Lemeztelenített gazdaság

Hiába hivatkozik a kormány bármire, már semmi nem takarja a pőre valóságot: a magyar gazdaság szomorú helyzetét. A jelenlegi kabinetnek nincs erkölcsi felhatalmazása arra, hogy azért fizettesse meg velünk az árat, amit az utóbbi években elrontott – állapítja meg legfrissebb elemzésében a Budapest Analyses.

Nem volt nehéz előre látni a csődöt, amint ezt Cinkotai János elemző 2008-ban a Világgazdaságban megjelent írásában jelezte is: „Az államháztartás hiányának finanszírozása teljes egészében a külföldi tőkebeáramlás nagyságától függ. Az elmúlt időszakban a nemzetközi pénzpiacon olyan likviditási bőség volt a jellemző, amely lehetővé tette, hogy még a rendkívül rossz fundamentumokkal rendelkező magyar gazdaságba is áramlott a tőke. Így ez a körülmény, mint egy fátyol, mindent eltakart, ami az ország valóságos állapotát jellemezte. Ha a befektetési klíma megváltozik, vagy a – végtelenül bonyolult és szinte már áttekinthetetlen – nemzetközi pénzügyi rendszer »meginog«, akkor minden eltűnik, ami eltűnhet, csak az marad meg, ami nem tűnhet el, ez pedig gazdaságunk meztelen valósága.” Mindezt a Budapest Analyses idézi legfrissebb elemzésében.
A kirobbant válság okozója – a gazdasági elemző intézet szerint – nyilvánvalóan az a neoliberális pénzpolitika, amely a lehető legszélesebbre tárva a kapukat, ellenőrizetlenül szabad utat engedett az óriási méretű, fedezet nélküli spekulációnak. A megoldás egyértelműen a neoliberalizmus korlátozása, vagyis a piaci szereplők magatartásának a közérdeket szolgáló szabályok közé szorítása.
A magyarországi baloldali hatalomgyakorlás évtizedek óta előszeretettel használja az inflációt, mint a költségvetési egyensúly helyreállításának eszközét. Innen nézve érthető, hogy az euró magyarországi bevezetésének céldátuma az utóbbi 6-7 évben egyre inkább kitolódott. Ha a szocialista–szabad demokrata kormány vállalta volna a négy csatlakozási kritérium teljesítését, mozgástere oly mértékben leszűkül, hogy az egyetlen célja, a hatalom megtartása súlyos veszélybe került volna – állapítja meg a Budapest Analyses. A kormány 2002 óta nem folytat érdemi antiinflációs gazdaságpolitikát, mert annak éppen ellenkezőjében érdekelt – mutat rá a Budapest Analyses. A mostani, „történelmi léptékű” gazdasági intézkedések között ismét előkelő helyet foglal el az árak emelése. A szociálliberális kabinetnek nincs erkölcsi alapja ahhoz, hogy a társadalom egészétől áldozatokat kérjen a saját, évtizedeken át folytatott gazdaságpolitikájának korrigálására, különös tekintettel arra, hogy – legitimáció híján – valódi gazdasági reform végrehajtására már nem is lehet képes – szögezi le a jelentés.