ki, amelyet tízszeres összegből sem tudnak megoldani.
