A rakétavédelemtől függhet az egyezség

Kevesebb mint öt hónapja van az Egyesült Államoknak és Oroszországnak, hogy megegyezzenek a stratégiai nukleáris fegyverek csökkentéséről, mert az érvényes Start–1 szerződés az év végén lejár. Míg Moszkva az amerikai rakétavédelem közép-európai telepítésének kérdéséhez kötné a megállapodást, addig Washington hallani sem akar a két téma összekapcsolásáról.

Közvetlenül megszűnése előtt, 1991-ben kötötte a hidegháborúban győztes riválisával a Start–1 szerződést a Szovjetunió. Ez oldalanként hatezer robbanófejet és 1600 célba juttató eszközt írt elő. A 2002-ben kötött, úgynevezett moszkvai szerződés ezen is túlment és 2012-ig 1700–2200 közé csökkentette volna a stratégiai nukleáris robbanófejek számát. Jelenleg az amerikaiaknak 5576 fejrészük és 1198 hordozójuk van, míg az oroszoknak 814 hordozóeszközük és 3909 fejrészük. Mindkét fél hangsúlyozza hajlandóságát a további csökkentésre.
Még mielőtt azonban májusban Moszkvában sor került volna az első tárgyalási fordulóra, nyilvánvalóvá vált, hogy egyelőre feloldhatatlannak tűnő ellentét feszül a tárgyaló felek között, mégpedig az Egyesült Államok által Közép-Európába tervezett rakétavédelmi komponensek (radar Csehországba és ellenrakéták Lengyelországba) kérdése. Moszkva azt akarja, hogy az új megállapodás ezt is tartalmazza: értelemszerűen vagy a telepítés tilalmát, vagy olyan együttműködést, amely Oroszországnak is elfogadható, például közös rakétavédelmi rendszer kidolgozását. Bár az Obama-adminisztráció elsősorban technikai okokra hivatkozva késlelteti a telepítést, hivatalosan nem mondott le róla: amerikai védelmi és politikai körökben nyilvánvaló, hogy a kétoldalú megállapodások által nem kötött kisebb, új atomhatalmak (jelesül Észak-Korea és Irán) jövőbeni fegyverei ellen szükség lesz korlátozott védelemre.
A Genfben folyamatban lévő harmadik orosz–amerikai tárgyalási forduló lesz az utolsó Obama és Medvegyev július 6-án kezdődő moszkvai csúcstalálkozója előtt, ám szakértők addig valószínűtlennek tartják az áttörést.