Dávid és az antalli örökség

Bármekkora is az öröm és ujjongás mostanság az úgynevezett MDF háza táján, egyre nagyobb az esély arra, hogy az MDF akár ősszel, akár a jövő tavasszal elveszíti maradék jobboldali választóit, a baloldal pedig nem lesz vele olyan gáláns, mint 2006-ban volt. Dávid Ibolya pártja mára egy tanácsadó cég kísérleti alanyává züllesztett politikai formációvá vált, amelyen már szinte mindent kipróbáltak. A szervezet, bárhogy is igyekeztek feljavítani az idegen testként viselkedő Bokros Lajossal, leginkább a Frankenstein alkotta lélektelen zombira hasonlít.
Az MDF jó hírére – hivatalból – oly kényes Hollós János lapunk újságíróinak stílusára tett élces megjegyzéseit is szem előtt tartva, az MDF honlapjáról kölcsönzök néhány magvas megállapítást a hozzájuk eszmeileg, ideológiailag és politikailag nyilván nagyon közel álló Tóta W. Árpád újságírótól. A Hollósék számára rokonszenves stílusban publikáló Tóta W. írja, nem mi: „Antall József szelleme, mint Boross Pétertől megtudtuk, perben-haragban áll Bokros Lajossal. Bokros EP-, illetve miniszterelnöki jelölése, egyáltalán a felléptetése MDF-színekben ezért állítólag hiba, sőt gyalázat. (…) Török Gábor azt üzeni, Bokros beleszövése az MDF-sztoriba merő »médiahack«, és csak arra jó, hogy címlapra kerüljön. (…) Nem volt talán médiahackek sorozata a politika eddig is? De, az volt. Így működik a reklám, így működik a permanens kampány. Mások, köztük az MDF békétlenjei azt állítják, van a pártban valamiféle konzervatívnak nevezett bútorzat, és azzal Bokros nem kompatibilis, beemelése pedig eltaszítja az MDF szavazóit. Na ez viszont simán hülyeség. Nincs az MDF-ben semmi. A semmiben pedig kényelmesen elfér Bokros Lajos, sőt képes lehet arra, hogy kitöltse a semmit. Mert mi is volna az a konzervatív hagyomány ott náluk? (…) Az MDF most hirtelen hápogásba lendülő múmiáinak eddig nem volt büdös, hogy már 2006-ban is a Tisztelet Társasága fingotta be a pártjukat a parlamentbe, képviselőt is adva a frakciónak. Azokhoz képest Bokros alig szoci.”
Vagyis ha Hollósnak nem tetszik a botránypárt, törpe párt, álkonzervatív párt, mint az MDF szinonimájaként egyébként teljes megalapozottággal használt kifejezés, mit szólnak a szoci Schmuck társasága által a parlamentbe „bef…gott párt” mint jelzős szerkezet alkalmazásához, amit a pártja oly szellemesnek és találónak ítélt, hogy kirakta a honlapjára? De ha már annyiszor hivatkozik Dávid Ibolya az antalli örökségre, nem árt emlékeztetni a közt arra, mit gondolt Antall József a centrumpárt lényegéről, amelynek az MDF-et szánta az alapítótársakkal együtt: „A centrum nemcsak azt jelenti, hogy a sokat idézett három eszmei örökség és áramlat – a nemzeti liberális, a kereszténydemokrata, a népi-nemzeti – belefér a centrumba, hanem a három irányzat a centrum integráns része”. Nos, könnyű belátni, hogy ezekhez az értékekhez a mai MDF-nek semmi köze, ezeket az értékeket ma a Fidesz és a KDNP szövetsége képviseli.
Dávid Ibolyáék 2002-ben és 2006-ban is elhárították a kérést, hogy működjenek együtt a nemzeti oldallal. Nekik nem volt elég jó az Antall-kormány volt ipari minisztere, majd a független jegybank elnöke, hogy a Fidesz miniszterelnök-jelöltjeként támogassák, ám úgy örülnek, mint majom a farkának, hogy sikerült Bokros Lajost MDF-es EP-jelöltként keblükre ölelni. Bokros Lajost, akit 1995-ben a nevéhez kötött megszorító intézkedések után az MDF-es politikusok – köztük Dávid Ibolya és Herényi Károly – felváltva bíráltak csomagja „romboló hatása” miatt, sőt „kisstílű könyvelőnek” tartották, most Dávidék által hatalmas tudású szakemberként tisztelt közgazdászt. Akinek túl sok köze nincs az antalli örökséghez, hiszen ő maga nyolc évvel ezelőtt így határozta meg politikai hovatartozását: „Én azért léptem be (az MSZMP-be), mert mindig is baloldali érzelmű és baloldali felfogású voltam, és a mai napig is szocialistának vallom magam.” Ha az MDF a baloldali érzelmű emberek gyűjtőpártja kíván lenni, lelkük rajta, de akkor Antall József nevét – kegyeleti okokra tekintettel is – ne vegyék többé a szájukra. Antall mondta: „A centrum nem jelenthet állóvizet, még kevésbé jelenthet olyan posványt, amelyikben a békanyál szaporodott el, és amelyikbe követ kelljen dobni, vagy egy nagyobb testnek kellene beleesni annak érdekében, hogy a »politikai békanyálat« eltakarítsuk.”
Nem valószínű, hogy éppen Bokros lenne az a kő, amellyel Dávidék alatt az MDF-ben elszaporodott békanyálat el lehetne takarítani. Egyébként is, minek kéne bajlódni vele. Az antalli örökséget már régen más politikai pártban képviselik hitelesen, a centrumból Dávid Ibolya a saját hajánál fogva rángatta át a baloldalra az MDF-et. Ott képviselik Antall József örökségét, a régi MDF politikáját, ahol többek között Medgyasszay László, Lezsák Sándor, Csáky András, Für Lajos, Balsai István, Salamon László, Bod Péter Ákos, Jeszenszky Géza, Kelemen András, Für Lajos, Gémesi György, Font Sándor, Szászfalvi László szolgálja a köz érdekét.
Dávid Ibolya és jobbkeze, Herényi Károly az elmúlt években botrányt botrányra halmozva, a törvény megsértését is felvállalva eltávolította a pártból az MDF elnöki hatalmát, a párt politikai irányítási jogát belső demokratikus választással veszélyeztető alapító fórumosokat. Olyan kacskaringókat járatott végig az MDF-fel, hogy már a hazai belpolitikai viszonyokban jól eligazodó embereknek is sokszor megfejthetetlen feladvány, hogy kiket is képvisel ez a párt a Schmuck Andor által összeterelt Korda–Balázs-páros nézőseregén kívül, és most újabban a szocialista Bokros IMF-nek tetsző szigorú fiskális gazdaságpolitikájának pár ezer hívén kívül.
Persze lehet, hogy az öt százalékot meghaladó MDF-es siker kulcsa mégis inkább a lista második helyére pingált Habsburg névnek szólt. A Habsburg-ház trónfosztásának 160. évfordulóján igazán figyelemre méltó gesztus volt Habsburg Györgyöt jelölni a magyar nép uniós képviselőjének. De legalább felidézhetjük, hogy a Habsburgokat azért fosztották meg Kossuthék a magyar tróntól, mert nem tűrték el az uralkodó ház magyar nemzet elleni árulását, mert nem engedték önálló államként való működésünket, ráadásul egy idegen hatalom fegyveres erejét hívták segítségül leverésünkre.
Dávid Ibolya egyre inkább úgy viselkedik a politikai közéletben, mint elefánt a porcelánboltban. Ha érdekei úgy kívánják, összeáll bárkivel, Schmuckkal, Bokrossal, Gyeneseivel, Lengyel Zoltánnal, de akár Győzikével vagy Anettkával is. Nem csoda, hogy már fő-fő mentora és támogatója, Boross Péter is otthagyta. Katona Kálmán szinte a falig elkísérte Dávid Ibolyát, ám a Soros György nevével fémjelzett liberális egyetem professzorának az MDF élvonalába emelése még az ő ingerküszöbét is meghaladta. Mint fogalmazott, kialakulni látszik az „egységesülő baloldali tömb, Gyurcsánnyal, Bokrossal, Dáviddal az MDF belesodródik ebbe az akolba”.
És ehhez már Katona sem adja a nevét. Nem is maradt büntetlenül a lázadása, Hock Zoltánnal és Pettkó Andrással ők is „kizárták magukat” a pártból. Az antalli örökségből mára már csak Szilvásy György barátsága maradt meg az MDF elnökének. Szilvásy mellesleg az Antall-kormány idején a miniszterelnöki hivatal helyettes államtitkára volt. Mint ismert, ő felügyelte a Gyurcsány-kormány idején a nemzetbiztonsági hivatalt, amikor törvénysértő módon titkosszolgálati eszközökkel készített dokumentumokat szivárogtattak ki Dávid Ibolyának, hogy muníciót biztosítsanak neki a pártelnöki pozícióra aspiráló fiatal politikus, Almássy Kornél lejáratására.
Igaza lehet Hollós Jánosnak, az MDF nem egyszerűen botránypárt, hanem maga a békanyállal beborított posvány.