Shaq nélkül is megy

Bill Plaschke, a Los Angeles Times szakírója megérezte: a rutinos kolléga még a vasárnapi Orlando Magic–Los Angeles Lakers-mérkőzés – az NBA-döntő ötödik összecsapása – előtt azt találta írni, hogy nem megy vissza a sorozat az „Angyalok Városába”. És valóban, már csak a csapat megy vissza, az obligát győzelmi parádéra, csomagjában a klub tizenötödik Larry O’Brien trófeájával, a világ legnívósabb kosárlabda-bajnoksága győztesének járó aranyozott ezüstkupával.

Ch. Gáll András
2009. 06. 25. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Vasárnap este az orlandói Amway Arenában – 17 519 néző előtt – a Lakers 99-86-ra legyőzte a Magic csapatát, ezzel 4-1-re megnyerte a sorozatot. Az ünneplés 8 perc 19 másodperccel a lefújás előtt megkezdődött, amikor Kobe Bryant hárompontosa után 83-67 lett az állás, és Stan Van Gundy, a hazaiak edzője kínjában időt kért. Kobe ekkor mosolyodott el először az idei rájátszás során – addig szigorú, kérlelhetetlen „meccsarcát” viselte, a külsőségekben is azt sugározva, mennyire csak a győzelemre összpontosít –, bele is harapott az öklébe, mintha nem hinné el, hogy már lényegében övé a siker.
Amire olyannyira vágyott, jóllehet, a mostani már a negyedik bajnoki aranygyűrű, amit az ujjára húzhat.
Igen, de hét év után az első és az első Shaquille O’Neal nélkül! Plusz most először választották meg a döntő legjobbjának, az MVP-nek – azok után, hogy az All Star-mérkőzésekről már három ilyen serlege van, s tavaly végre az alapszakasz legjobbjának kijáró Maurice Podoloff-díjat is elvihette. (Kobe az utolsó meccsen 30 pontot, 6 lepattanót, 5 gólpasszt és 4 blokkot jegyzett, a döntő öt mérkőzésén 32,4 pont volt az átlaga, s az MVP-trófeát a tizenegyszeres bajnok Celtics-legendától, Bill Russelltől vette át, attól a kosarastól, akiről éppen most nevezték el a díjat…)
De hol van mindez Phil Jackson jubileumától? Minden idők legjobb kosárlabdaedzőjének most már mind a tíz ujjára jut egy aranygyűrű, a mindenre gondoló Lakers-organizáció már az eredményhirdetésnél meglepte őt egy sárga, hatalmas római tízessel díszített sapkával: a Chicago Bullsszal 1991 és 1993, illetve 1996 és 1998 között begyűjtött hat elsőség után a Lakersszel 2000, 2001 és 2002 után most negyedszer lett bajnok. Ezzel megelőzte a legendás néhai Arnold „Red” Auerbachot, a Boston Celtics edzőjét, majd elnökét, akivel mostanáig holtversenyben állt a trénerek örökranglistája élén kilenc elsőséggel. De a legmeghökkentőbb adat, hogy a legutóbbi tizenkilenc bajnokságnak több mint a felét, tízet a Jackson vezérelte gárda nyerte meg!
A Lakers tizenötödik bajnoki címe – amelyből az első öt még 1948 és 1954 között született, amikor Minneapolisban volt a franchise – komoly veszélyt jelent a ranglista élén tizenhét elsőséggel álló Boston Celticsnek. Vegyük csak a számmisztikát! Jackson eddig mindig hármasával nyerte a bajnokságokat. Ha negyedszer is triplázni tud a karikalábú, csipőprotézises, viszont kivételesen intelligens, filozofikus mélységekben gondolkozó mágus, akkor a Lakers befogja a Celticset.
Erre megvan minden esély. Először is, Jackson szerződése még egy évig él, és bár a mester már 64 éves, tizenkétmillió dollárt nem szokott csak úgy kidobni az ablakon az ember. (Ennyi a gázsija a 2009–2010-es szezonra.) Nem beszélve arról, hogy Kobe Bryant első felindulásában kijelentette: előre a tizenhatodik, majd a tizenhetedik címért, hiszen „Phil még soha nem érezte magát ilyen jól.”
Hát még Kobe! Ugye, megvan a negyedik, s most már kézzelfogható közelségbe került a nagy előd, a mindig is példaképnek tekintett, s sok mindenben hasonló zsánerű – ugyancsak 198 centis, ugyanazon a poszton szerepelt – Michael Jordan. Akinek – hogy még kísértetiesebb legyen a párhuzam – szintén Phil Jackson volt az edzője.
A Lakersben még „benne van” jó pár aranygyűrű. Kobe még csak 30 éves – Jordan 35 évesen is bajnokságot nyert 1998-ban a Chicagóval –, a kulcsemberek közül a katalán Pau Gasol huszonnyolc, Lamar Odom huszonkilenc, Trevor Ariza huszonhárom, Andrew Bynum csupán huszonegy, egyedül a Bryanthez hasonlóan négyszeres bajnok, a kapitánnyal egyszerre – 1996-ban – draftolt Derek Fisher számít idősebbnek a maga 34 évével.
Fisher csodálatos ember. Nem egy szupersztár – 1996-ban csak huszonnegyedikként kelt el a játékosbörzén –, viszont csupa szív játékos. 2007 július 19-én szerződött vissza a Lakershez a Utah Jazztől, annak ellenére, hogy a hároméves – tehát jövő nyáron lejáró – kontraktus összesen nyolcmillió dollárral kevesebbet hozott a konyhára, mintha a „mormonoknál” maradt volna. Őt azonban a szíve visszahúzta anyaegyesületéhez. És a klub jól járt a kopasz öreggel. Az Orlando elleni negyedik meccs hajrájában, 4,6 másodperccel a rendes játékidő vége előtt az ő triplájával harcolta ki a hosszabbítást a Lakers, amit aztán ugyancsak Fisher hármasával sikerült megnyernie!
Persze az igazi hős mégiscsak Bryant, aki feleségével, a félig mexikói, félig ír származású Vanessával, karján két lányával, a hatéves Natalia Diamantéval és a hároméves Gianna Maria-Onoréval ünnepelt a parketten, s vette át – persze miután letette a lányokat… – David J. Stern ligaigazgatótól a Larry O’Brien-serleget és az MVP-titulust.
Kobe többször is kijelentette, hogy világéletében egy klubban akar játszani. Jelenleg futószerződéséből még két év van hátra, öszszesen 47,8 millió dollár értékben, ám Jerry Buss tulajdonos már letette elé a nyártól induló, öt évre szóló, 135 millió dolláros (évi 27 millió) ajánlatot.
Őrült summa, de – a jelek szerint – nem kidobott pénz…

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.