Sárga tengeralattjárók

Vészesen fogy az az idő, amíg esély lehet az Air France-gép két fekete dobozának megtalálására. A repülés műszaki adatait, illetve a pilóták beszélgetését rögzítő szerkezetek a katasztrófát követő harminc napig képesek jeleket sugározni, amelyek segítik megtalálásukat. A sugárzás befejeződését követően, mához mintegy tíz napra gyakorlatilag lehetetlen lesz megtalálni a fekete dobozokat a négy–öt ezer méter mély óceánban.
A fekete dobozok által rögzített adatok nélkülözhetetlenek a 228 ember, közöttük öt magyar életét kioltó baleset okainak megállapításában, ezért számos ország mentőalakulatai mellett körülbelül négyszáz francia szakember is a térségben tartózkodik. A francia haditengerészet Emeraud (Smaragd) nevű atommeghajtású tengeralattjárója, amely tíz nappal a repülőgép lezuhanása után ért a helyszínre, különösen érzékeny szonárt (hangradart) működtet, amely akár 6100 méteres mélységig is hatékony lehet. Naponta körülbelül húsz tengeri mérföld oldalhosszúságú, négyzet alakú területet (mintegy 1300 négyzetkilométert) képes átvizsgálni. A fekete dobozok jelzéseinek abbamaradásáig rendelkezésre álló napokban összesen 26 ezer négyzet-kilométernyi tengerfeneket pásztázhat át, idézi Christophe Prazuck francia katonai szóvivőt az ABC News.
Az Emeraud – ha szerencsével jár – csak a fekete dobozok helyzetét tudja meghatározni, de nem tudja a felszínre hozni őket. Ebből a célból érkezett a térségbe a tenger kiaknázásának lehetőségeit kutató francia Ifremer intézet Pourquoi Pas? (Miért ne?) elnevezésű hajója, rakterében két mini-tengeralattjáróval, az ember vezette Nautile-lal (Nautilus) és a távirányítású Victor–6000 robottal. A hajó különlegesen érzékeny mikrofont is vitt magával, amelyet a tengerfenék fölött ötszáz méterre lógatnak be a vízbe, hátha sikerül felfedeznie a fekete dobozok jeleit. A Nautile-t – amely az Ifremer büszkeségtől dagadó leírása szerint hatezer méteres mélységig merülhet, így a világóceánok aljzatának 97 százaléka kutatható a segítségével – már számos tengerbe zuhant repülőgép roncsainak felszínre hozásához használták. 1984-ben bocsátották tengerre, és azóta több mint ezerötszáz sikeres merülést hajtottak végre vele. Ott volt a Titanic roncsainak felfedezésénél is.
A nyolc méter hosszú, titánötvözetből készült, feltűnő sárgára festett mini-tengeralattjáró, amelynek 2,1 méter átmérőjű kabinjában akár három utas is szoronghat, kamerákkal és 360 fokos látószögű szonárral van felszerelve, írja a Scientific American. A hangradar kétszáz méteres távolságból képes érzékelni a tárgyakat, a benne ülők pedig néhány kör alakú, tizenkét centiméter átmérőjű kajütablakon kitekinthetnek a tengeralattjáróból. Négyezer méterre azonban már nem hatol le a napfény, így csak a Nautile reflektorai által megvilágított területet és esetleg a biolumineszcens (biológiai úton fényt kibocsátó) állatokat lehet látni. Ha megtalálják a fekete dobozokat – amelyek a jobb láthatóság elősegítésére narancssárgák, és fényvisszaverő csíkok is vannak rajtuk –, akkor a tengeralattjáró két robotkarjával kiemelhetik őket.
A Nautile kiváló képességei ellenére az Associated Pressnek nyilatkozó Paul-Louis Arslanian, a francia baleseteket kivizsgáló hivatal vezetője nem bizakodik a fekete dobozok megtalálását illetően. A keresést nehezíti, hogy eltérő a különböző hőmérsékletű vízrétegek sókoncentrációja, ami torzíthatja a rádiójeleket. Tizenegy évvel ezelőtt, újév napján egy indonéziai Boeing–737-es zuhant a tengerbe százkét emberrel a fedélzetén. A fekete dobozok jeleit három héttel később fedezte fel az amerikai haditengerészet egyik kutatóhajója kétezer méter mélyen, de újabb nyolc hónapnak kellett eltelnie, mire sikerült felhozni a szerkezeteket a mélyből. Ez az eset azt mutatja, hogy a fekete dobozok akkor is felszínre hozhatók, ha csak a jeleiket sikerül lokalizálni adásuk megszűnte előtt.
Bár a Nautile-t és társait általában mini-tengeralattjárónak hívják, bizonyos feladatokra még ezek is nagyok, lomhák és drágák. (Előnyük viszont, hogy ember utazik bennük, és ma még egyetlen automata szenzor vagy robotpilóta sem veheti fel a versenyt az ember képességeivel.) Helyettesítésükre vetik be a szakemberek a távirányítású robot-tengeralattjárókat, például a katasztrófa helyszínére szállított Victor–6000-est. Ezek akár hónapokig is pásztázhatják a tenger fenekét, miközben energia-utánpótlást és utasításokat egy kutatóhajóról leengedett vezetéken keresztül kapnak. Az ugyancsak sárga színű, három méter hosszú, négy tonnát nyomó Victort a Nautile-lal szinte megegyező eszközökkel szerelték föl. Hatezer méteres mélységbe tud merülni és ott 1,5 csomós (óránkénti 2,8 kilométeres) sebességgel haladni. Összesen nyolc kamera képét közvetíti a hajón tartózkodó kezelőknek, reflektorai öt kilowatt teljesítményűek.
Bár a mini-tengeralattjárók és a távvezérelt robotok napjaink legfejlettebb mélytenger-kutató eszközei, egyes szakemberek várakozásai szerint rövidesen átveszik a helyüket az önállóan döntést hozni képes robotok, amelyek egyesítik a jelenleg használt két eszköz előnyeit. Segítségükkel fedezhetjük fel a tengerfenék még ismeretlen 95 százalékát. Ma ugyanis kevésbé ismerjük a több kilométer vastag víztakaróval borított földi tájakat, mint a Mars felszínét.