Csak nálunk maradt el a „kommunistátlanítás”

László Gábor, a Barclays professzora úgy vélte, a következő nemzeti kormánynak aktívnak kell mutatkoznia a pénzügyek terén is, nem szabad beérnie az eddigi gazdaságpolitikára adott puszta reakcióval. A holland Michiel Klinkhamer arra emlékeztetett a Polgárok Házában, hogy az angol konzervatívok kisebb korrupciós ügyek, botrányok miatt követelnek előre hozott választásokat.

A nagy pénzügyi válságok története az újítások, illetve visszaélések históriája – jelentette ki László Gábor matematikus. A New York-i Barclays és a Rutgers University tanára úgy vélekedett, krízisek idején hajlamosak a kormányok maguktól „eltolni”, a fontossági sorrendben hátrább sorolni az innováció ügyét, nekünk azonban nem szabad ebbe a hibába esni. Történeti visszatekintésében példákon illusztrálta, hogy a pénzügyi válság örök, s végigkíséri az emberiség útját. A közgazdasági matematikus referátumából kiderült, hogy a pénzügyi katasztrófák a 17. századi holland „tulipánmániától” Franciaország 18. századi pénzügyi csődjén keresztül az 1929-ben kirobbant nagy világgazdasági válságig mindig a spekulációs, kalandor szándékok, a gyors meggazdagodás vágya miatt következtek be. László Gábor világossá tette, hogy az utóbbi évtizedekben egyre több pénzügyi fiaskó ütött be, s ez jeles közgazdászok szerint az általános felelőtlenség számlájára írható. A sztárkultusz, a legmagasabb szintű arrogancia és csalás miatt válnak labilissá a gazdaságok, s ezt az újabb és újabb elméletekkel sem tudták kiküszöbölni. Az emberek mégsem kiszolgáltatottak. Ezt bizonyítja, hogy a híres amerikai mintacég, a több tízezer főt foglalkoztató Enron pár évvel ezelőtti katasztrófája után a volt alkalmazottak sikeresen perelték be a vezetőket, akik tudtak a bekövetkező krachról, mégsem tettek ellene. A professzor arra hívta fel a figyelmet, hogy a következő választásokon várhatóan győztes nemzeti oldalnak nem szabad elvetnie a modern pénzügyi szisztémákat. Az új magyar kormánynak azonban aktívnak kell lennie, és nem érheti be a jelenlegi kurzus hibás döntéseire való reagálással.
Michiel Klinkhamert a házigazda kuratóriumi elnök, Hende Csaba úgy jellemezte, hogy bár a holland tudósnak nem voltak magyar felmenői, mégis jobban beszél magyarul, mint némely szocialista politikus. A professzor azonban nemcsak kiváló magyar nyelvtudásával, de a hazai politikai életben való tájékozottságával és magyar érzelmeivel is szimpátiát keltett. A russzisztikával is foglalkozó szakember szomorúan tapasztalja, hogy a nyolcvanas évek vége felé – amikor nálunk tanult – mindenki bizakodó volt, míg a mai Magyarországon a letargia jeleit látni. Szerinte ezt egyfajta kommunizmustalanítással lehetne orvosolni, mert bajaink gyökere, hogy ugyanaz a garnitúra van hatalmon, mint a Kádár-rezsimben. Működik az az egymást támogató hálózat, amit a nyolcvanas években építettek ki. A térségben hazánkban őrizték meg leginkább régi pozícióikat az állampárt káderei. Michiel Klinkhamer előadásából az a kép kerekedett ki: talán mégiscsak volt rendszerváltás, de nem úgy, ahogy a társadalom többsége elképzelte. A régi rezsim gárdája váltott rendszert – egy számára még kedvezőbbre. A németországi nácitlanítás mintájára a régió sikeres államaiban volt kommunistátlanítás, csak nálunk nem. Az Oroszország-szakértő a kiutat az előre hozott választásokban látja. A demokrácia ugyanis népuralmat jelent, s a választások közt eltelt időben is érvényesülnie kell a népfelségnek. Az angol toryk vezetője, David Cameron kisebb kormányzati korrupciós ügyek miatt előre hozott választásokat követel. A jelenlegi ideiglenes budapesti kormány nyugati elfogadottságát szemléltetendő a holland New Statement értékítéletét hozta föl. A baloldali sajtóorgánum rémisztő fejleménynek tartja, hogy egy demokratikus országban a nép által meg nem választott személyek ekkora hatalmat kaphatnak. A nyugati demokráciákban éles határvonalat húznak a hamis ígéretek és a hamis tájékoztatás közé. A választások előtt ott is szoktak irreális ígéreteket tenni a pártvezetők, ám az nagy bűn, ha a kormányzat visszaél információs monopóliumával, és hamis adatokat közöl. Ez ugyanis az Országgyűlés és a választók kizárását jelenti a döntéshozatalból – ahogy erről Őszödön Gyurcsány Ferenc akkori kormányfő beismerő vallomást tett. Nyugaton mindennek a következménye a miniszterelnök azonnali menesztése és új választások kiírása lenne. A magyar parlamentnek még mindig, a trükkös kormányfőcsere után is van lehetősége, hogy ezt az elmaradt jogállami szankciót pótolja.