Mekkora is? A Mount Everest (másképpen: Csomolungma, Qomolangma, Sagarmatha) a legmagasabb hegy a földön, a Himalája hegység része. Csúcsán halad át Kína és Nepál határvonala. Tibeti nevének (Csomolungma) jelentése: a Föld istenasszonya. 1852-ben Radhanath Sikdar indiai matematikus állapította meg először, hogy a Mount Everest a világ legmagasabb hegye. Az első mérés 1856-ban 8839 métert adott, de 8840-et jelentettek. Erre azért volt szükség, mert 8839 méter éppen 29 ezer lábnak felel meg, és azt az érzést keltette volna, hogy csak becsült adatról van szó. Az 1950-es évek indiai mérései szerint a magasság 8848 méter. Az 1998-as amerikai Everest-expedíció egy műholdvevős GPS-egységet helyezett el a legmagasabb sziklára. E berendezés segítségével 8850 méter magasságot mértek. 2005-ben a Kínai Állami Földmérő és Térképező Iroda expedíciót indított a hegy magasságának megmérésére. 2005. május 22-én érték el a hegy csúcsát. 2005. október 9-én hozták nyilvánosságra eredményüket, amely szerint a Mount Everest magassága 8844,43 méter (± 0,21 méter). Az intézet szerint ez volt az eddigi legpontosabb mérés. Számításaik során csak a sziklákat vették figyelembe, a rajtuk lévő több méter havat és jeget nem.
Már a munkás hétköznapokat éli Budapesten, ahol egy világszínvonalú svéd fitneszhálózat vezetője. Diszkréten elegáns, de a nyakában lóg egy sárga zsineg. Mit jelképez?
– Mielőtt fölfelé indulunk a csúcsra, egy kis faluban élő láma megszentel, megáld bennünket, s ezt a kötelet köti a nyakunkba. Már egy hete itthon vagyok, de jó érzés magamon tartani. Sokat jelent nekem.
– A kaukázusi Elbruszt huszonkét éves korában mászta meg. Senki sem mondta a családban: kislányom, máshol lenne a helyed?
– Hatéves korom óta tornászom, versenyszerűen atletizáltam, majd Nyíregyházáról a fővárosba költözve elvégeztem a Testnevelési Egyetemet. Időközben egy társaságban sziklamászókkal találkoztam, s kedvet kaptam ehhez a sporthoz. A Zempléni-hegységben kezdtem, majd az Alacsony- és a Magas-Tátrában folytattam, aztán feljutottam az 5600 méter magas Elbruszra. Nagyon tetszett ez a világ. Bár hozzászoktattam környezetemet a magas hegyek iránti vonzalmamhoz, többen is féltenek, főleg édesanyám mind a mai napig.
– Kétezerben Dél-Amerikában a 6962 méteres Aconcaguát mászta meg, 2001-ben a Csomolungmán 7800 méterig jutott, s azóta háromszor ért nyolcezer méter fölé a Himalájában, s most, negyedjére a föld legmagasabb pontjára, az Everest csúcsára. Mivel a legtöbb ember igen messze áll a magas hegyi túrázástól, avasson be minket ebbe a megszállottságot kívánó sportba.
– A magas hegyi hegymászás gátja a civilizáció távolsága, azaz a magas hegyek távol vannak az úton megközelíthető településektől. Rövid túrát tehát nem lehet tenni a hegyhez, hiszen már maga az oda-vissza út heteket vehet igénybe. A hosszabb túrákhoz viszont több felszerelés kell, sok élelem, számos kommunikációs eszköz. Öt–nyolc főnél ez a mennyiség, a hegymászó eszközöket is beleszámítva, egy tonna is lehet. A túrázással vagy az alacsonyabb magasságban történő hegymászással szemben itt már megjelennek azok az emberek is, akik csak a felszerelés mozgatása végett vannak jelen: a serpák, azaz a teherhordók. Az utóbbi években egész iparág épült a magas hegyi mászásra. Hegyi vezetők, hivatásos hegymászók, expedíciószervező társaságok jelentek meg a piacon. A jellegzetes magas hegyi mászóstílus kialakításában a távolságnál is jelentősebb hatása van a magasság okozta oxigénhiánynak. Egy átlagos fizikai állapotú ember 2000–3000 méterre érve találkozik először ennek tüneteivel, a fejfájással, bágyadtsággal, fáradékonysággal. Pedig ebben a magasságban a tengerszint oxigénmennyiségének még csak az egynegyede hiányzik. Viszont 5500 méteren már nagyon érezhető az oxigénhiány: egy levegővétellel a lenti oxigén feléhez juthat a hegymászó, 8000 méter felett pedig egy levegővétel már csak a lenti harmadát éri. Az oxigén hiánya megterheli az egész szervezetet, a szívet, az izmokat is. A magassághoz lehet azonban alkalmazkodni. Az akklimatizáció nem testedzést jelent, hanem a test hozzászoktatását az oxigénhiányos állapothoz. Ez pedig egyféleképpen megy: ha rövid időkre oxigénhiányos helyeken, azaz nagy magasságban tartózkodik az ember. Tehát a magas hegyi mászás során a hegymászók nem egyszerűen elindulnak a kitűzött csúcs felé. Rövid időkre fel kell kapaszkodniuk nagy magasságba, aztán visszamászni, majd később még magasabbra menni. Ebben a tevékenységben nagy szerepet kap az úgynevezett alaptábor, ahol a legtöbb időt töltik a hegymászók, és ahol a lehető legnagyobb kényelmet igyekeznek teremteni: van konyhasátor, szakács, orvos is. A magasabban fekvő táborokban már nincs meg ez a viszonylagos kényelem.
– Így már érthető, hogy március utolsó napján indult el Nepálba, s majdnem két hónap elteltével jutott fel a csúcsra, hogy kitűzze a magyar zászlót.
– A 2840 méter magasan fekvő Luklából április 4-én indultunk az 5300 méteren levő alaptáborba, ahová tizenegy nap alatt értünk fel. Az akklimatizáció rendkívül fontos, így amikor a későbbiek során felmentünk az egyes, kettes és hármas táborba, még 7200 méterről is visszatértünk az alaptáborba, hogy megfelelően hozzászoktassuk szervezetünket az oxigénhiányos állapothoz. Nem szabad sietni. Már ez is hosszú időszak volt, utána pedig két hetet várakoznunk kellett, mert az időjárási viszonyok nem tették lehetővé a csúcstámadást.
– A kényszerpihenő alatt mit lehet csinálni? Nyilván nem a Himalája mászásáról szóló útleírásokat lapozgatta…
– Több ilyen útleírást olvastam, de békeidőben és itthon. Nem szeretek közvetlenül az út előtt ilyen könyveket tanulmányozni vagy tragikus kimenetelű útról szóló filmeket nézni. Amikor a hegyen nagyon monoton, nagyon hosszú mászások vannak a táborok között, az ember gondolatai sokfelé elkalandoznak. És a tragikus történetek a szélsőséges körülmények között visszajöhetnek. Nem jó, ha arra gondolok, hogy pont itt ez történt ekkor és ekkor. Az egyre fentebb található táborokban az ember kis gázpalackon főz magának. A hó megolvasztása, a víz felforralása nagyon sok időt vesz igénybe. Egy zacskós-poharas kínai leves vagy száraztészta elkészítése néhány órába telik. Mivel lelassul az ember anyagcseréje, nem vagyunk éhesek, igazán megerőltető számunkra az evés is. A csúcstámadási kísérlet előtt, az utolsó, legmagasabban fekvő táborban jól át kell gondolni, hogy mi minden várhat ránk. Minden egyes ruhadarabra figyelni kell. A csúcsra indulás előtt ajánlatos vadonatúj zoknit felhúzni, mert az jobban tartja a meleget. Ne felejtsen el az ember maszkot vinni, mert megváltozhat az időjárás. Amikor javult az idő, május 17-én indultunk az alaptáborból felfelé, és 20-án este kilenc órakor vágtunk neki a csúcsnak. Éjszaka mentünk, másnap reggel hatkor pedig fent voltunk! Kitűztem a magyar zászlót, de a tomboló szélben nem valószínű, hogy sokáig ott maradt. Mintegy fél órát tartózkodtunk fent. A látvány visszaadhatatlan, de iszonyatosan hideg volt, mínusz 35 fok, és egy idő után úgy voltam vele, hogy jó itt, de minél hamarabb induljunk vissza!
– Szándékai ellenére oxigénpalackot kellett használnia a csúcs közelében, noha az Everest palack nélküli megmászása ritka. Több mint 3500 megmászásra kevesebb mint 150 palack nélküli megmászás jut, de 1986 óta a nemzetközi hegymászószövetség nem tekinti tiszta megmászásnak a palackkal végrehajtott csúcsra jutásokat, és ezeket nem is tartja számon.
– A legtöbb expedíció oxigénmaszkot és oxigéntartályt visz magával 8000 méter fölé. Az Everestet meg lehet mászni kiegészítő oxigén nélkül, de különleges felkészülést igényel, és nő a kockázat is. Alacsony oxigénszinten nehéz tisztán gondolkodni, márpedig a rossz időjárásban, alacsony hőmérsékleten és nehéz útvonalakon gyakran kell gyors, pontos döntést hozni. Úgy indultam el az útra, hogy oxigénpalack nélkül mászom meg a csúcsot. Az angolokból, németekből álló csoport részéről is ellenállást éreztem, biztonságosabbnak tartották, ha én is oxigénpalackkal mászom. Ez a hely nyolcezer-hatszáz méter fölött kritikus ebből a szempontból. Nagyon kedvező adottságok és időjárási viszonyok szükségesek ahhoz, hogy oxigénpalack nélkül sikerüljön. Természetesen az oxigénpalackos mászás nem a tengerszinti magasság körülményeit teremti, hanem az adott szintnél pár száz méterrel alacsonyabb oxigénszintet. Korábban nyolcezer méter magasság fölött sem használtam palackot, de itt nem voltak ideálisak a körülmények, ezért nem kockáztattam az életemet. Ha valaki mégis palack nélkül mássza meg, előfordulhat, hogy a visszafelé vezető úton összeesik és meghal, vagy annyira rosszul lesz, hogy le kell hozni a hegyről. Nos, a világ tetejéről lehozni valakit, ahhoz hét-nyolc ember végsőkig megfeszített ereje, együttműködése szükséges. Bizony, elgondolkodik az ember, hogy mit kockáztat. Legközelebb olyan társsal kell próbálkozni, akinek hasonló céljai vannak. Aki komolyan űzi a magas hegyi mászást, annak a szeme előtt lebeg a Mount Everest. Egyszer szeretném oxigénpalack nélkül megmászni.
– A közvetlenül a csúcs alatti zónát egyéb problémák miatt is halálzónának nevezik. Itt halt meg a legtöbb hegymászó. A megcsúszásból eredő zuhanás vagy az erős széllökések miatt bekövetkező egyensúlyvesztés a leggyakoribb. 1996. május 10-én például több hegymászót kapott el egy vihar a csúcs közelében, közülük nyolcan meghaltak. Két nappal azelőtt, hogy ön felért a csúcsra, a magyar Himalája-expedíció, amely a 8156 méter magas Manaszlut hódította meg, visszatérésekor veszítette el dr. Szabó Leventét, aki ereszkedés közben megcsúszott, majd 500 métert zuhant.
– A tragédiáról akkor értesültem, amikor lefelé jöttem a hegyről. Azon az úton, amelyen mi mentünk, van egy nagy jégfal, ám az igazi veszélyt a lavinák jelentik. Már az idén is heten veszítették életüket a hegyen, négy hegymászó és három serpa. Mivel az Everest nagy csábítás, nagyon sokan vannak a hegyen. Nehéz biztonságosan közlekedni, amikor egy ösvényen két embernek el kell mennie egymás mellett. Körülményes, sok energiát kivesz. Nem tud a saját tempójában haladni a hegymászó.
– A környezetvédők szerint sok az eldobált palack. És sajnos jó néhány hegymászó maradványai is az örök jég fogságában maradtak. 1924. június 8-án úttörőként a brit George Mallory és Andrew Irvine megkísérelte a csúcs elérését, de soha nem tértek vissza. 1999-ben a Malloryt és Irvine-t kutató expedíció megtalálta Mallory holttestét a régi kínai tábor közelében, de Irvine földi maradványainak hollétét még mindig homály fedi.
– A tragédiák nyomait, a hegymászók maradványait sokszor látjuk. Gyakorta megközelíthetetlen helyeken vannak. Ami az eldobált palackokat illeti, valóban nehezek, de csak vészhelyzetben lehet fent hagyni azokat. Ma már nagyon figyelnek a tisztaságra, de nyilván nem nyolcezer méter magasság fölött. A környék országainak óriási bevételük van az engedélyek kiadásából – például a nepáli oldalon tízezer dollár egy mászási engedély –, a csúcs környékének tisztítására is áldozni fognak.
– Állítólag a jövő évtől 200 újabb hat- és hétezer méter közötti csúcsra lehet eljutni a Himalájában. Az indiai hatóságok bejelentése szerint ezeken a hegyeken eddig azért tiltották a mászást, mert biztonsági szempontból érzékeny területen fekszenek. A kétszáz csúcs egyik része a pakisztáni, a másik része pedig a tibeti határterületen található. India évtizedek óta háborúzik Pakisztánnal, a frontzónában nem hiányzott a hadseregnek egy hegymászó expedíció, de most fontossá váltak az üzleti érdekek.
– Biztosan lesz érdeklődés, s ezek nagy felkészülést igénylő meredek utak. Én is ott leszek.
– De hát most jött haza! Alig egy hete van itthon. Talán egy ideig jobban értékeli, mint mások, hogy kinyitja a csapot, és víz folyik belőle.
– Valóban rácsodálkozom, hogy milyen jó puha ágyban párnán aludni vagy fürdőkádban megfürödni. Ilyenkor hétköznapi dolgozó ember vagyok, a magyarországi fitneszhálózat ügyeit irányítom. Korábban Belgiumban, Jordániában, Máltán végeztem ilyen feladatokat. De alig várom a hét végét. Az alapozásom a rendszeres futásokkal kezdődik, a Hármashatár-hegyen három-négy órát futok szinte egyfolytában hegyre fel és hegyről lefelé, majd a Tátrában és az osztrák Alpokban túrázom. Szívem szerint minden évben elmennék egy expedícióval a magas hegyekbe, de ennek anyagi korlátai vannak.
