Adózni muszáj, élni nem

Okos, szeretetre méltó állat az elefánt. Mégis elefántnak nevezik azt, aki nem veszi észre magát, ha feleslegessé válik. Ő az, aki megtorpedózza a randevúkat, s rátelepszik mindenre, ami kibontakozással kecsegtet. Ilyen végtelenül idegesítő elefánt az MSZP. Megakadályozna mindent, ami végre jó irányú változást hozhatna a nemzet előmenetelében. Szőnyegbombázás-szerűen szórják agyszörnyszüleményeiket a lakosságra. Vagyon-, tulajdon- és ingatlanadót vetnének ki mindenfajta törvényes és megbízható felmérés, kataszter nélkül. Egy méretes, de rozzant sufni négyzetméterenként ugyanannyit adózna, mint a szomszéd kacsalábon forgó kastélya. Már várjuk, mikor kell ingóadót fizetni a babakocsik után.
B. Gordonék, O. Péterék már nem handabandáznak széles taglejtésekkel, néha fisztulásba hajló hangon, mint a nagy előd, Gy. Ferenc. Ők szerényen, nagyobb csinnadratta nélkül helyezik el a taposóaknákat a közéletben. Valójában már minden és mindenki többszörösen adózik. Illenek rájuk Csokonai Zsugori uramjának törekvései: a levegőt is árendába adnák. Várjuk, mikor jelenti be a kormányfő és O. Péter, hogy az adók adóját is be akarják vezetni. Hogy valami nagyobb ajándékkal kedveskedjenek a Nemzetközi Valutaalapnak. A kiszivárgott hírek szerint parázs vita volt a cipőviselési járulékról a kabinetben. Aztán rájöttek, az IMF-nek édes mindegy, mitől érzi magát a lakosság rosszul a bőrében. A lényeg, hogy az elvonások a kellő szintet elérjék, a nép jó sovány, a legelője jó kövér, s használjon a megöntözés, a pártos honfivér.
A fő ok, amiért gondnokságra szorul a kormány, nem anyagi, hanem szellemi természetű. Erkölcsi alapállásuk hiánya ugyanis kétségtelenül oka a lezüllésnek, ám a képességek roggyantsága ennél kiáltóbb. Az egy dolog, hogy Simor András arra hivatkozik: azért nem találhatnak kivetnivalót a ciprusi off- vagy onshore-cégeiben, mert azokat még kinevezése és a két ország EU-csatlakozása előtt alapította. Mint aki azzal védekezik: jóval régebben elkezdte a síbolást, mint amiért most kérdőre vonják. Ugyanígy azzal az okfejtésével is meghökkentette a gazdasági bizottságot, midőn azt fejtegette: az alacsony jegybanki alapkamat recessziót okozott volna. Ez utóbbi hallatán sokan dörzsölték a fülüket, jól hallották-e. Hiszen eddig úgy tudtuk: ha a kamat magas, az visszafogja a gazdaságot, és arra ösztönöz, hogy inkább bankban tartsuk a pénzt. Ergo: a recessziót éppen a magas alapkamat táplálja. Simorral tehát nem az a fő gond, hogy amorális, hanem az, hogy leveri még az alacsonyra tett lécet is. Az viszont már baj, hogy az utódpártiak rajta keresztül akarják eljátszani: irgum-burgum, most aztán megelégelték a gazdagok offshore-ozásait, távozzon a beste lélek. Simor kegyesen mondjon le magától, s ezáltal ne kerüljön sor semmilyen vagyonnyilatkozati eljárásra. Ha ugyanis lenne ilyesmi, precedens teremtődne, s a repülő nehéz kő ki tudja, hol állna meg. B. Gordontól O. Péterig mindenki terítékre kerülne.
Folytathatjuk a szellemi szegénylegénységi sort az enigmát, azaz a rejtvényt és az emblémát összekeverő kormányszóvivővel, az ártatlanság vélelme kifejezést még hírből sem ismerő kormányszóvivő nővel. Citálhatjuk a szövegeit iskolásan felmondó, betanítottan gesztikuláló Bajnai Gordont. Ő – á, nem is pártpolitizálva! – a tutit és a frankót tudó politikusokat cikizte, ahogy mondta: a Cippolákat. Ami persze érdekes fénytörésben láttatja B. Gordon humánműveltségét. Thomas Mann Mario és a varázslójának negatív főszereplője Cipolla, akit köztudottan „Csipollának” kell ejteni. No persze, aki az ország szekerét akarja rendbe tenni (sic!), mint a szoci-pártfüggetlen Gordon, az minden mondatához nem hívhat se biztonsági, se nyelvőrt.
Az élet megoldja majd a műveltségi gondokat, ha eltörlik Magyar Bálint őrült ötletére az iskolákban az osztályzatokat, tantárgyakat, és lefokozzák a gimnáziumokat. Még, még, még, ennyi nem elég! Miért csak tizennégy éves korig kell megszüntetni az ilyen burzsoá csökevényeket? Egyszer az életben lehetnének még bátrabbak a múlt eltörlésében a kulturális forradalmár libik és a szocik. Söpörjék el egészen az érettségiig a tantárgyakat, így már érett fővel sajátíthatnák el a betűvetés csínját-bínját a szuperérett nebulók. A merész projekt szerint csak az egyetemi padokban lehetne kitenni annak a pszichés sokknak a gyermeket, hogy engedik érvényesülni az osztálytársadalmak farkastörvényeit. Ekkor szabadna óvatosan megismertetni őket olyan stúdiumokkal, mint az írás-olvasás vagy a számtan. Így aztán garantáltan megszűnik az a reakciós, felforgató, rendszerellenes állapot, hogy az országban túl sokan kotnyeleskednek bele a kormányzati kompetenciába tartozó kérdésekbe. Nem fognak fennakadni olyasmin a túlképzett emberek, mint hogy alkotmányellenes, ha az állam által már többször megadóztatott jövedelmeket, de a szociális juttatásokat is újabb sarccal terhelik. Talán ezt a jövőbemutató modern koncepciót sejtette meg az az In-Kal Security-s őr, aki nem engedte be a nemzeti ünnepen a kisgyermekes családot, mivel a csecsemő cumisüvegét különösen veszélyes tárgynak ítélte, amely a közrend megzavarására alkalmas lehetett. Ő már tudta: már aprógyermek korban muszáj kezdeni a regulázást, az adózás, a költségvetés tiszteletére is egészen korán rá kell nevelni az alattvalókat. S lám, nemhiába érezte meg az új szeleket a régi helyekről ama – rendőrök helyett alkotmányellenesen rendszeresített – in-kalos.
Hisz a kormányzati progresszió megmutatja oroszlánkörmeit a gyermekéheztetés, bocsánat: -étkeztetés ésszerűsítése terén is. Megvonják O. Péterék a rászoruló gyerekek étkezési hozzájárulását, ami logikus, hiszen a szocialista mondás szerint aki nem dolgozik, ne is egyék. És hát, ugyebár, hol dogozik az a gyerek? Sehol. Ugyanilyen megfontolásból az iskolakezdési támogatás is megvonatik attól a sok lábatlankodó kis léhűtőtől. Majd ha ismét be lehet vezetni a gyermekmunkát, mint a boldogult dickensi Twist Olivér-es időkben, nos akkor semmi akadálya nem lesz, hogy a kis paraziták is kapjanak valami jutalomfalatot a közösből. De így? Lám, a multik jól teljesítenek, meg is van az eredménye. Van életük, mert nem henyélnek! Évente cirka ezermilliárddal jutalmazza az igazságos kormány az erőfeszítéseiket. Csakúgy mint az állami cégek sokmilliós tanácsadói szerződéseinek birtokosait. Bezzeg ők elöljárnak a jó példával. Nem úgy, mint a lusta emberek mintegy fele, aki nem dolgozik vagy nincs munkahelye – mint ahogy a Ciprusról ideiglenesen hazánkban állomásozó miniszterelnök úr oly bölcsen meg szokta jegyezni a kebelbaráti sajtó egyetértő dorombolásától kísérve. A régi rómaiak mondása szerint hajózni muszáj, élni nem. Tévedtek a klasszikusok. Az új nómenklatúra azt vallja: adózni muszáj, élni nem. Meg is született az új szoci-libi szlogen: még él a nép, most adjatok neki! Újabb adókat.