Nem lehet kizárni azt a lehetőséget se, hogy tényleg nem a pénzforrás szükségessége indokolta a hitelfelvételt, hanem csupán egy jó és támadhatatlan indokot kerestek arra, hogy miért is kell a kisgyermekes anyukák szociális juttatásait lefaragni
Mint kés a vajon – úgy ment át a válságkezelő adóátrendezésnek mondott Bajnai-féle megszorítócsomag. Úgy tűnik, nem lesz heves az idei nyár, semmilyen komolyabb társadalmi tiltakozásra nem kell számítania az IMF által rángatott marionettfigurákból álló úgynevezett kormánynak. Az ország lakossága szemlátomást belefásult a tehetetlenségbe. A bérből és fizetésből elő emberek nagy része a saját egészségét a végtelenségig kizsákmányolva küzd a fennmaradásáért, a csekkek, számlák kiegyenlítéséért. Az oszd meg és uralkodj hatalomgyakorlási technika, nem kizárt, most is beválik a magyaroknál. A harmincmillió forintnál alacsonyabb értékű lakásokban, házakban lakók közül sokan bizonyára elégedetten nyugtázzák, végre jobban kiveszik a részüket a közteherviselésből a szemét gazdagok is.
A vagyonadóhoz a nagy teljesítményű gépjárműveken kívül csak az otthonul szolgáló ingatlanokat találták meg. A cél, nyilvánvaló, nem a vagyonadó intézményének kimunkált bevezetése volt, hanem csupán az IMF-nek tett egyik vállalásuk teljesítésének kipipálása. Mert ha valóban az igazságos vagyonadó lett volna a cél, akkor az kiterjedt volna a cégbeli résztulajdonok, a drága műkincsek, felhalmozott értékpapírok, adóparadicsomokba, külföldi bakszámlákra kimenekített vagyonok, a luxusjachtok megadóztatására is, de csak a társadalmi vitákban kiforrott közmegegyezés létrejöttét követően. De itt, mifelénk ilyen normális demokráciákra jellemző macerás döntéshozatali módozatokkal nem nagyon bíbelődnek már hosszú évek óta a hatalom birtokosai. Vigyázó tekintetüket már régóta nem a népfelségre vetik, hanem a beidegződésük alapján – Moszkva után – Brüsszelre, vagy még inkább Washingtonra, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap székhelyére. Tényleg elképesztő, hogy egy valódi demokráciára vágyó, arra áldozatok árán is szakadatlanul törekvő, szabadságszerető néppel meg lehetett tenni azt, amit a magyarok ellen elkövettek 2004, Gyurcsány Ferenc hatalomra kerülése óta.
A baloldali liberális politikai hatalom hosszú évek óta folyamatosan támadja közmegegyezésen alapuló szociális és jóléti intézményrendszerünket. Miközben végletesen eladósította, ész nélküli költekezésbe verve hazánkat, hogy a kebelbarát tőke és a szellemi holdudvar falánk klienseinek érdekeit kiszolgálja. (Soha semmire nem használható tanulmányok megrendelésével, a számítógépek piacának állami támogatással való bővítésével, egy szegény ország számára fölösleges luxusnak számító digitális táblák, kakaóbiztos számítógépek beszerzésével, fölösleges völgyhíd, homokbuckák alatt átvezető alagutak, luxusbörtönök építésével, impozáns kormányzati negyed tervével stb.).
A szocialista párt 2004 óta kormányzás helyett csak a politikai hatalom megtartásához szükséges parlamenti többség biztosításáról „gondoskodott”, nem nélkülözve ehhez a megvesztegetésszámba menő lekenyerezés, a zsarolás, a politikai maffiamódszerekre emlékeztető eszközöket sem. Ha kellett, az ’56-ot tüntetésszámba menő tömeggel ünneplő ellenzékieket meg is kardlapozták, bakancsos rendőrlábakkal megrugdaltatták, gumilövedékekkel, könnygázgránátokkal kergették szét. Amikor a hazudozós, hiteltelen kormányfő már a pénzügyi multinacionális tőke világa számára is kellemetlenné vált, mert idétlenkedésével már befektetéseik megtérülésére is veszélyessé vált, egy hét alatt megszabadultak tőle.
Az, hogy utódja az ő politikáját folytatja, nyilvánvaló, de a gazdasági világválság kellős közepén a megélhetésért folytatott küzdelembe belefásult magyar nép, úgy tűnik, már a haza jövőjéért sem akarja vásárra vinni a bőrét egy évvel a törvényes választás előtt. Talán ez a mi igazi tragédiánk. Hogy tényleg igaza volt a költőnek: „a hőkölés népe” vagyunk. „Ma is itt ül lomhán, petyhüdten, / Fejét, jussát, szívét kobozzák, / S ha néhányan nem kiáltoznánk, /Azt se tudná, hogy őt pofozzák.”
Tavaly ősszel a gazdasági világválságra hivatkozva, amelynek Magyarországra gyakorolt hatását Gyurcsányék hetekig cáfolták, 25 milliárd dolláros Valutaalap–Világbank–EU készenléti hitelt zúdítottak a nyakunkra, úgymond biztonsági tartalék gyanánt. Még a kormányfő is azt szajkózta, nem is biztos, hogy szükségünk lesz rá, hogy valóban le is hívjuk, csak azt a célt szolgálja, mondta, hogy ne spekuláljanak a forint ellen. Majd kiderült, hogy bankmentő csomagnak szánják, a bankjaink meg egymás után, mint a primadonnák kérették magukat, hogy igénybe vegyék. Mind azt hajtogatta, hogy nincs rá szükségük. Majd mégis csak ráfanyalodtak néhányan a kedvező kamatozású forrásra.
Tény: a jegybanknak elég devizatartaléka volt a lejáró államkötvények kifizetésére. A valutaalap tehát lényegében még csak nem is a menekülő tőke, hanem az árfolyam-spekulációs célú befektetők számára biztosította a dollár- avagy euró- fedezetet, hogy a nagy iramban gyengülő forintot valutára váltva háborítatlanul gazdagodjanak a mi kontónkra. Az IMF hitelét se a munkahelyeink megőrzésére, se a gazdaságunk mozgásba lendítésére és felpörgetésére nem lehet felhasználni, csupán a külföldi pénzbefektetők, a főleg külföldi tulajdonú bankszektor biztonságos működésének megóvására költhetjük. A brutális hitel és kamatai megtérülésének biztonsága érdekében viszont a költségvetési egyensúlyt a lakosságra kényszerített megszorítócsomagok segítségével garantálja a kormány. És közben folyamatosan azt hazudják, hogy minderre az áldozatvállalásra – amely csökkenti a tömegek vásárlóerejét, vagyis a fogyasztást, a keresletet – a gazdasági növekedés beindításához van szükség.
Az már csak hab a tortán, hogy a tavaly novemberben Veres János pénzügyminiszter és Simor András jegybankelnök által aláírt hitelszerződés szerint a hitel éppen a szocialista kormány regnálásának lejártáig áll rendelkezésre, a hatalmukat bástyázza alá. Cserébe a kormány olyan kötelezettségeket vállalt az Országgyűlés megkerülésével, amelyek korlátok közé szorítják, gúzsba kötik a következő választáson hatalomra jutó legitim kormányt. A banki szféra nyereséges működésének biztonságáért a baloldali kormány pénzügyminisztere – vélhetően törvénysértő, sőt talán még alkotmánysértő módon is – lemondott hazánk politikai és gazdasági szuverenitásáról. Mert ha ezt meg lehet tenni törvénysértés nélkül, akkor sokkal nagyobb bajban vagyunk, mint gondolnánk. A válságkezelő és megszorító intézkedéseket már nem is annyira annak ésszerűségével, jóságával indokolják, hanem az IMF-szerződésből fakadó kötelezettségeinkkel. Nem lehet kizárni azt a lehetőséget se, amit egyes szakértők állítanak, hogy valóban nem a pénzforrás szükségessége indokolta a hitelfelvételt, hanem csupán egy jó és támadhatatlan indokot kerestek arra, hogy miért is kell a kisgyermekes anyukák szociális juttatásait lefaragni, a nyugdíjkorhatárt kitolni, a 13. havi nyugdíjat visszavenni.
Már a Nemzetközi Valutaalap szakértői is úgy látják, hogy a hitelszerződéshez kötődő programot nem lehet Magyarországon végrehajtani. A kedden nyilvánosságra hozott jelentésükben úgy fogalmaznak, hogy „a politikai helyzet egyre kockázatosabb” a parlamenti választáshoz közeledve. A „politikai helyzet törékenységéről” beszélnek. Elképesztő. Ezek törékenynek, kockázatosnak tartanak egy demokratikus választásra készülő országot. Bezzeg azt nem érezték törékenynek, hogy egy igen csekély, törékeny támogatottságú politikai hatalom – egy népszavazással elsöprő mértékben elutasított – megszorító politikájának diktátumához, egy közutálatnak örvendő briganti társaság kormányzati hatalmára szabott törvényes idő kitöltése érdekében nyújtsanak 25 milliárdos külső támogatást.
