A kolonializmus áldozata beépült a művészetbe

Egy madár esetében irtózatos pech, ha nem tud repülni. A dodó pedig így járt, ki is halt szegény időnap előtt. Azért nyilván nem adta olcsón az életét, ami egy egy méter magas, huszonöt kilós, nagy fejű, hatalmas csőrű talajlakó esetében az elvárható minimum. A dodó, mint oly sokan mások, a kolonializmus áldozata.
Békésen csipegetett és kapirgált Mauritius őserdeiben, mígnem 1638-ban holland telepesek érkeztek a szigetre, akik természetesen meg is kóstolták a jószágot. Vesztét mégsem az íze okozta (korabeli beszámolók szerint zsíros volt és rágós), hanem a szokásos forgatókönyv. A behurcolt tájidegen háziállatok és az elmaradhatatlan patkányok kifosztották a földre rakott fészkeket, megették a tojásokat, a haladás szerelmesei pedig kinyuvasztották az őserdőket, hogy ültetvényes gazdálkodást folytathassanak.
A dodó hamarosan felkeltette a művelt európai közönség figyelmét is, amely szintén a szokásos módon mutatta ki érdeklődését. Vagy vásári látványosságként mutatta be a madarat, közvetlenül a szakállas nő és a kétfejű törpe mellett, vagy egyszerűen kitömték őket, hogy ne ugráljanak összevissza. A dodó tehát néhány év alatt kihalt, majd beépült a művészetek történetébe. 1865-ben váratlanul megjelent Lewis Carroll Alice Csodaországban című meséjében, de a képzőművészetben még hamarabb felbukkant. Létezik például egy nagyjából háromszázötven éves rajz, ismeretlen holland festő műve, ez kerül hamarosan kalapács alá a Christie’s árverésén. A huszonötször húsz centiméteres, keret nélküli, eddig soha ki nem állított képen a Dronte felirat olvasható, ez volt a dodó tizenhetedik századi holland elnevezése, ami aztán átment a németbe, az olaszba és a franciába is.
Julian Hume, a londoni Természettudományi Múzeum dodószakértője szerint az ábrázolás rendkívül érdekes, bár egy kicsit szokatlan. A dodót ugyanis többnyire oldalról láttatták a művészek, míg az ismeretlen mester háromdimenziós képet alkotott. Meggyőződése szerint a mű előzménye Roeland Savery szintén holland festő munkája, amelyen a szárnyas egy szikla mellett ácsorog. Egy másik kiváló dodószakértő, Anthony Cheke ugyanakkor úgy véli, a közönséget ma is lázba hozza a dodógalamb és így lesz ez a július 9-i árverésen is. Az aukciósház arra számít, hogy a kép nagyjából hatezer font sterlingért, azaz csaknem kétmillió forintért kerül majd a boldog új tulajdonoshoz.
Közben kiderült az is, hogy az egyik legősibb főemlős, „az ember ágának unokatestvére”, a falakó életmódot folytató Ignacius graybullianus az orrával látott. Hogy lefestette-e valaki, jelenleg nem tudjuk.