Meglepetések éjszakája

Bár a szakaszosan nekilóduló eső és szél alaposan próbára tette az embereket, a választók harmada vasárnap fontosnak tartotta, hogy véleményt nyilvánítson. Mint megtudtuk, vihar miatt több község áram nélkül maradt, és családokat kellett az otthonukból ideiglenesen kitelepíteni. Lendvai Ildikó azonnal beígérte a kormány támogatását, de félő, hogy ez is csak ígéret marad, mint az összes többi. Nem is ez volt a vasárnap legnagyobb bombája, ami becsapott a jól elrendezett politikai palettába.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom 400 ezer szavazóval a háta mögött három képviselőt juttatott be az Európai Parlamentbe, ugyanakkor kiesett onnan a Szabad Demokraták Szövetsége. Szánalmas volt látni a televíziós csatornákon magyarázkodó, hebegő-habogó, bűnbakkereső politikusokat és a meghökkent elemzőket. Lendvai Ildikó mint pártelnök halálra vált arccal és kétségbeesett retorikával igyekezett valami nagyon csúnyával kísérletezni. Nem saját bődületes zakójukat elemezte, nem arról beszélt, hogy a Jobbik az MSZP mögött hirtelen a harmadik erővé változott, hanem megrögzött bolsevik szokás szerint bűnbakot keresett. Meg is találta a Fidesz és Orbán Viktor személyében. A pártelnök asszony szemüvegén keresztül Vona Gábor abból a polgári körből bújt elő, amelynek Orbán Viktor is tagja volt valaha. És ennek, ugye, „üzenete” van. Mint annak is, hogy a Fidesz állítólag 200 helyen működik együtt a Jobbikkal önkormányzati szinten. Ez utóbbi felhánytorgatása nagy butaság, mert a jó ügy érdekében miért ne működne együtt két legális párt, ha abból a településnek haszna van.
A szocialisták észjárása követhetetlenül bornírt. Persze hazudni is muszáj. Lendvai színpadiasan azon rémüldözött, hogy a Jobbik a Fidesz szavazóiból „hasított” magának. Gusztustalan metafora, látni Vonát a hentesbárddal, amint hasítja a Fidesz hasa aljáról a szalonnát. Az igazság pedig ott van a királyi tévécsatorna egyik táblázatán: a Jobbik minden olyan megyében, ahol egyes, cigányok által elkövetett bűncselekmények országos visszhangot kaptak, megelőzte az MSZP-t. Azaz a Jobbik az MSZP-t hasította meg. És itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy miért? Miért a Jobbik? Annyi hablatyot, blablát, blődlit, amennyit máris összehordtak ez ügyben, tanítani kellene a politológusiskolán. A Jobbik egy rendkívül radikálisra hangszerelt nemzeti párt, amely nyíltan vállalta azoknak a problémáknak a képviseletét, amelyeket évek óta vagy a szőnyeg alá seper a nagypolitika (leginkább a kormányelit), vagy, engedve az SZDSZ-zsarolásnak, folyamatosan elhazudja, letagadja, sőt az ellenkezőjét hirdeti a valós helyzetnek. Mától nem lehet letagadni, hogy a cigányoknak egy kriminalizált rétege rettegésben tartja a magyar lakosságot: gyilkol, rabol és kegyetlenkedik. A Szabad Demokraták Szövetsége és néhány Mohácsi Viktória jóvoltából évek óta telehazudják a magyar és a világsajtót ennek az ellenkezőjével, holott a mindennapos tapasztalatok alapján nyilvánvaló, hogy nem igazak az állítások.
Nem lehet letagadni, hogy a vidék haldoklik, hogy lassan, de biztosan minden levegőjétől, az iskolától a vasútig megfosztották a magyar parasztot, súlyosbítva állandó lopásokkal és fosztogatásokkal. Utóbbi jelenség olyan méreteket ölt, hogy egyes helyeken már nem tartanak állatot, és parlagon hagyják a földeket. Minek? Mindent ellopnak tőlük, és a tolvajok a szemükbe röhögnek, ha meg nem késelik őket. Ezt ismerte fel a Jobbik, és ezért a bizalom a Magyar Gárda iránt. Nem azért, mert a magyar vért akarna látni, hanem mert saját magántulajdonát és testi épségét az állam nem védi meg. A többségi társadalom azt érzékeli, hogy a magyar föld kiárusítása az ország szuverenitását is veszélyezteti, és hogy az emberek alapvető panaszait a nagypolitika évek óta nem hallgatja meg.
Hogy a Jobbiktól félnek, az tapintható. Lendvai Ildikó és Dávid Ibolya beszédeikben majdnem kizárólag a Jobbik előretörésén hüledeztek, siránkoztak, mindenféle rettegésüknek hangot adva innen figyelmeztetik Európát. Arról mélyen hallgattak, hogy pártjuknak mi a szerepe ebben a folyamatban. Az egyik kormányzópártként hét éve a választók ellenében kormányoz, minden tettével és cselekedetével messzebb sodorva az országot a kilábalástól, a másik – hajdan ellenzéki – párt elnöke pedig akár az MDF végső lepusztítása árán is ragaszkodik a hatalmához. Most nagyon csodálkoznak, hogy itt a Jobbik. Ennél jobban már csak az SZDSZ csodálkozott azon, hogy kiesett az Európai Parlamentből. Bár az általános vélemény az, hogy akkor örülnének igazán a választók, ha a következő országgyűlési választáson már a nyomukat is elfújná a szél. Ha volt párt Magyarországon, amely az általános ellenszenvet, más néven a mélységes utálatot kihozta az emberekből, az a szabad demokratáké volt. Köpönyegforgatásban kitűnőek, ahogy mély kommunistaellenességből átbukfencezve az utódpárt elkötelezett partnerei lettek, úgy, hogy évekig sikeresen zsarolták az MSZP-t, ezt a hozzájuk képest óriási politikai cápát. Már ettől sem lettek szeretnivalók, de a szabadság- és emberjogi álláspontjuk, amelybe nem fért bele a többségi magyar társadalom, tette őket igazán gyűlöltté.
A szabad demokraták sértő, lenéző, lekicsinylő és gúnyos üzenetei a magyar nemzet tradícióival, kultúrájával, múltjával és nemzeti jellegével kapcsolatosan szintén nem növelték a rokonszenvet. Az örökös nácizás, antiszemitázás, rasszistázás, a bűntudatkeltés elviselhetetlenné tette a jelenlétüket. A kettős játék, amit kormányon belül vagy kívül eljátszottak, a pofátlan merészség, hogy nekik minden megengedett, úgy tűnik, véget ért. Sokat köszönhet nekik a Jobbik. Ha nem nyomják tele az országot az Árpád-sávos magyarok megutáltatásával, talán nem buknak ekkorát. Ami viszont örvendetes tény, a Lehet Más a Politika térnyerése. Az olyan emblematikus személy és szervezet, mint Schiffer András, illetve a TASZ, garanciának tűnik arra nézvést, hogy könnyedén képesek átvenni a leszerepelt és kifújt szabad demokraták helyét. Liberálisok ők is, ám a hisztérikus elfogultság és a permanens magyargyűlölet felhangjai nélkül. Ha sikerül megerősödniük, amire minden esélyük megvan, Magyarország nem marad liberális párt nélkül.
A parlamentben a Fideszen kívül senkinek sem jutott eszébe a választások eredményére tekintve, hogy mégiscsak előre hozott választásokban kéne gondolkodni. Az MSZP csúnya veresége, a szabad demokraták megsemmisülése, a Jobbik berobbanása talán üzenne valamit. De nem. Akik a leghangosabban sikítoznak a szélsőjobb térnyerésén, még adnak egy évet az országgyűlési választásokig, hogy a Jobbik megizmosodjon. Talán kisebb veszélyt hordoznak, mint a Fidesz kétharmados kardja, ami a szocik feje felett suhog az elszámoltatás ígéretével. Nehezen hihető, hogy Európa a kardjába dől a Jobbik miatt, mert a baloldal mindenhol csúnyán leszerepelt. Az azonban tény, hogy a Jobbik nyíltan vállalja az utcai politizálást, ha úgy hozza a helyzet. Na ettől félnek a szocialisták, mert ezt már nem lehet a Fideszre és Orbánra kenni.