Az őszödi beszéd nemcsak az emberek hitét rendítette meg, de megásta az MSZP sírját is. Hiába lépett hátra Gyurcsány, és alakult meg Bajnai válságkezelő kormánya, hiába sietnek megmagyarázni, hogy a kedvezmények eltörlése, a még brutálisabb adók kivetése a mi javunkat szolgálják, nem hisz nekik senki
Az európai parlamenti választás sokkal nagyobbat szólt, mint amekkora a tétje volt. Június 8-án vált brutálisan nyilvánvalóvá, hogy a jelenlegi pártstruktúrák így nem működnek tovább. Nézzük, mit hozott az elmúlt húsz év. Az MSZP (június 25-én) 9 százalékon áll. Pontosan annyian szavaznának rá, ahányan a Jobbikra. Arra a Jobbikra, amelyik most simult be a köztudatba mint választható párt. Üstökösszerű népszerűségét az MSZP dilettáns kormányzásának köszönheti. A folyamatos elszegényedés, a megszűnt közbiztonság, a hitelek bedőlése, a kormányzó pártok érzéketlensége, a magyar választók lenézése és semmibevétele, a családok magára hagyása, az oktatás kiskorúsítása, a demográfiai mutatók mellőzése mind csak erősítették azt a világválságot, ami egy legyengült és kivérzett Magyarországot talált el. Azt az országot, amelyet egy Gyurcsány Ferenc nevezetű küldetéstudatos miniszterelnök és kormánya addig is szisztematikusan rongált.
Az őszödi beszéd nemcsak az emberek hitét rendítette meg, de megásta az MSZP sírját is. Hiába lépett hátra Gyurcsány, és alakult meg Bajnai válságkezelő kormánya, hiába sietnek megmagyarázni, hogy a kedvezmények eltörlése, a még brutálisabb adók kivetése a mi javunkat szolgálják, nem hisz nekik senki. Nem csak azért, mert anyagilag gátlás nélkül vetkőztetik pucérra az embereket, és mindent eladnak, ami még dobra verhető a nemzeti vagyonból. Nem hiszünk nekik, mert Bajnai jelszava nem az, hogy mindent a nemzetért, azaz értünk, hanem mindent a nemzetközi tőke bizalmáért. Nem hiszünk, mert Simor András, az MNB elnöke 800 millió forintot tart külföldi bankban az itthoni helyett, és nem érti, mi ebben a helytelen. Pénzügyminiszterünk meg elhíresült adóelkerülési szakértő. Talán az MSZP szavazói is ezért olvadnak olyan sebesen. Hittek, hittek, aztán kezdődött a zuhanás. Előbb jönnek a foghegyről odavetett magyarázatok: a válság, mint olyan. Vagy: „az ellenzék állandóan tűz alatt tartja a kormánypártokat, de az MSZP mindent kibír. Majd a választások előtt, a szavazófülke magányában, a magyar választó jobbára baloldali érzelmű.” Most tartunk ott, hogy a Magyar Szocialista Pártnak kinéz egy megsemmisítő vereség a 2010-es választásokon. Az úgynevezett rendszerváltás után háromszor kerültek kormányra, ebből az utolsó választást hazugságokkal, csalásokkal és mocskos kampánnyal nyerték meg. Állítólag óriási belharcok szabdalják a pártot, ahol az állítólagos fiatalok nem akarnak tovább a Lendvai– Szekeres–Kiss trojkával együtt menetelni. Lendvai pártelnök júliusi kongresszusi tézisei között az egyik legérdekesebb, hogy „a társadalmi válság megelőzésében az MSZP-nek mint baloldali pártnak kell programot adnia”. Először is, a társadalmi válság már megvan, másodszor, miből gondolják, hogy a helyzetet az „untauglich” MSZP-nek kéne megoldania, hiszen programjaik jó ideje már csak a lózungok szintjén működnek. Újabban felmelegített ígéretek: az állampolgárok védelme, a lopások, rablások megelőzése, megbüntetése. Az „Út a munkához” akció, amitől nem csökkent a munkanélküliség, a romatelepek unásig ismert „felszámolása”, hányadjára is? „Túl halvány volt az MSZP eddigi arcán az a baloldali karakterjegy, amely a kisemberek hétköznapi biztonságvágyát, napi konfliktusainak megoldását is tudja segíteni” – mondja Lendvai kongresszusi téziseiben. Hét elprédált évük volt arra, hogy a fentieket megoldják. Nem tették, ezért szinte a legfontosabb teendőjük, hogy az új porgrammhoz új arcokat kerítsenek. Miniszterelnök-jelöltként szóba jöhet Botka László, Mesterházy Attila, Molnár Csaba. Akik még eddig az MSZP-re voksoltak, most gyorsan keresnek maguknak másik pártot. A Magyar Szocialista Párt oda rendezte vissza a nemzetet, ahonnan 1989-ben az nagy reményekkel elindult: eladósított és működésképtelen ország, szétzüllesztett, erkölcseiben megroppantott társadalom. Ennyit tudnak, többet nem.
Ha lehet, még nagyobb bajban van a Szabad Demokraták Szövetsége, akik nem kerültek be az Európai Parlamentbe, és a közvélemény-kutatóknál sem érik el a parlamenti küszöböt. Megszűnésükkel egy különleges kelet-közép-európai képződmény tűnik el. Egy olyan párt, amelyik másnak mutatta magát, mint ami igazából volt. Párt, amely kizárólag a magyar nemzet ellenére cselekedett. A liberális eszmék mögött durva eszközök, zsarolási potenciál, állandó médiahadjárat jellemezte működésüket. Nincs biztosíték arra, hogy nem támadnak fel valamilyen jól csengő név alatt, de a választók nem felejtenek. Azt sem felejtik el, hogy a nagy eszmények árnyékában csak azért tartanak ki a válságkezelő kormány mellett, hogy az utolsó percekben néhány, az egész társadalmat megbotránkoztató, torz ötletükből törvényt gyártassanak.
A Magyar Demokrata Fórum a nyugodt erő, a harmadik vesztésre álló rendszerváltó párt. Az MDF igazából már régóta nem párt, és legfőképpen nem a lakiteleki alapítók eszmevilágának hordozója. Egy fenekestől felfordított rendszer, a „ki ád többet értünk?” pragmatizmusa jellemzi mint hasznos pártmaradványt. Már mindenkit kizártak, aki veszélyt jelentett az egyszemélyi vezető kultuszára. Szörényi Levente egyetlen rajzocskája, az MDF-tulipán átváltozása stilizált madarakká, tetején a szegfűfészekkel, mindent elmond a párt konfúz helyzetéről. A legutolsó megmozdulásukon azt játszották el, amit a hetvenes években egy műegyetemi KISZ-gyűlésen láttam. A tagság Kovácsot akarta a vezetésbe, a vezetés viszont Szabót. Délután 5-kor kezdődött a szavazás, este 9-re Szabó lett a befutó.
Egyetlen párt van, amelyik mostanra nemhogy meggyengült, de növelni tudta szavazói táborát, és a mai napon 58 százalékon áll, ez pedig a Fidesz. A Fidesz kormányzásra készül. Sőt, az utóbbi időben a kétharmados győzelem is kinéz, éktelen haragot és félelmet generálva bizonyos körökben. Többek közt erről is szól az élethalálharc az MSZP-ben, hiszen a mentelmi jog mögé bújva elmaradhat a személyes felelősségre vonás, amit a társadalom egyre hangosabban követel. A Fidesz kongresszusán Orbán Viktor pártelnök elfogadta az elnöki jelölést, és egy Fundamentumok címen jegyzett, 12 pontos programot ajánlott a küldöttek figyelmébe. A 12 pontból néhányat szétszálazott a média, pedig a többi is figyelmet érdemel. Orbán Viktor ebben a 12 pontban kijelöli a Fidesz helyét és feladatát a magyar politikai életben. Figyelemre méltó az a pont például, amely szerint „a Fidesz keresi az együttműködést Magyarország minden polgárával, társadalmi többséget és nemzeti egységet épít”. Ez az állítás megcáfolja a Fidesz „magyarságteljesítményéről” terjesztett hazugságokat. A párt nem kirekeszteni, hanem integrálni szeretné a polgárokat, megfogható közelségbe hozva azt az állapotot, amit egységes nemzetnek nevezhetünk. A 6. pont szerint: „A Fidesz a hűség pártja, ápolja, tiszteli és továbbörökíti a nemzeti múltat, hagyományt és büszkeséget, nagyra értékeli és kívánja az egyházak nemzetszolgálatát.” Ezzel a helyére teszi a már-már üldözött egyházak szerepét, megerősítve a nemzeti érzést és összetartozást, ami fájóan hiányzik az embereknek. A 7. pontban „a Fidesz a törvény és a rend pártja, és ebben nem ismer alkut, védelmet nyújt a törvénytisztelő polgároknak, és követeli a bűnözők gyors és kemény büntetését”. Tiszta beszéd. A három csapás néven elhíresült törvényjavaslat alapjában tenne rendet a törvényesség háza táján, ahol ma a polgárok úgy érzik, az állam nem védi meg sem őket, sem a tulajdonukat.
A Fundamentumok egy cselekvő államférfi letisztult üzenetei a nemzet választóihoz. Nem frázisok, felmelegített ígéretek halmazai, hanem alapvetések. Egy jobb és vállalhatóbb világ reményében.
