Meglepő módon már az ókorban is ismertek voltak a fényképezés alapvető optikai törvényszerűségei. A Krisztus előtti IV–V. század fordulóján élt kínai matematikus-filozófus, Mo Ti írta le először a camera obscura működési elvét. Arisztotelész is vizsgálta a jelenséget, amikor egy részleges napfogyatkozás alkalmával a szita lyukain keresztül fordítva vetült egy felületre a félig elsötétült nap félhold alakú képe.
Az első camera obscurát Ibn al-Haitham (Alhazen) Kairóban alkotó mohamedán tudós építette 1000 körül, aki fő művében, Az optika könyvében feltárta a fény természetének számos jellegzetességét, olvasható a Wikipédián. Felismerte, hogy a fény egyenes vonalban terjed, és sebessége van, nem azonnal jut el a távoli pontokba. A camera obscura kifejezést először Johannes Kepler csillagász használta 1604-ben.
A camera obscura (az elnevezés magyarul sötétkamrát jelent) igen egyszerű szerkezet. Ha egy teljesen elsötétített doboz falán kis lyukat vágunk, máris elkészítettük a saját „cameránkat”. A kívülről érkező fény az apró lyukon keresztül bejut a doboz belsejébe, és a lyukkal szemközti falra vetül a külvilág fordított, színes képe. Minél kisebb a lyuk, annál élesebb lesz a kép. Minthogy a fény csak egyenes vonalban terjed, a vetített kép oldalai, illetve teteje és alja felcserélődnek. A jelenség szinte bármilyen méretű sötétkamrával működik. A miniatürizálásnak csak a kellően kicsi lyuk kialakítása szabhat határt.
Hatalmas, akár egész termet elfoglaló camera obscurákat a világ számos városában, Edinburghban, Fokvárosban, San Franciscóban építettek (átfogó listát találhatnak olvasóink a http://tinyurl.com/lvejpu címen elérhető angol nyelvű honlapon). Az Index beszámolója szerint az Erzsébet híd egyik pillérének belsejében lévő hetven centiméter széles, három méter magas kamra a szerencsés véletlennek köszönhetően alakult camera obscurává. A padlóba fúrt vízelvezető nyíláson keresztül a hídon áthaladó autók képe vetül belső falára. Hazánkban talán az egri Eszterházy Károly Főiskola csillagászati múzeumában található camera obscura a leghíresebb, amelynek segítségével asztallapra vetítve figyelhetjük a városi nyüzsgés élő képét.
A sötétkamrában kialakuló fordított kép tükrök segítségével újra a valóságnak megfelelő állásúvá alakítható. Minthogy a lyuk átmérőjének csökkentésével növelhető a kép élessége, részletgazdagsága, a camera obscurát gyakran használták, ha pontos rajzot kellett készíteni egy látható jelenségről vagy tájról. Egyes művészettörténészek feltételezése szerint a XVII. századi németalföldi mesterek, például Johannes Vermeer, akik festményeiken különösen ügyeltek a legapróbb részletek pontos ábrázolására is, alkotás közben a camera képét tekintették etalonnak.
A tükröket is tartalmazó készülékektől már csak egyetlen lépés, a fényérzékeny papír használata kellett a camera obscura elvén alapuló fényképezőgép feltalálásához. Erre 1850-ig kellett várni, amikor a skót David Brewster elkészítette az első fényképet lyukkamerájával.
A digitális fényképezés és a kameratelefonok világában nem meglepő, hogy a különlegeset kereső fotósok ismét felfedezték maguknak a lyukkamerát: egy amerikai cég például 100 dollár alatti áron kínál több típust is, amely egészen másképp – de nem kevésbé őszintén – adja vissza a körülöttünk lévő világot, mint a legmodernebb fényképezőgépek bonyolult optikái.
origo.hu
Döbbenet, több mint 130 kilométer/órával ment szembe a forgalommal egy autó – videó
