Tüntetők. A svéd társadalom erősen megosztott a NATO-gyakorlat ügyében, bár a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint többségben vannak az együttműködés támogatói. A fenyvesekkel és tengeröblökkel ölelt luleai támaszpont bejáratánál azért szerdán néhány húsz év körüli békeaktivista katonai ruhában, de bohócként kifestett arccal tiltakozott a gyakorlat ellen, burleszkbe illő „fogócskát” játszva a területet őrző, különlegesen kiképzett bázisvadászokkal. Mindenkitől, aki a bázisra tartott, megkérdezték: „Mész a háborúba embereket ölni?” Bár az ellenzéki szociáldemokraták támogatják a jobboldali miniszterelnököt a NATO-val való együttműködés tekintetében, Fredrik Reinfeldt hatalomra kerülve megígérte: a kormányzati ciklusban a tagság kérdése – s ezáltal a de jure semlegesség feladása – nem merülhet fel.
Óriási, ritkán lakott vagy éppenséggel lakatlan terület, kevés légi forgalom, fehér éjszakák. Látszólag ezek a praktikus szempontok vezették a NATO-t, hogy az Északi-sarkkör közelében, Norbotten megye, azaz svéd Lappföld fővárosának légibázisán tartsa a soron következő NRF-rotáció légierőinek július 1-jei készültségbe lépését megelőző, úgynevezett egybekovácsoló hadgyakorlatát. A Botteni-öböl nemzetközi vizein hajózó Illustrious brit repülőgép-hordozó személyzetét nem számítva nyolc tagország, a szövetség békepartneri programjában részes Svédország és a szomszédos Finnország mintegy ezer katonája és ötven repülőgépe részese az éleslövészettel egybekötött, Loyal Arrow fedőnevű manővernek. Naponta száz bevetést repülnek reggel nyolctól este tízig, néha éjfélig. Lapunk tudósítója az amerikai légierő egyik légi utántöltő repülőgépének fedélzetéről kísérhette figyelemmel húsz lengyel, finn, portugál, norvég és amerikai vadászgép tankolását a vidseli gyakolótér felett.
A vendéglátók a maguk részéről arra használják a rendezvényt, hogy a Gripen vadászgépekkel felszerelt, nemzetközi missziókra szánt alakulatuk felkészülését értékeljék NATO-környezetben – ebben a munkában a svéd technikát ismerő néhány magyar repülőtiszt is részt vesz.
Bár lapunk kérdésére a gyakorlat vezetői cáfolták, hogy a terrorizmusra koncentráló időszak után részben visszatérnek a hagyományos hadviseléshez, a helyszínválasztásban, a forgatókönyvben és a taktikában nehéz nem észrevenni az utóbbi évek Oroszországgal kapcsolatos biztonságpolitikai fejleményeit. Az energiaforrások diverzifikációja kapcsán sokan az északi-sarkvidéki kontinentális talapzattal kapcsolatos viták élénkülését jósolják a jövőben; a manőverek során a képzeletbeli ellenség, az „instabil, nem demokratikus, katonai rezsim uralta Lapisztán” olaj- és gázügyek miatt ütközik össze a NATO-tag „Bothniával”; olyan komoly légvédelmet szimuláltak, mellyel terroristák nem, legfeljebb posztszovjet országok vagy éppen csak csak Oroszország rendelkezik.
