Levegőt!

Horváth K. József
2009. 06. 22. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Minap helyezték el a Budapest Airport leendő Égi Udvarának, a Ferihegy 2 két terminálját összekapcsoló utasforgalmi épületének alapkövét. Az ünnepi beszédet Bajnai Gordon miniszterelnök tartotta, a tolmácsolási időt leszámítva mintegy két-három percben. E rövid gondolatfüzérben egyetlen szót meglehetős gyakorisággal emlegetett. A bizalom szót. A bizalmat, amely, mint mondta, kifejeződik ebben a 200 millió eurós beruházásban, s hatással van a forint árfolyamára, a kamatok nagyságára, a munkahelyek számának alakulására. A beszéd azt sugallta, hogy ez a bizalom megvan a kormány iránt. Ám a szó oly gyakori felemlegetése óhatatlanul ennek az ellenkezőjét sugallta a hallgatóságnak. Mintha csak remélné a szónok a bizalom meglétét, mintha csak vágyakozna, szomjazna rá, ahogy a fuldokló a levegő után. Mert hiába mondja egyik mondatában Bajnai Gordon, hogy a 200 millió eurós befektetés a bizalom jele. A következő gondolat már arról szólt, hogy a fejlesztőnek a privatizációs szerződésben vállalt kötelezettsége e nagy értékű utasforgalmi épület létrehozása. Akkor? A miniszterelnök tehát személyesen cáfolja a kormányfő megállapításait.
Hogy lehet bizalomról beszélni akkor, ha például az ominózus privatizációs szerződést – bár számos hivatalos fórumon is kapott erre felszólítást – a kormányzat nem hozza nyilvánosságra. A minősített bizalmatlanság jele, hogy még csak hozzáférhetővé sem teszi például azoknak az önkormányzatoknak, amelyek azért küzdenek, hogy a növekvő légi forgalom, a fejük fölött alacsonyan elzúgó, sokszor a háztetőkről cserepeket leszóró repülőgépek ne tegyék még elviselhetetlenebbé az életüket.
Hogy lehet bizalomról beszélni akkor, amikor a jogállami normák sem képesek érvényesülni, ha a lakossági érdekeket képviselő önkormányzat él törvényben rögzített jogával, s figyelmen kívül hagyják észrevételeit. Rákosmente önkormányzata például a zajproblémák megoldatlansága miatt nem fogadta el az utasforgalmi épület megépítését tartalmazó szabályozási tervet, a Fővárosi Közigazgatási Hivatal azonban megadta. S bár e döntést megfellebbezte a városrész, gyanítható, amíg a jogi processzus a végére ér, addigra már az új reptéri épület is vígan fogadja az utasokat. S szintén az arrogancia, az erőpolitizálás jegyeit lehetett felfedezni abban, amikor a – még Bajnai Gordon vezette – gazdasági minisztérium érdemi vizsgálat nélkül utasította el a reptér ideiglenes folyosója és a poggyásztározó csarnok építési engedélyével kapcsolatos XVII. kerületi fellebbezést.
A reptérnek fejlődnie kell, ez a kor szava. Mint ahogy az is természetes, hogy a generációk óta ott élő családok számára is lehetőséget kell adni megszokott életük folytatásához. Van ilyen megoldás! Ám ehhez tekintettel kell lenni az üzleti mellett a humanista érdekekre is. Miközben a kormány a legteljesebb mértékben bizalmatlan a külvilággal szemben, a kormányfő az éltető levegőt jelentő bizalom után kapkod ünnepi beszédében. Nem akarva észrevenni, hogy az oxigénhiány legfőbb oka nyilvánvalóan ő maga, illetve az a politikai erőtér, amely őt ebben a pozícióban tartja.
Hosszú idő óta időközi választások sora, az európai parlamenti voksolás megsemmisítő eredménye kristálytisztán mutatja: valójában a kormányzásuktól fuldokló országnak van szüksége tiszta, éltető levegőre, a torkokat szorongató kezek mielőbbi eltávolítására. Annak az országnak, amelynek érdekeit – szavakban – oly szívesen védelmezik, ám valójában úgy bánnak vele, ahogy a reptéri zaj ügyében Rákosmente népével.

A szerző újságíró

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.