Az interregnum vége

Elsöprő többséggel választotta meg tegnap Baka Andrást a Legfelsőbb Bíróság (LB) elnökének az Országgyűlés. Az új főbíró a honatyák előtt letette az esküt: megfogadta, hogy az alkotmányt és az egyéb jogszabályokat megtartja, s feladatát lelkiismeretesen látja el. „Isten engem úgy segéljen!” – tette hozzá. Utóbbi mondatot az eskü hivatalos szövege természetesen nem tartalmazza.
Baka a leadott 367 szavazatból 309-et szerzett meg, 36-an voksoltak ellene. Az eredmény kívülről szemlélve ideális, az államfő jelöltjét az összes képviselő több mint kétharmada támogatta.
Nem feledhetjük ugyanakkor, hogy a tegnapi voksolást jó egyéves interregnum előzte meg: a parlamentnek ezalatt nem sikerült főbírót választania. Sólyom László köztársasági elnök már tavaly februárban közölte, hogy az előző elnököt, Lomnici Zoltánt nem jelöli újra. Májusban az Emberi Jogok Európai Bíróságának volt bíráját, Baka Andrást ajánlotta a tisztségre. A jelöltet először az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) nem támogatta. A testület üléséről felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint Baka meghallgatása ellenséges légkörben zajlott le. Az elmúlt egy év kudarcában így jelentékeny szerepe volt a tavaly májusban még az OIT élén álló Lomnici Zoltánnak.
A sikertelenséget azonban nem lehet csupán erre visszavezetni. Az LB elnöki posztját tavaly május óta azért nem tölthették be, mert a kormánytöbbség nem támogatta Sólyom László jelöltjeit. Baka Andrást és Havasiné Orbán Máriát egyaránt két-két alkalommal szavazta le. Az államfő ezután ismét Bakához tért vissza, ő tegnap harmadszor szerepelt ajánlott személyként. Utoljára egy héttel ezelőtt voksolhattak a képviselők. A Fidesz a szocialistákat, az MSZP pedig a Fideszt hibáztatta az akkori kudarcért.
A tegnapi nap végül eredményesen zárult, sőt a választási procedúra után bejelentették: nem volt olyan körülmény, amely az érvényességet kétségessé tehette volna. Ez magyarán azt jelenti, hogy az eddigi bosszantó és nevetséges taktikák és praktikák ellenére sikerült dűlőre vinni az ügyet, az érvénytelen szavazatok száma mindössze 22 volt.
A voksolás előtt sajnálatosan tartani lehetett attól, hogy a szocialista frakció végső kétségbeesésében olyan trükköt, módszert alkalmaz, amely megkérdőjelezi a szavazás tisztaságát. Szó volt ugyanis arról, hogy zárt ülésen, nyilvánosan szeretnének voksolni. Az a hír is elterjedt, hogy amennyiben mégis titkos szavazást tartanak, amint azt a jogszabály előírja, az MSZP képviselői valamiképpen rögzítik, hogy ők igenis Baka mellett foglaltak állást. Annyira azonban a jelek szerint nem veszítették el a mértéket, hogy ezt megtették volna. Bizonyos személyi ügyekben nem véletlenül kell titkosan szavazni, ez ugyanis a demokrácia garanciája. A nyílt szavazás a befolyásszerzés látszatát kelthetné. Úgy tűnhetne fel, a szavazók szeretnék a tisztségre jelölt személy tudomására hozni, hogy az igen szavazatért hálával tartozik.
Pozitívumnak tekinthetjük, hogy az MSZP kivételével egyetlen párt sem fogadta el a nyílt szavazás ötletét. Mindenki tudja, a kormányzat, a kormánypárt a végóráit éli. Ilyen körülmények közt bizonyos optimizmussal nyugtázhatjuk, hogy végül sikerült betölteni a harmadik hatalmi ág elnöki tisztségét.